Ma Magyarországon a roma fiatalok túlnyomó többsége középfokú végzettség nélkül hagyja el az iskolarendszert, és csupán egy jelentéktelen kisebbség szerez felsőfokú végzettséget. Ezzel szemben a nem roma fiatalok meghatározó része megszerzi az érettségit, és 50 százaléka továbbtanul a felsőoktatásban. A romák elsősorban alacsony iskolázottságuk folytán szorulnak ki a stabil és jól fizetett munkák világából. Az alacsony iskolázottság a romák nagy részét sújtó szegénység egyik legfontosabb oka.

A roma fiatalok iskolázottságának előmozdításáról szóló viták során legtöbbször a társadalmi egyenlőséggel kapcsolatos megfontolások kapnak hangot. Az ilyen célú befektetések azonban tisztán pénzügyi érvekkel is alátámaszthatók. A Nobel-díjas közgazdász, James Heckman (2006) is erre a következtetésre jut: "Kevés olyan társadalompolitikai kezdeményezést ismerünk, amelyről elmondhatnánk, hogy nemcsak a méltányosságot és a társadalmi igazságosságot segíti elő, de a gazdaság és a társadalom működésének hatékonyságát is előmozdítja. A hátrányos helyzetű gyermekek oktatására irányuló programok ilyen kezdeményezéseknek tekinthetők." Egyre kiterjedtebb bizonyítékok támasztják alá, hogy az oktatási beruházások akkor a leghatékonyabbak, ha kora gyermekkorban kerül rájuk sor, az általános iskola megkezdése előtt vagy annak első éveiben.

Ebben a tanulmányban egy olyan intézkedés hosszú távú költségvetési hasznát becsüljük meg, amelynek hatására a roma fiatalok jelentős része képes lenne elvégezni a középiskolát és letenni az érettségit. A tanulmányban a hasznot rendkívül szűken értelmezzük: abból indulunk ki, hogy a modern társadalmakban a magasabban képzett emberek nagyobb összeggel járulnak hozzá az állami költségvetéshez, és/vagy kevesebb juttatást kapnak abból. A magasabb adókból és az alacsonyabb juttatásokból áll össze a nettó költségvetési nyereség. A nettó költségvetési nyereség az oktatásba történő beruházások hozamát méri - ez a hozam hasonló bármely más pénzügyi befektetés hozamához.

Magyarországon a sikeres érettségi két okból is értelmes célnak tekinthető. Egyrészt az érettségit adó középiskola befejezése az a pont az oktatási rendszerben, ahol a roma fiatalok hátránya a legnagyobb. Másrészt az érettségi a belépő a felsőoktatásba, mely körülmény azért is különösen fontos, mert a rendszerváltozás utáni Magyarországon jelentősen megnőtt a diplomák piaci értéke. Nem vizsgáljuk, miképpen lehet elérni ezt a célt, milyen költséggel járhat, vagy mi a célhoz vezető leghatékonyabb stratégia.

Ebben a tanulmányban csak azt a kérdést vizsgáljuk meg, milyen költségvetési haszonnal jár egy ilyen intézkedés, ha eléri a célját. Mivel eredményeink szükségképpen érzékenyek kiinduló feltevéseinkre, ezért a várható költségvetési haszonnak nem egyetlen értékét, hanem egy viszonylag megbízhatónak tűnő tartományát próbáljuk megbecsülni, s ezt a becslési eredményt állítjuk szembe az így keletkező forrásokból fedezhető oktatási célú beruházás költségeivel.

Az elemzés célja a potenciális nyereségek nagyságrendjének meghatározása, valamint az egyes költség és haszon elemek egymáshoz viszonyított jelentőségének felmérése. Mivel az alkalmazott módszertan nyilvánvalóan nem tökéletes, az eredményként kapott számadatok a kora gyermekkori oktatási beavatkozások fedezetéül szolgáló költségvetési források csupán durva becslésének tekintendők. Eredményeinket ezért sokféle érzékenységvizsgálat próbájának vetjük alá.