Előszó

Svédországban rengeteg a liget. Helységnevekben, családnevekben elő- vagy utótagként gyakran találkozunk a lund kifejezéssel. Az ország második nagy egyetemi városa a dél-svédországi Lund. Az itt megjelenő magyar lap, a Magyar Liget is innen kapta a nevét. A családi lap Lélekgondozó című rovatában, még római tartózkodása idejétől kezdve, amikor doktori dolgozatához végzett tanulmányokat a Vatikán közeli Collegium Germanicum et Hungaricum lakójaként, és később is évekig rendszeresen küldte - és küldi jelenleg is a magyar fővárosból - tömör bibliamagyarázatait Szakács Ferenc Sándor. Írásainak kötetbe szerkesztését doktori értekezésének sikeres megvédése és közlése La migrazione degli ungheresi dalla Transilvania in Romania verso l'Ungheria. Scenari possibili (Az erdélyi magyarok migrációja Romániából Magyarországra. Lehetséges szcenáriók), valamint az idei Biblia éve teszik különösen időszerűvé. Merthogy szerzőnk olyan mindenkor időszerű erkölcsi kérdéseket feszeget, mind kötetbe foglalt írásaiban, mind a szociológiai felmérések alapján összeállított doktori dolgozatában, mint a szeretet, a lélek, az idő, a hatalom, a meghasonlás, a társadalmi értékek, a kapzsiság... Valamennyi mindennapi életünk minőségét fémjelző kategória, amelyeket jó, ha naponta ütköztetünk a régmúlt idők bölcsességeivel, a Bibliában foglalt tudással, hogy az egyre sodróbbá váló élet fogas kérdéseit a magunk és a közjó javára folyamatosan megválaszolhassuk.

A különböző időszakokban és más-más okokból az északi országokba települt magyarok hiányos lelki gondozásának pótlására hoztuk létre és jelentetjük meg ma is Szakács Ferenc Sándor rovatát. Az, hogy az idén indult Ághegy Könyvek sorozatában egybegyűjtve írásait ajánlhatom nemcsak a skandináviai magyaroknak, hanem az otthoniak figyelmébe is, örömmel tölt el, hiszen a bibliamagyarázatok, akármennyire is számlálhatatlanok, mindig meglepő új tanulságokkal szolgálnak.

Eszembe jut például, Kiss János Botond ornitológus barátom néhai református lelkész édesapjának a teljes bibliára kiterjedő, több ezer oldalas bibliamagyarázata, amelyet négy évtizedes munkával, a jobbítás igényével, a híres cseresznyetermelő marosdécsei hívek lelkébe nem hiába csöpögtetett az istentiszteletek alkalmával. Óriási művével, ha kiadatlan maradt is, faluközössége lelki életében máig hatóan hagyott felbecsülhetetlen értékű nyomokat.

A pályája elején álló fiatal Szakács Ferenc Sándor teológiai tanulmányai végeztével - a mostanában állandósuló ökumenizmus gyakorlatával és az anyaországban dúló politikai csatározások erkölcspróbáló világában forgolódva - önvizsgálatra bíztat.

Az írásainak kiinduló pontjául választott bibliaidézetek, minket - akiket a nyugati régióba tartozónak mond a politika - arra ösztönöz, hogy a saját gondjaink megoldásához szükséges bölcsességek forrását keresve egyre mélyebbre ássunk.

Érintettek vagyunk többek között az idegenek befogadásáról, a bevándorlók magatartásáról, a megfelelő viselkedésről szóló tudni valók alaposabb ismeretében. Szent István intelmeit keressük és megtaláljuk például a svéd törvényekben és szokásokban ahhoz, hogy elégedett polgáraivá váljunk ennek a vendégszerető országnak.

...

Szakács Ferenc Sándor kötetbe szedett írásait éppen ezért üdvözöljük a közszolgálat sokféle teendőire figyelő nemes tettek sorában. És ezért ajánlhatom teljes bizonyossággal az olvasó figyelmébe, mert a könyv szerzője Carl Gustav Jung alábbi idézetére támaszkodva, szilárd meggyőződéssel vallja:

"Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre, és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tudatosság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát mondjuk a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonságaihoz az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valakinek az ember, és ha nincs a birtokában, akkor elrontotta életét. A másik emberrel való kapcsolatában is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem?"

A határtalan pedig mindenekelőtt maga az élet, amely egyszeri ajándékként mindnyájunknak megadatott. Egymást segítve boldogságkereső utunkon, szeretettudatunkat kiteljesítve juthatunk el emberi létünk vállalt céljaihoz.

Tar Károly