A tanulmányban 25 európai ország, kétezres évek közepi állapotot tükröző, reprezentatív keresztmetszeti mintáin egyrészt a Duncan–Hoffman modellre támaszkodva megvizsgáljuk, hogy adatbázisunk milyen mértékben tükrözi az illeszkedés bérhozamával foglalkozó irodalom legfontosabb empirikus következtetéseit, másrészt - a Hartog-Oosterbeek által javasolt statisztikai próbák segítségével – azt elemezzük, hogy empirikus modellünk eredményei alapján mit mondhatunk az emberi tőke minceri alapmodelljének és a thurowi állásverseny modelljének érvényességéről. Az eredmények megerősítik a következő empirikus szabályosságokat: egy-egy osztálynyi megfigyelt iskolai végzettségből fakadó kereseti többlet alacsonyabb, mint a szükséges iskolai végzettség bérhozama; a túlképzés bérhozama pozitív, de alacsonyabb, mint a szükséges képzésből fakadó kereseti nyereség; az alulképzés bérhozama negatív és abszolút értéke alacsonyabb, mint egyosztálynyi szükséges képzés bérprémiuma; az alulképzés paraméterbecslése gyakran nem szignifikáns. A statisztikai próbák viszont az országok többségében cáfolják mind a minceri, mind a thurowi modell empirikus érvényességét.