Előszó

1999 júniusában, a 45. éves érettségi találkozó ebédje közben - a Csillaghegyi Strandhotel éttermének külön termében, ahol Meskó Csaba volt a "házigazdánk" - szóba került, hogy Rómába kellene menni, különösen, mivel "minden út Rómába vezet." Mondtam, hogy mi készülünk, bár még kijelölt időpont nincs. Katona Gyuri és Csaba, (ez utóbbinak főnöke is jelen volt, mert Magdi állandó résztvevő), azonnal csatlakozott, és máris megalakult a "Római Klub".

Ocskay Ákos szállást ajánlott, mert az újévet ők Rómában köszöntötték, és kellemes tapasztalatokat szereztek a Szent István Házban, a nővéreknél, a Magyar Zarándok Központban.

A szervezést - mindkét fiú kényelmességére (lustaságára) tekintettel - azonnal rám hárították. Csabáék azt is kikötötték, hogy csak szeptember 24-től jó, mert előtte a divatos Kanári-szigetekre mennek (flancolni). Amúgy is utószezont terveztünk, amikor már "nincs meleg" Rómában. Az időpontot mindhárom család elfogadta.