Bevezetés

Bevezetés: Az életem

Budapesten születtem 1915 október 27-én. 1917 februárjában született László nevű testvérem. 1918 elején apámat behívták katonának, elvitt bennünket a szüleihez, Ferencszállásra, ahol nem valami kitörő örömmel fogadtak. Anyámat a nagyanyám rögtön pesti nagyságának titulálta. Egy-szobás falusi parasztházban rögtön öten lettünk. A házhoz 800 négyszögöles kert tartozott, és 6 hold földje volt a nagyapámnak, volt munka bőven. Nagy volt a szegénység a faluban. A többségnek földje se volt, napszámba jártak dolgozni a jobbmódú gazdákhoz, a deszki báróhoz, vagy a Maros túlpartján lévő szegedi püspöki uradalomba. Volt még a faluban a Katona nevű majorság, ott is dolgoztak, és még a Szeged-Csanádi Vasúttársaságnál a vágányok fenntartásához vettek fel alkalmi munkásokat. Volt, akit ott véglegesítettek, nyugdíjas állása lett.

Apám 1890-ben született a faluban, Szegeden lett fodrásztanuló, de ahogy felszabadult, továbbment, több helyen dolgozott, végül Budapesten kötött ki, ott lett borbély és fodrász, előkelő fodrászszalonban. Ott ismerkedett meg édesanyám nővérének a fiával, együtt dolgoztak, az mutatta be szegény édesanyámnak, bár ne tette volna...

Édesanyám Balázs Margit, felvidékről származott, Garamsallóról - most szlovákiai terület -, nyolcan voltak testvérek, öt leány és három fiú, mind Budapesten dolgoztak, nősültek, és férjhez mentek a leányok, anyám volt a legfiatalabb. Ő házasodott a legrosszabbul. A testvérei könyörögtek apámnak, eltartanak bennünket, amíg ő leszerel, de ő annyira féltékeny volt édesanyámra, aki szép nő volt, hogy nem fogadta el a segítségüket, és nem beszélt vagy levelezett volna a szüleivel, egyszerűen odavitt bennünket, édesanyámat a két kisgyermekkel. Nem csodálom a nagyszüleim meglepetését. Apám csak Karácsonykor volt otthon, az is veszekedéssel végződött, mert apám idegbajos volt, mindenkivel összeveszett. Lassan megbarátkoztak velünk.