Bevezetés

Kriza János (1811-1875) erdélyi unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, korszakos jelentőségű tevékenységének, talán legfontosabb része volt, a székely népköltészet összefoglalása.

A Kriza Jánosról elnevezett Néprajzi Társaság évtizedek óta a magyar néprajzkutatás fellegvára, mindmáig a legjelentősebb műhelye. Jelenlegi elnöke Faragó József, aki 1943 óta a kolozsvári egyetemen tanít. 1976-tól a Magyar Néprajzi Társaság, 1979-től a helsinki Kalevala Társaság, 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia, 1996-tól a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, 1997-től a Bolyai Társaság Barátainak Egyesülete, 1993-tól a turkui Folklore Fellows és 1999 óta a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (ZMTE) tagja. 1941-től 1998-ig közel hétszáz tanulmánya látott napvilágot nyomtatásban - amiről a Kriza Társaság 1998-ban kiadott "Faragó József bibliográfiája" című kiadvány tanúskodik. Életének 78. évében, a ZMTE sárközi övezeti találkozóján (Decs, 2000. április 27- 29) előadásának címe: Júlia szép leány népballadájának történelmünk előtti rokonsága. Az egyesület néhány hónap múltán rendezett magyar őstörténeti találkozóján előadásának címe: Kádár Kata ószékely népballadájának kínai változata időszámításunk második századából. Ha megnézzük e jeles magyar professzor előbb említett bibliográfiáját, abban nyomát sem leljük, hatvan éven át, az efféle dolgozatnak. Ugyan mi történik?

A nemrégiben elhunyt Sebestyén László, a ZMTE tagja, 1975-ben, saját költségén egyféle "szamizdat" kiadvány formában adta ki "védirat-"át, "Kézai Simon védelmében". Ebben feleleveníti krónikáink, jelesül Kézai mester történelemkönyvének alapgondolatát, a hun-magyar rokonságot. Nem újdonság ez, hiszen a múlt század elejéig minden magyar történelemkönyvben állt, hogy a magyarok elődei az avarok és a hunok, így mink is szittyák, azaz szkiták vagyunk.

A történelemírás atyja, Herodotos szerint, a szkíták egyik ága a Maris (ma Maros) partján élt. Torma Zsófia (1840-1899) által a Maros partján talált régészeti leleteket Trója feltárója (1870-1882), Schliemann rokonította a Folyamközi műveltséggel. N. Vlassa által 1961-ben az ugyancsak marosmenti Tatárlakán talált táblácskákat a kutatók szintén a Folyamköz műveltségével hozzák kapcsolatba, anyagelemzésük szerint a Maros mentén készültek.

Hosszú ideig a kutatók világszerte megegyeztek abban, hogy a ma élő ember (Homo Sapiens) műveltsége bölcsője a Folyamköz és a Nílus völgye. Újabb munkákban erősödik az a föltevés, hogy ez a központ a Balkánon, sőt a Kárpát-medencében keresendő.

Nincs és soha nem volt, a Nílus-menti műveltség kutatói között világhírnévre szerttevő magyar - noha egyiptológusnak lenni nem számít Magyarországon a büntetendő cselekmények közé. Nem így a szumerológia, amelynek az egyiptológia mellett, a világ minden valamirevaló egyetemén tanszéke van. Nemrégiben közölte egy magyar akadémikus a ZMTE-el, hogy nem kíván velünk semmiféle kapcsolatot, mert nálunk már volt a szumérekkel foglalkozó előadás.

Így nem csoda, hogy Csöke Sándor nevét nem ismerik, pedig írt szumér-finn-mongol-török összehasonlító nyelvtant, tanulmányt a hettita nyelvről és szumér magyar összehasonlító nyelvtant. Gosztonyi Sándor a Sorbonne szumér tanára volt, ahol jelenleg Margarita Enderlin-Kardos tanít. Mikor tőle kérdeztem, hogy miért nem jön Magyarországra, akkor azt mondta, hogy jön ő minden évben, de nem fog előadni olyanoknak, akik, noha a tárgyhoz nem értenek, nevetgélni azért tudnak.