Ez az írás az anyák korai munkavállalásának a gyermek pszichés fejlődésére gyakorolt hatásairól szóló szakirodalom áttekintésére vállalkozik. Azt a kérdést járja körül, hogy kimutatható-e bármiféle hatás a gyermek viselkedésére, pszichológiai fejlődésére akkor, ha az anya már a korai években munkát vállal. Tekintve a téma jelentőségét, az áttekintés semmiképpen nem lehet teljes körű. Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy abban a legújabb kutatási eredmények tükröződjenek, és hogy a kapcsolódó tudományágak (pszichológia, szociológia, közgazdaságtan) legkülönfélébb megközelítési módjainak teret adjunk.

A tanulmányok áttekintéséből kiderül, hogy az anyai munkavállalásnak önmagában csak akkor van egyértelmű negatív hatása a gyermek fejlődésére, ha az anya már a gyermek első életévében munkába áll. Az ennél későbbi munkavállalásnak akár pozitív következményei is lehetnek. Ezen eredmények értelmezésekor figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a fellelhető kutatások komoly hiányossága, hogy nem differenciálnak kellően árnyaltan a különböző életkorú - pl. 1.5.-2-3 éves - gyermekek között.

Önmagában láthatólag annak sincsen döntő jelentősége, hogy az anya teljes állásban vagy részmunkaidőben dolgozik - csupán a szélsőségen hosszú munkaidő okoz gondokat a gyermek viselkedésében. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek között nagy valószínűséggel viselkedési problémákhoz vezet az, ha az anya munkát vállal. Ilyen helyzet az, ha az anya kényszerként éli meg a munkavállalást; ha nagyon erőteljes stresszt él át a munkahelyén; ha keveset keres, illetve ha a munka amit végez, nem kellően összetett. Bár elvileg az ilyen helyzetekből származó negatív hatások ellensúlyozhatóak lennének magas színvonalú gyermek-ellátó intézményekkel, vagy ha az anya a rendelkezésére álló kevés időben különös gondot tudna fordítani gyermekére. A valóságban azonban a kockázati tényezők gyakran összekapcsolódnak, és ezek a megoldások éppen azok számára a legkevésbé elérhetők, akik leginkább rászorulnának.