CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
BEVEZETÉS (Az "Élőt" kövessük, ne a holtakat!)
I. fejezet: A LÉTEZÉSÜNK OKA, ÉS AZ IGAZSÁG SZERINTI KÖTELESSÉGÜNK
A legfőbb ok
A gnosztikusoknak is van "igazságuk"
Sri Rupa és Jézus nyomán
II. fejezet: AZ EMBER ÉLETE ÉS HALÁLA A "KÁPRÁZAT VILÁGÁBAN"
Az élő emberi lélek
Az ember anyagi léte szanszkrit megközelítésben
Élet és halál
Az illúzió világa
A feledés és világa
Mi, vagy még inkább ki is ad az életnek valódi értelmet?
III. fejezet: A TEREMTŐ ISTENRŐL SZÓLÓ TUDÁS ELSAJÁTÍTÁSA
Az Isten-felismerés folyamata
Isten-tudás
Az Isten-tudás elsajátítása és tanítása
Teremtő Isten csak egy van
A Szent Lélek és a megkeresztelkedés
IV. fejezet: A TAGJAIVAL EGYÜTT "EGÉSZSÉGES" ISTEN, ÉS LUCIFER VILÁGA
Az egész Isten
Isten teste
Krisztus teste és vére
Isten a tagjaiban is jelen van
Lucifer világa
V. fejezet: A TÉVELYGÉSBEN ÉLŐ EMBER NEM LEHET SIKERES
Az ember hibás ragaszkodása
A tudatlanságban élő ember
Az Istenhez hűtlen ember
Vakok és süketek
Sikeresnek nevezhető-e a jelen civilizáció?
VI. fejezet: CÉL A MEGVILÁGOSODÁS, ÉS A SZABAD SZOLGÁLAT
Cél, felszabadulás, szolgálat
Megvilágosodás
Szabad ember
VII. fejezet: AZ ISTENHEZ VALÓ VISSZATÉRÉS
A szellem kiárasztása a "kövekre"
Szolgálva visszatérni Istenhez
Visszatérés Istenhez
UTÓSZÓ (Ki is a "bűnös"?)
Felhasznált irodalom
Bevezetés
(Az "élőt" kövessük, ne a holtakat!)
Istennek nagyon is nincsenek kedvére azok az emberek, akik istentelenek,
de azok az emberek sem, akik igazságtalan módon elnyomják az igazságot. Az
ilyen emberek ugyanis azt nyomják el, amit Isten már nyilvánvalóvá tett
nekik. Jézussal is az ilyen emberek tették azt a borzalmat, amit tettek.
Azért ölték ugyanis meg Jézust, és később már a tanítványait is, hogy az
igazságot elnyomják, hogy Jézus Isten igazságáról szóló szavait végleg
elhallgattassák. Jézus megölésével is tehát pontosan azt igyekeztek
elnyomni, ami megtudható, illetve ami még első kézből és közvetlenül
hallhatóan is megtudható lett volna Istenről.
Isten láthatatlan tulajdonságai azonban világosan látszanak a teremtéstől
fogva, ugyanis azok már az alkotott dolgaiból is érzékelhetők. A szűzi
tisztaságú természetből tehát nagyon is kiviláglik Isten hatalma és
Istensége.
Azért nincsen tehát mentség az istentelenek, és az Istent elnyomni, illetve
teljesen mellőzni igyekvők számára, mert annak ellenére, hogy mindegyikük
ismerte, és valamilyen szinten ismeri is Istent, egyáltalán nem, illetve
nem helyesen dicsőítik Őt, és hálát sem adnak, vagy ha adnak is, akkor csak
képmutatóan adnak Neki.
Az ilyen emberek "üresfejűekké" lettek a tulajdon okoskodásaiktól, és Isten
ismerete helyett a tulajdon értelmetlenségük (tudatlanságuk) sötét füstje
tölti be az üres fejüket. Ezek az emberek azt bizonygatják, hogy ők a
bölcsek, holott inkább bolondok lettek, mert a romolhatatlan Isten
dicsőségét a romlandó ember képének, és az általa alkotott dolgok
dicsőségére és dicsőítésére cserélték fel.
Ezek az emberek tehát azok az emberek, akik Isten igazságát a tulajdon
hazugságaikkal cserélték fel, és inkább magát a teremtést imádják és
szolgálják, mintsem magát a Teremtő Istent. Isten ezért ezeket az embereket
úgy leckézteti meg, hogy a szívük vágyának megfelelően átadja őket a
saját testük meggyalázására. Ez azt jelenti, hogy szinte már állandó nemi
vágyakozásra, és természetellenes nemi kapcsolatokra készteti őket. Mivel
pedig nem találják helyes célnak, hogy pontos ismeretük legyen Istenről,
Isten ráadásul helytelen gondolkodásmódra adja őket, ami arra szorgalmazza
ezeket az embereket, hogy azt tegyék, ami nem illik, ami nem felel meg az Ő
maga megszabta erkölcsi normáknak. Ezek az emberek tehát arról ismerhetők
fel, hogy nem az Isteni Igazságnak, és Isten útmutatásainak
engedelmeskednek, hanem az igazságtalanságnak.
Ezeknek az embereknek is Krisztus halála révén kellett volna megbékélniük
Istennel, és a többi jóravaló emberrel (ugyanis Isten eredetileg mindenkit
jónak teremtett meg), és Jézus Krisztus példájára kellett volna
teljesíteniük az elvárásait, de mint ez jól látható is, ezt még mindmáig
nem tették meg. Az ő esetükben tehát még mindig nem következett be az
Istenhez való engedelmesség, és ezért nem is uralkodik az életükben az
igazságosság. Ők tehát még mindig csak a halálnak élnek, vagyis a jelen
viselkedésükkel inkább az örökös vagy végérvényes halált, mintsem az
Istennel egy örök életet, az örök létezést választják. Isten azonban mindig
csak az örök életet, az abszolút létezést akarja.
Nem jobb lenne tehát mindenkinek az Élő Istent követnie, mintsem ezeket az
Istent megtagadó, illetve Istent csak képmutatásból követő, valójában tehát
előtte járó embereket, akik közül sokan Istennek ráadásul még hátat is
fordítanak, amivel (is) lényegében megtagadják Őt, a Legfőbbet, a
Teremtőjüket, az Egyetlen Istenüket?
Mivel pedig mára már szinte az egész világot az ilyen istentelen emberek
uralják, igyekszem az írásaimmal jómagam is azok táborához csatlakozni,
akik Istenhez hűek maradtak, illetve akik Istenhez újra, de már szintén
végérvényesen hűek lettek, akik az Istenről és országáról szóló helyes
ismereteiket terjesztik is az egész világon, hogy végül is a helyes tudás
győzedelmeskedjen a most éppen előretörőfélben levő tudatlanság fölött. A
helyes ismereteket terjeszteni azonban igen nagyon nehéz, mert az ember
szinte már szüntelenül olyan világi és vallásos emberekbe botlik csak bele,
akiknek nem az igazán valós és teljes igazság terjesztése a szándékuk,
hanem ennek az Igazságnak a minél jobbani elpalástolása.
...
Kérem, hogy olvassák el az írásokat, hogy Önök is megbizonyosodhassanak
felőle, hogy nem is lehetne jobb vezérlő elvet találnunk e lényegében Jézus
által meghatározott elvnél, vagyis hogy: "inkább egyedül csak az Élő Istent
kövessük, mintsem egyre csak a "holtakat", a tehát már élve is halottakat,
a magukat már élve is halálra ítélteket!
Leslie Abraham
a tudást "meg-szerző" és
továbbadni szándékozó