Előszó

Szerencsés voltam: megtaláltam és lelkemben megtartottam a háború, szüleim válása, az ide-oda költözések, és rossz házasságom zűrzavarában is a magam biztos pontját: az anyai nagyszüleim szeretetet árasztó otthonát. Így biztos érzelmi és földrajzi támasszal a földet nem, de a magam és családom életét sokszor sikerült kimozdítanom a holtpontból, megoldhatatlannak látszó kérdéseknek megfelelnem.

A Bika jegyében születtem. E jegyhez tartozók családszeretők, ragaszkodnak megszerzett javaikhoz. Ez rám is vonatkozik. De én nem anyagi javakat, hanem emlékeket gyűjtögettem és gyűjtök unokáim számára folyamatosan ma is, amikor leírom, megőrzöm mondásaikat.

Gyermekkori emlékeimet féltékenyen őrizgetem, néha előszedem, csiszolgatom, fényesítem, a napfényben időnként megcsillogtatom, elmesélve őket az érdeklődőknek. Néhány kedves tárgyat is őrzök: Nagyapám vőlegénykorában menyasszonyának, Nagymamámnak körtefából faragott szépvonalú, monogrammal ellátott kézitükrét. Valahányszor kezembe veszem, az először Nagymamától hallott mese jut eszembe: "Tükröm-tükröm, mondd meg nékem...". Nagyapám fakéregből készült dohányszelencéjét, marok-kukoricamorzsolóját, naplóját. Nagymama kézi gyertyatartóját a hozzá tartozó koppantóval. (A réges-régi hashajtóreklámon: "Míg ön alszik, a Darmol dolgozik" látni hasonlót.) És fényképeket... Megsárgult, lassan halványuló tanúit Nagymama szépségének, Nagytata komolyságának, gyermekeik, unokáik sokaságának. A boldog gyermekkornak.

Ennek a kis könyvnek első része néhány szál emlékeim hatalmas csokrából, életem érzelmi és földrajzi "biztos pontját", a magam és unokatestvéreim mérai gyerekkorát, a Nagyszüleim életéről ismerteket írtam le. Tudom, másokhoz hasonlóan, emlékeimmel elfogult vagyok. Mindenik töredékhez, adomához ragaszkodom, nem tudom mellőzni, kihagyni egyiket sem. Nekem mindenik fontos, azért, mert a velem történtekről szólnak, vagy valaki valamikor megtisztelt azzal, hogy elmesélte.

Nagyszüleim háza, telke, idegen kézen ugyan, de még megvan. A kertből nagyjából már kipusztultak a gyümölcsfák, a ház elhagyatottan, árván, üresen áll. Azért titkon remélem, hogy ez az öreg ház emlékszik még az onnan szétrajzó, az onnan ma is emberi melegséggel táplálkozó, egykor boldogan zsivajgó gyerekhadra.