CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Macskajáték
1
2 A fénykép
3 Levelek
4 Interurbán
5 Levelek
6 Beszélgetés a "Nárcisz"-ban
7 Levelek
8 Éjszakai telefonok
9 Levelek
10 Interurbán
11 Az utolsó levél
12 Az utolsó huszonnégy óra
13 Anya és leánya
14 Giza levele Ilushoz
15 Altató
16 A végtisztesség
17 Macskajáték
Tóték
"Rózsakiállítás"
Ismertető
Örkény István három legismertebb kisregényét jelentette meg a Palatinus
Kiadó szép kivitelben, könyvészetileg is igényes formában. A Macskajáték,
a Tóték és a Rózsakiállítás az író érett korszakának egy-egy jelentős
állomását képviseli. A Macskajáték (1963) az öregedés drámája. Félretéve
a hagyományos elbeszélés eszközeit, a szerző két idős asszony, a valaha
csodálatosan szép Szkalla-nővérek levelezésén, telefonbeszélgetésén
keresztül egy tipikus kelet-európai család sorsát ábrázolja, miközben egy
szerelmi háromszög története bontakozik ki előttünk. A Tóték a háború
abszurditásának és általában a hatalom működésének realista köntösbe
öltöztetett parabolája. A Rózsakiállítás a szerző kései művei közé
tartozik. A három haldokló ember utolsó napjainak filmezéséről szóló mű
egyfelől arra kérdez rá, hogy megtalálható-e a halállal való szembenézés
hiteles, személyre szabott magatartásformája, másfelől viszont számot vet
a művészi ábrázolás lehetőségeivel is.
Örkény István a Macskajátékról: "A Macskajáték meséjét énelőttem már több
ezren elmesélték. Arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok
lépnek föl, s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) minden
női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár
elé lép. Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy
szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek." A
Tótékról: "1943 január 13-án, a Don kanyarban, elkezdett lefelé gördülni
az a szikla, mellyel a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett.
Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a
hóban. Az, hogy én élek, a valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak.
Talán ezért van az, hogy az ő telük, az ő sorsuk azóta sem hagyott
megnyugodni. A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen
másról, de én írás közben mégis mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve
fagytak meg, s ahogy ott ültek, márványba fagyott arccal, még most is
hátamban érzem a tekintetüket." A Rózsakiállitás-ról "Három ember
búcsúfelléptét próbáltam megírni. Egyszerű, ismerős alakokét, amilyenek
százával járkálnak körülöttünk. Nem történik velük semmi más, mint
mindannyiunkkal, ha majd üt az óránk, de ami történik, ővelük másképpen
történik; erről a másról szól a kisregény."
http://www.libri.hu/hu/book/regenyek/magyar_szerzok_muvei/klasszikus_szepirodalom/valogatott_kisregenyek