A száraz, szikár hangú regény egy Délvidékről Magyarországra települt asszony sorsán keresztül nyújt látleletet a mai magyar mindennapokról: kiüresedett emberi kapcsolatokról, akárcsak az azt jelképező lekoszolódott közterekről. Zöldike mindennapjai, munkája, a folyóparti város, ahol él (talán Szeged) egy franciaországi körút emlékeibe ágyazva, mintegy annak ellenpontjaiként jelennek meg a mű elején. Itthon azután a mindennapok gondjai foglalják el, közben rendszeresen jár orvosi vizsgálatra a klinikára, egyre több tortúrával járó kezelésen esik át, munkahelyén viszont mind jobban megbíznak benne, noha alkalomadtán kiveszi a neki járó részt a kasszából, ha azt jogosnak érzi. A tulajdonos kémeket fogad fel, hogy a boltjait járva ellenőrizzék dolgozóit, akik a karácsony előtti időszakban minden hétvégén dolgoznak; egyik kolléganőjének kiveszik a méhét; miközben Zöldike mind megalázóbbnak érzi a kezeléseket, míg végül a munkáját sem tudja elvégezni. Ismerőseihez fordul teljes kiszolgáltatottságában, mígnem megismerkedik egy külföldről hazatért férfivel, ám ez is csak olyan múló kapcsolatnak bizonyul, mint a rövid kikapcsolódást ígérő görögországi út élményei. Zöldike végül azzal az elégtétellel válik meg az üzlettől, hogy kiderül: mióta ő nincs, lecsökkent a forgalom a boltban, de az élet a maga középszerű drámáival ugyanúgy megy tovább. Főnökéről kiderül, egy idős néni kihasználásával jutott az üzlethez, tartozásai vannak, de az élet őt is sújtja boldogtalan magánéletével. Az idősebb korosztály életérzését kifejező, az ő problémáikra reflektáló regény.