Ezt a könyvet évtizedekkel ezelőtt, Ausztriába való menekülésünkkor olvastuk német fordításban, Salzburgban. Az újtelepesek küzdelmes élete meghatott minket, menekülteket, Svédország leendő újtelepeseit. Ha más módon, de mi is ismeretlen országban, ismeretlen körülmények között szándékoztunk új életet kezdeni, Isten segítségével. Malmőbe érkezve nézegettem a kirakatokat, s egyszercsak rátévedt a szemem az egyik könyvesbolt kirakatában Bernhard Nordh könyvének eredetijére: Nybyggarna vid Bäversjön. Nyomban megvettem. Akkor már több mint egy hónapja voltunk Svédországban, és Salzburgban négy hetet magoltam a svéd szavakat. 1957. április 17-én, Möllébe érkezésünkkor beszéltem svédül, illetve, amit mondtam, megértették. Kapóra jött, hogy a római Anonymus Társaság pályázatot hirdetett hosszabb novellára vagy regényre, vagy regényfordításra. Feleségemmel nyomban elhatároztuk, hogy lefordítjuk Bernhard Nordh könyvét. Az elhatározást tett követte, s a munkát megosztva rögtön nekifogtunk a fordításnak, munka után, minden délután dolgoztunk, mert a határidő alig három hónap volt. Díjat nem nyertünk, de tanultunk vagy ötezer svéd szót, ami bizony jól fogott a nyelvi kommunikációban.

Aztán teltek az évek, a fordításról megfeledkeztem, s csak most nyílt alkalom a regényfordítás közlésére.

Ez alkalomból köszönetemet és nagyrabecsülésemet szeretném leróni feleségem - Hegyi Éva - emléke előtt, neki és lányunknak, Ildikónak ajánlom ezt a könyvet.

Köszönöm az Ághegy szerkesztőjének, hogy átdolgozta, Nagy Zoltánnak, Szász Enikőnek, Aluuan Gabriellának pedig, hogy gondozták fordításunkat.

Svedala, 2008. július végén
Erdős Bartha István