Tétel adatlapja
CÍMLAP
Bárdi László [et al.]
A második (tabi) magyar történelmi iskola előadásai és iratai

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Darai Lajos: Előszó: Két tudomány, egy történelem
Alexander Wittwer: Megnyitóbeszéd és előadás a svájci-magyar kapcsolatokról
Jónás József: Beköszöntő
Farkas István: Köszöntő
Darai Lajos: Megnyitóbeszéd

Az előadások teljes szövege

Csihák György: A magyar őstörténet kutatásának jelenlegi helyzete. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület bemutatása
Érdy Miklós: A magyar eredetkutatás a történelmi társtudományok "rétegezett térképeinek" a tükrében
Kazár Lajos: Megjegyzések Érdy Miklósnak "A magyar eredetkutatás a történelmi társtudományok rétegzett térképeinek a tükrében" című, 1993. 08. 15-én Tabon elhangzott előadásához
Érdy Miklós: A legősibb hun bronz üstök nyomában
Érdy Miklós: A hunok aranykincse - táltosló ábrázolásokkal?
Nagy Ákos: A magyar őstörténet genetikai kutatásában a vércsoportok jelentősége
Kazár Lajos: Az ősi japán nyelv az uráli és altáji népekéihez kapcsolható
Horváth Izabella: A fehérlófia mesetípus szerkezeti párhuzamai a magyar és török népmesékben
Du Yaxiong: A pentatonikus skálák csoportosítása
Rőczei György: Az ősi magyar kettős lélekhit emléke a Halotti Beszédben
Szekeres István: Őstörténetünk írásjelekben. Egy kutatás módszerének eszközrendszere
Bárdi László: A kínai krónikák és a hun őstörténet
Horváth Izabella: Az előhun és a magyar honfoglaláskori temetkezési szokások párhuzamai
Juba Ferencz: Őstörténetünk és a tenger
Magyar Kálmán: Gondolatok a magyar őshazakutatással kapcsolatban
Nagy Kálmán: A magyar könnyűlovasság kialakulása a honfoglalás előtt
Fejes Pál: A szarvasi tűtartó felirata
Kováts Zoltán: A magyarság 8. századi Kárpát-medencében való nagytömegű megtelepedésének demográfiai bizonyítékai
Stamler Imre: Volt-e Ősi magyar állam Szent István előtt?
Sebestyén László: A Kárpát-medence népei a hunok bejöveteléig
Cey-Bert R. Gyula: A honfoglaláskori magyar konyha
Magyar Kálmán: Somogy megye központjai: Somogyvár, Segesd, Bodrog-Bű, Babócsa
Magyar Kálmán: A somogyi honfoglaláskori (895-1000) állam szervezésről... Miről vall a régészet?
Csihák György: A Szent Korona - a magyar közjog koronája
Szakály Sándor: A katonai elitünk a két világháború közti Magyarországon és a második világháború időszakában
Nagy Kálmán: A magyar huszár a 20. században
Szili Ferenc: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben
Radics Géza: A Kárpát-medence és a magyarság
Henkey Gyula: A somogy-megyei népesség etnikai embertani képe

Függelék

Jegyzőkönyv
Az Iskola Műsora
Az Iskola Tanterve
Sajtóközlemény
Az Egyesület Házirendje
Az Egyesület Nyilatkozata
Felhívás az Egyesület Tagjaihoz és az Iskola Résztvevőihez



Előszó

Két tudomány van most a magyar térségben: az egyik a külszíni sikerekkel és hivatalos támogatással fenntartott, a másik a lélek belsejében, szegénységben művelt és ápolt. Az egyik megmondja, hogy mi a magyar történelem, a másik alázattal oldja meg annak saruszíját. Az első belenyugszik sok minden háttérbe szorításába, a másodsorba kényszerült fellázad minden szellemi nyomorítás és hamisítás ellen. A virágzó tudomány kiszolgál, a kornyadó nem tágít az igazságtól.

Nemcsak a történelemtudomány, nemcsak a társadalomtudomány bír ezzel a kettősséggel, hiszen a tisztának vagy árulkodóan keménynek nevezett tudományok a természetrombolás kikényszerítésével szintén felcsatlakoznak az előzőekhez. A természeti és a szellemi-erkölcsi környezetszennyezés és ideál rombolás mint jellemző rossz, végrehajtói részéről mint szükséges rossz neveztetik. A racionális, pragmatikus tudomány által elért emberi haladás kétes értékű látszateredményeivel próbálja önmagát igazolni. A másik tudomány azonban itt is rámutat, hogy az első által vezényelt fejlődésnek micsoda ára, mellékhatása van s végső soron pusztulásba torkollhat.

Ugyancsak pusztulással, magyarpusztulással járhat együtt az első tudomány működése a társadalom- és történettudományban, illetve a kultúrában. A második tudomány azonban figyelmeztet, hogy a magyar után majd jön a többi, az összes nemzet pusztulása is, mert a bűnbak megsemmisítése semmire sem orvosság. Mi hát az orvosság, a gyógyír, a megoldás? Egyszerűen megmondható: az első tudomány legyengítése és a másodikénak a felerősítése. Nem helycsere tehát, mert akkor ismét ott lennénk, ahol a part szakad, hanem szabadság: jusson lélegzethez az igazság.

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Második Magyar Történelmi Iskolája Tabon 1993. augusztus 15-21-ig a háttérbe szorított témákat, a magyar történelem egyes vagy számos igazságait igyekezett feltárni és közkinccsé tenni. Akár támogatottságát, akár hivatalos fogadtatását nézzük, a második sorba szorult tudomány szerepében kényszerült mozogni, hiszen csupán a ZMTE tagjainak áldozatvállalása, néhány minisztériumi igaz ember, a megyei és a helyi önkormányzat támogatásának volt köszönhető, míg a róla szóló híreket leginkább szó szerint leverték. A 29 előadó 41 előadásán és az áttekintő megbeszéléseken közölt adatok, tartalmak és összefüggések azonban a résztvevők számára megmutatták, hogy nem kell igazán törődni a külső nehézségekkel, mert a belső emberi növekedés, a lelki élmény mindennél többet ér. Az előadók kedvükre taníthattak, a hallgatók tanulhattak és épülhettek: az Iskola elérte célját.

S bár az előadások mind itt vannak ebben a kötetben, az Iskola teljes hangulatát csak részben tudják felidézni. Mert a felzászlózott művelődési ház, az Iskolát befogadó Tab város ünnepi köntöse, a vetítések, együttlétek, kirándulások élménye nem lehet jelen a könyvben. Sem Zichy Mihálynak karnyújtásnyira volt páratlan életműve mint környezet, sem a törökkoppányi esti erdő öblében táncolók csengő énekhangjai, vagy az ugyanott ropogó tábortűz tánca, sem "Tihanynak riadó leánya..." Főként azonban a helybéli közreműködők szeretetét és a hatalmas előadóteremben kialakult forró hangulatot kell itt felidézni, hogy a könyv legalább így tudósítson az Iskola valóságáról. Voltak ezenkívül jó éjszakába nyúló beszélgetések s a hallgatóság tarka üdesége is hiányzik e kötetből, a drága hallgatóké, akik Tabon kívül Svédországtól Ausztráliáig, a Magas Tátrától a Fogarasi Havasokig mindenünnét eljöttek.

...

Nyújtson számukra ez a tanulmánykötet segítséget, hogy felhasználva az előadások szellemi erejét a saját gyarapodásukhoz, hívják fel a figyelmet környezetükben a pontatlan adatokra vagy a tudatos félremagyarázásokra, induljanak el a tudományos kutatás pályáján, vagy egyszerűen csak idézzék fel a könyv forgatásával a tabi jó emlékeket. Akihez pedig most ér el, ezzel a kötettel az Iskola jó híre és tematikája először, olvassa a lapokat kitartással, ahogy íróik létrehozták őket. S ha felkeltettük az olvasó érdeklődését és szeretne közelebbit tudni egyes témákról, jöjjön el a következő, Harmadik Magyar Történelmi Iskolánkra, a korábbi hallgatóinkkal egyetemben, 1994. augusztus 14-20-ig, a Balaton északi oldalán lévő szépséges Tapolcára. A viszontlátásra!


×