I. Oktatás állami támogatásának indokai
I.1 Egyéni fogyasztási döntés
I.1.1 Beruházás: humántőke elmélet
I.1.2 Fogyasztási döntés
I.2 Externális hatások
I.2.1 Alapképzés vs. felsőbb képzési szintek
I.2.2 Társadalmi tőke elmélete
I.2.3 A (felsőbb fokú) oktatás extern hatásai
I.2.4 Adóztatás
I.3 Tőkepiaci elégtelenségek
I.4 Intézményi problémák
I.5 A legfontosabb következtetések

II. Magyarországi oktatásfinanszírozás nemzetközi összehasonlításban - magán vagy közösségi

III. Humán-tőke befektetés a nem kötelező oktatásban és képzéseken: Megéri e az oktatásba beruházni?
III.1.1 Tanulmányi jövedelem-prémium
III.1.2 Életkor szerinti jövedelem struktúra
III.1.3 Munkanélküliség kockázatának csökkenése és munkaerő-piaci részvétel
III.2 Gazdaságpolitikai faktorok, amelyek befolyásolják a költségeket és hasznokat:
III.2.1 Finanszírozás és tanulmányi idő
III.2.2 Diákhitel és támogatások
III.2.3 Adórendszer
III.3 Oktatás megtérülési rátái
III.3.1 Az oktatásba történő befektetés magán belső megtérülési rátája
III.3.2 Az oktatásba történő befektetés társadalmi belső megtérülési rátája
III.3.3 Felnőttképzés megtérülése

IV. Az angol egyéni képzési számla rendszer bevezetése és működésének problémái
IV.1 Előzmények - politikai viták
IV.2 Kísérleti programok - változó prioritások
IV.3 A megvalósított rendszer
IV.4 A diszkont nagysága
IV.5 Fölösleges kiadások - holtteher-veszteség
IV.6 Magán-adminisztráció
IV.7 Egyéni döntési autonómia
IV.8 Csalások, panaszok
IV.9 Értékelés
IV.9.1 Résztvevők
IV.9.2 Kurzusok
IV.9.3 Számlatulajdonosok véleménye
IV.9.4 Szolgáltatók véleménye

V. Más országok tapasztalatai
V.1 Baszk képzési számla
V.1.1 IKASTXEKIN
V.1.2 TXEKINBIDE
V.1.3 TXEKIN
V.1.4 EMAWEB és EMAWEB+
V.2 Ausztria
V.2.1 Munkáltatóknak nyújtott adóösztönzők
V.2.2 Egyéneknek nyújtott adózáson alapuló társfinanszírozási mechanizmusok
V.3 Svájc
V.3.1 Egyéni képzési számla
V.3.2 Finanszírozási és társfinanszírozási kezdeményezések
V.4 Hollandia
V.4.1 Jogi és fiskális keretek a munkavállalók képzésének stimulálásához
V.4.2 Fizetési megtakarítási lehetőségek ("Salary saving schemes")
V.4.3 A munkavállalók képzése után járó adókedvezmények
V.4.4 A holland kormány kísérletei az Egyéni Képzési Számlával
V.4.5 Vállalati programok
V.5 Svédország
V.5.1 Egyéni Képzési Számla
V.6 Ausztrália
V.6.1 Felsőoktatási Hozzájárulási Rendszer (HECS)
V.6.2 Posztgraduális Kölcsönök Rendszere (PELS)
V.7 Korea
V.7.1 Kölcsönnyújtás a műszaki magánintézmények hallgatóinak
V.7.2 Foglalkoztatási Biztosítás a dolgozók szakmai képességeinek fejlesztésére

VI. Egyéni képzési számla Magyarországon
VI.1 Ki fizessen az oktatásért?
VI.1.1 Alapképzés felnőttkorban
VI.1.2 Magasabb fokú képzés: teljesítmény-költségvetés
VI.2 Előrehozott vagy halasztott fizetés - megtakarítási számla és/vagy hitel?
VI.2.1 Hitelrendszerek
VI.2.2 Megtakarítás
VI.3 A programok alapsémája
VI.3.1 Célcsoportok
VI.3.2 Képzési programok
VI.3.3 Ki viselje, milyen formában?
VI.3.4 Finanszírozás - állami és munkaadói
VI.3.5 Adminisztráció?
VI.4 Képzési intézményekre gyakorolt várható hatások
VI.4.1 Tételsoros költségvetés, előirányzat-gazdálkodás
VI.4.2 Kincstári gazdálkodás
VI.4.3 Hitel

VII. Többéves döntések: a gazdasági időszak és a költségvetési év eltérése. Pénzmaradvány
VII.1.1 Közalkalmazotti viszony helyett munkajogi viszony
VII.1.2 Adózás vs. központi elvonások

Irodalomjegyzék