Előszó

Két tudomány van most a magyar térségben: az egyik a külszíni sikerekkel és hivatalos támogatással fenntartott, a másik a lélek belsejében, szegénységben művelt és ápolt. Az egyik megmondja, hogy mi a magyar történelem, a másik alázattal oldja meg annak saruszíját. Az első belenyugszik sok minden háttérbe szorításába, a másodsorba kényszerült fellázad minden szellemi nyomorítás és hamisítás ellen. A virágzó tudomány kiszolgál, a kornyadó nem tágít az igazságtól.

Nemcsak a történelemtudomány, nemcsak a társadalomtudomány bír ezzel a kettősséggel, hiszen a tisztának vagy árulkodóan keménynek nevezett tudományok a természetrombolás kikényszerítésével szintén felcsatlakoznak az előzőekhez. A természeti és a szellemi-erkölcsi környezetszennyezés és ideál rombolás mint jellemző rossz, végrehajtói részéről mint szükséges rossz neveztetik. A racionális, pragmatikus tudomány által elért emberi haladás kétes értékű látszateredményeivel próbálja önmagát igazolni. A másik tudomány azonban itt is rámutat, hogy az első által vezényelt fejlődésnek micsoda ára, mellékhatása van s végső soron pusztulásba torkollhat.

Ugyancsak pusztulással, magyarpusztulással járhat együtt az első tudomány működése a társadalom- és történettudományban, illetve a kultúrában. A második tudomány azonban figyelmeztet, hogy a magyar után majd jön a többi, az összes nemzet pusztulása is, mert a bűnbak megsemmisítése semmire sem orvosság. Mi hát az orvosság, a gyógyír, a megoldás? Egyszerűen megmondható: az első tudomány legyengítése és a másodikénak a felerősítése. Nem helycsere tehát, mert akkor ismét ott lennénk, ahol a part szakad, hanem szabadság: jusson lélegzethez az igazság.

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Második Magyar Történelmi Iskolája Tabon 1993. augusztus 15-21-ig a háttérbe szorított témákat, a magyar történelem egyes vagy számos igazságait igyekezett feltárni és közkinccsé tenni. Akár támogatottságát, akár hivatalos fogadtatását nézzük, a második sorba szorult tudomány szerepében kényszerült mozogni, hiszen csupán a ZMTE tagjainak áldozatvállalása, néhány minisztériumi igaz ember, a megyei és a helyi önkormányzat támogatásának volt köszönhető, míg a róla szóló híreket leginkább szó szerint leverték. A 29 előadó 41 előadásán és az áttekintő megbeszéléseken közölt adatok, tartalmak és összefüggések azonban a résztvevők számára megmutatták, hogy nem kell igazán törődni a külső nehézségekkel, mert a belső emberi növekedés, a lelki élmény mindennél többet ér. Az előadók kedvükre taníthattak, a hallgatók tanulhattak és épülhettek: az Iskola elérte célját.

S bár az előadások mind itt vannak ebben a kötetben, az Iskola teljes hangulatát csak részben tudják felidézni. Mert a felzászlózott művelődési ház, az Iskolát befogadó Tab város ünnepi köntöse, a vetítések, együttlétek, kirándulások élménye nem lehet jelen a könyvben. Sem Zichy Mihálynak karnyújtásnyira volt páratlan életműve mint környezet, sem a törökkoppányi esti erdő öblében táncolók csengő énekhangjai, vagy az ugyanott ropogó tábortűz tánca, sem "Tihanynak riadó leánya..." Főként azonban a helybéli közreműködők szeretetét és a hatalmas előadóteremben kialakult forró hangulatot kell itt felidézni, hogy a könyv legalább így tudósítson az Iskola valóságáról. Voltak ezenkívül jó éjszakába nyúló beszélgetések s a hallgatóság tarka üdesége is hiányzik e kötetből, a drága hallgatóké, akik Tabon kívül Svédországtól Ausztráliáig, a Magas Tátrától a Fogarasi Havasokig mindenünnét eljöttek.

...

Nyújtson számukra ez a tanulmánykötet segítséget, hogy felhasználva az előadások szellemi erejét a saját gyarapodásukhoz, hívják fel a figyelmet környezetükben a pontatlan adatokra vagy a tudatos félremagyarázásokra, induljanak el a tudományos kutatás pályáján, vagy egyszerűen csak idézzék fel a könyv forgatásával a tabi jó emlékeket. Akihez pedig most ér el, ezzel a kötettel az Iskola jó híre és tematikája először, olvassa a lapokat kitartással, ahogy íróik létrehozták őket. S ha felkeltettük az olvasó érdeklődését és szeretne közelebbit tudni egyes témákról, jöjjön el a következő, Harmadik Magyar Történelmi Iskolánkra, a korábbi hallgatóinkkal egyetemben, 1994. augusztus 14-20-ig, a Balaton északi oldalán lévő szépséges Tapolcára. A viszontlátásra!