Adorján Sándor, a könyv írója 1928-ban született.

Gyermek és ifjúkorát Pápán töltötte boldog családi körben három leánytestvérével. Édesanyja Kluge Alice a kékfestő Kluge família leszármazottja, édesapja dr. Adorján Gyula ügyvéd volt.

Középiskolai tanulmányait a pápai református gimnáziumban végezte.

A háború végén önként jelentkezett Budapest védelmére az Antibolsevista Ifjúsági Tábor tagjaként, de nem került bevetésre.

Pápára visszatérve az ejtőernyős zászlóaljhoz jelentkezett frontszolgálatra. Mint a páncélromboló szakasz tagja vett részt a harcokban, de a nyugati határon úgy döntött, hogy nem megy külföldre, hanem megpróbál hazajutni.

Többszöri elfogás és szökés után ismét elfogták és már betegen a nagykanizsai internáló táborba vitték. Itt először hastífusszal került kórházba, majd mellhártyagyulladást kapott. Ezután visszaesett a tífuszba, mint internált azonban semmilyen gyógyszeres ellátásban nem részesült.

Végül a kórház értesítette a róla semmit sem tudó szüleit, hogy halálán van és gondoskodjanak elszállításáról.

Édesanyja ment érte és a vitt orvosságok hatására állapota javulni kezdett, mígnem 1945 őszén szabadlábra helyezték.

Egy év sem telt el, a magyar és szovjet elhárítás letartóztatta. Hosszas, eredménytelen vallatások után a Szovjet Katonai Hadbíróság bizonyíték nélkül tíz évre ítélte. 1953-ban tért haza a Szovjetunióból. 1956 után politikai menekültként Kanadába került.

Ezt követően a torontói egyetemen antropológiai és szociológiai diplomát szerzett. A későbbiek során Ontario Állam tanárképzőjét is elvégezve mint középiskolai tanár helyezkedett el.