Bevezetés

Az európai országokban a régiók létrejöttének és egyben jogosítványainak is számos formája ismert. Az első csoportot a szövetségi államok - Németország, Belgium, Ausztria - alkotják, ahol a tartományok a történelmi hagyományok következtében nagyfokú önállósággal rendelkeznek. A második csoportot a központi kormányzat kezdeményezésére létrehozott területi egységek - regionalizáció - jelentik. Az un. regionalizált államokban (Olaszország, Spanyolország) ezek a régiók meghatározott autonómiával rendelkeznek, jogköreik azonban korlátozottak. A decentralizált államokban (Franciaország, Portugália, Finnország, Svédország) számos közügyet telepítenek helyi, illetve regionális szintre, azonban ezeket a származtatott jogköröket vissza lehet vonni, illetve mérsékelni lehet. Míg az unitárius államokban (Nagy-Britannia, Görögország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Dánia) a helyi önkormányzatok széles körű feladatokat kapnak, de ennek ellenére teljes vagy korlátozott önállósággal rendelkező régiók nem találhatók. Az alulról felfelé irányuló régióalakítási kezdeményezések a '70-es években Nyugat-Európában bontakoztak ki először és számos esetben találkoztak a regionalizációs törekvésekkel (Spanyolország, Olaszország, Belgium), így ez a folyamat erősítette a kialakítandó régiókat. Magyarországon az 1998-as Területfejlesztési Koncepció jelölte ki a hét tervezési-statisztikai régiót.

Az európai integrációt a regionalizáció (felülről-lefelé) és a regionalizmus (alulról-felfelé) együttesen erősítette a '90-es évektől, amikor is fokozatosan megkezdődött a Régiók Európájának a formálódása. Ebben meghatározó tényező az Európai Unió regionális politikája. A tagországok, régiók közötti területi különbségek az uniós bővítés első szakaszában kerültek felszínre, melyek enyhítésére közösségi pénzügyi eszközökre volt szükség. Ezek igénybevételével kell ugyanis elősegíteni a strukturális és területi aránytalanságok mérséklését az Európai Unióban. Első megjelenési formája a Strukturális Alapok, mely több támogatási, fejlesztési forrást foglalt magában. Ezen később reformokat hajtottak végre, költségvetési időszakokat határoztak meg (1988-1993, 1994-1999, 2000- 2006), melyekben előre kijelölték a célkitűzéseket, illetve az ezekhez rendelt támogatások összegét, a felhasználásuk módját. A Strukturális Alapokból a tagállami fejlesztési programokat támogatják.

Az Unió regionális politikájában meghatározónak tekinthetők egyrészt a városrendszerek és hálózatok fejlesztése, az infrastruktúra és a tudásanyaghoz jutás biztosítása, a természeti és kulturális örökség fokozott védelme, ennek területi, regionális folyamatokba való integrálása, másrészt ezekkel is összefüggésben az európai szintű transznacionális (nemzetek közötti) és multinacionális stratégiák kidolgozásának szorgalmazása. A 2000-2006. közötti időszakra a Strukturális Alapok korábbi hat célkitűzését a következő háromra csökkentette az EU: 1. a legelmaradottabb régiók támogatása, 2. gazdasági, társadalmi átalakulás alatt lévő, strukturális nehézségekkel küzdő régiók támogatása, 3. oktatás, képzés és foglalkoztatás politika modernizációjának a támogatása. Ennek a támogatáspolitikának szerves összetevői az un. Közösségi Kezdeményezések, melyek alapján pénzügyi eszközöket különítenek el elsősorban a nemzetek közötti programokra. A 2000-2006 közötti időszakban ezek az INTERREG (határokon átnyúló, interregionális együttműködés), URBAN (városok és városkörzetek gazdasági/szociális megújítása), LEADER (vidékfejlesztés) és EQUAL (a munkaerő-piaci diszkrimináció és hátrányos megkülönböztetés elleni, nemzetek/régiók közötti együttműködés). A Strukturális Alapok mellett a Kohéziós Alap támogatási rendszere is tovább működik. Ezen pénzügyi eszközök felhasználása megnövelte a régiós szintű statisztikai adatok előállításának és vizsgálatának szükségességét.

Az Európai Unió központi statisztikai szervezete, az EUROSTAT által kidolgozott területi statisztikai egységrendszer, a NUTS (Nomenclatura des Unités Territoriales Statistiques) arra szolgál, hogy az eltérő fejlettségű területeket egységekbe sorolja, egységes szempontok alapján lehessen elemezni, majd támogatni őket. A NUTS2 szint a regionális politika, a Strukturális Alapok akcióterületének tekinthető, jelenleg 254 régiót takar.

A 2004 májusában 25 tagúvá bővült Európai Unió területe több mint egyötöddel, népessége mintegy kéttizeddel növekedett. Lakosságszáma alapján Kína és India után Földünk harmadik legnépesebb közössége, a gazdasági fejlettség színvonala pedig a világon csak az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban magasabb. Ugyanakkor jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között, de még szélsőségesebb az eltérés az unió 254 régióját nézve.

Kiadványunkban összefoglaltuk az EU régióinak főbb mutatóit, részletesebben foglalkozunk a magyar régiókon kívül 4 tagállam: Ausztria, Cseh Köztársaság, Lengyelország és Szlovákia régióinak főbb jellemzőivel. Összeállításunk tartalmazza az Európai Unió 25 tagállamának az átlagos mutatószámait is.

Kötetünket ajánljuk mindazoknak a szakembereknek, akik pályázatokat készítenek, kutatásokat végeznek, továbbá azoknak is, akik a regionális folyamatok iránt érdeklődnek.