Bevezetés

A piacgazdaság által támasztott, megváltozott körülmények hatására a társadalom jelentős részében erősödik az a felismerés, hogy a sikeres munkavállaláshoz, a biztonságos megélhetéshez az iskola befejezése után is további tanulás - átképzés, vagy továbbképzés - esetleg elhelyezkedést segítő ismeretek elsajátítása szükséges. Erre reagálnak mindazok, akik továbbképzéssel, új szakma megszerzésével vették fel a harcot a munkanélküliséggel szemben, s akik éltek a vállalati belső képzések lehetőségével, vagy akik a maguk belátásából tanultak nyelvet, számítógépes, vagy más hasznos ismereteket. Az egész életen át tartó tanulás követelménye napjaink valóságává vált, megteremtve a tudásalapú társadalom feltételeit.

A tanuló felnőttek számának minősítése nem egyszerű feladat, mivel az államilag támogatott képzésekhez nem lehet normatív hasznosságot rendelni sem az iskolarendszerű felnőttképzésben, sem a munkanélküliek képzésében, átképzésében. Akik támogatott képzésekben vesznek részt, joggal bízhatnak benne, hogy nagyobb eséllyel tudnak álláshoz jutni, vagy munkahelyet változtatni.

A munkaerőpiac rendkívül dinamikus változásai rugalmas oktatási rendszert igényelnek, amelyben minden esély megvan az oktatási- és képzési területeken az átjárhatóságra. A valós foglalkoztatási igényektől elszakadó, azokat figyelmen kívül hagyó szakképzés a konfliktusok egész sorát idézi elő a fiatalok munkába állását illetően, ezzel szándékai ellenére is gerjeszti a munkanélküliség kialakulását. A képzési korrekciók jelentős anyagi ráfordításokat igényelnek, ezért fontos, hogy a munkaerőpiaci igényekhez igazodó oktatási programokkal olyan képzési kínálat alakuljon ki, amely nem csak az első szakma sikeres megszerzését - átképzéssel a rugalmas szakmaváltást is lehetővé teszi -, hanem a sikeres munkába állást is elősegíti.

1993-ban elfogadták a közoktatási törvényt, amely a szakképzési törvénnyel összhangban 16 éves kor utánra helyezte a szakma tanulásának kezdetét. Még ugyanebben az évben fogadták el a szakképzési törvényt, - mint az első olyan szabályozást - ami kimondja az első szakma megszerzéséhez kapcsolódó állami garanciák rendszerének fontosságát. Ez egyértelműen meghatározza hosszabb távra, hogy az állam és a gazdaság együttműködésében kell a szakképzés tartalmi fejlesztésével, a kvalifikációs rendszer korszerűsítését megvalósítani, valamint a hozzá kapcsolódó ellenőrzési, értékelési folyamatokat működtetni. Az új keretek biztosították a gazdasági kamarák fokozott szerepvállalásának lehetőségét, s megnyitották az új, már az európai normának megfelelő szakmai kvalifikációs rendszer bevezetésének lehetőségét.

1994-1996-ban új jogszabályok jelentek meg a szakképzés irányításával, a végrehajtási folyamatok szabályozásával kapcsolatban, bevezették az Országos Képzési Jegyzéket, újra szabályozták a szakmai vizsgáztatást, átalakították a juttatási rendszert. A felnőttképzésről elfogadott 2001. évi CI. törvény lehetőséget teremt az állampolgároknak a munkaerőpiaci pozíciójuk folyamatos javítására, versenyképességük, és ezáltal a gazdaság egésze teljesítményének, és ezen keresztül az életvitel minőségének javítására.

Az elmúlt években az oktatási ágazat legdinamikusabban fejlődő része az iskolarendszeren kívüli szakképzés volt. A szakképzési törvény egyértelművé tette a szakképzési rendszer felépítését, és törvényi szinten határozta meg a rendszer sajátosságait. Ez azt is jelenti, hogy erre a szférára a gazdaságnak közvetlen, és jelentős hatása van. A gazdaság igényei - a finanszírozáson keresztül is - rugalmasságra, alkalmazkodóképességre kényszerítik az intézményrendszert, és a képzésben résztvevőket is.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben az elmúlt években hárompólusú intézményrendszer alakult ki. A szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételéről szóló 2/97.(I.22.) MüM rendelet, majd az ezt módosító további rendeletek 45/99.(XII.13.), illetve a 49/2001.(XII.29.) OM rendelet által előírt regisztráció jól mutatja ezt a helyzetet. Ez a jogszabály írja elő azokat a normákat, amelyeket be kell tartani az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató szervezeteknek annak érdekében, hogy a szakképzést megkezdhessék, illetve folytathassák. Igen fontos a felnőttképzés - ezen belül a munkaerőpiaci képzés - minőségét befolyásoló szabály, mely szerint a szakképzést folytató szervezeteknek akkreditált képzési programmal kell rendelkezniük.

Olyan képző szervezet végezhet iskolarendszeren kívüli szakképzést, amely szerepel a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában. A nyilvántartásba vételnek a feltételeit szintén e rendelet határozza meg (képzési programmal rendelkezik, szakmai vizsga szervezéséről gondoskodik, a szakképzéshez arra alkalmas helyiséggel, eszközökkel, oktatókkal rendelkezik, s nincs köztartozása). E feltételrendszert szigorítja tovább a felnőttképzési törvényhez kapcsolódó - az akkreditációról intézkedő 91/20-02. Kormányrendelet. 2003. január 1-től csak azok a képző szervezetek kaphatnak támogatást, amelyek az akkreditációs eljárásban részt vettek, és megfeleltek e rendelet által támasztott követelményeknek.