Előszó

Túlérett az idő a tettre, és kikerülhetetlen a felelősségünk mai magyaroknak, hogy megmentsük nemzeti tudatunk számára az igaz történelmet. A teljes történetet, mely egyenrangú összetevők önálló életeként tárul elénk, és felöleli a múltbeli események, dolgok és összefüggések emberszempontú megragadásán túl azoknak kultúrtörténeti, néprajzi, sőt tudományelméleti vonatkozásait is.

Másodrangú mozgató csupán ebbeli törekvésünkben az, hogy a tegnapi és tegnapelőtti tudósok mennyi mulasztására kell odafigyelnünk; elsődlegesen az a kimeríthetetlennek látszó gazdag múlt lelkesít, amely előttünk, kutatók előtt megmutatkozik, s reményt keltve feljogosít a jövőbe vetett hitre. Jövőnket, a holnap és holnapután megteendő lépéseinket kell tehát a múltból feltárt szilárd tényeken és adatokon megalapoznunk, s mindenkinek tudomására hoznunk, mindenkivel megvitatnunk, s nem valamiféle öncélú kíváncsiskodó hajlamot kielégítve kutatgatni a régmúlt érdekességeket. A pillanat ugyanis mindig jelentős volt, az ember minden időben komolyan vette saját hivatását, és valami pótolhatatlannal járult hozzá az emberiség túléléséhez: önmaga boldogításával és az utódok számára levonható tanulságokkal. S mondható, még inkább így van ez a mi őseink esetében, s a nemzeti létében régóta veszélyeztetett magyarság számára még azért is fontos a történelmi folyamat áttekintése, mert az ember-emberiség tengelyt keresztező nép-nemzet vonal erősödésének és halványodásának színtereként magatartási mintákkal szolgálhat egyének és csoportok számára a nemzeti lét és keretek megőrzéséhez, fenntartásához és megújításához.

Vigaszt nyújthat a nemzeti folytonosság elősegítése azoknak, akiknek egyéni életükben sikertelenséggel, üldözéssel kell szembenézniük; és méltó jutalmat nyújthat az egyes fáradozásokért, eredményekért a nemzeti közösség gyarapítása.

Végső soron különleges magyarságunkban mindnyájan megtalálhatjuk munkánk, törekvéseink, céljaink, örömeink egyes és általános, megfogható és beláthatatlan, kárhoztató és üdvösséget hozó területeit. Eme meggyőződések miatt szükségszerűségként tornyosul a történelmet kutatók előtt egy másik feladat, a megismert múlt tudott tételeinek a közzététele. Ami csak lépcsőzetesen, fokozatosan érintheti meg a többnyire ez irányú közönybe takaródzó nagyközönséget.

Legelőbb az érdeklődők, az ilyen tudásért maguk is tevők, áldozók jönnek szóba a tudásátadásnál, akik méltó társaivá válnak a hasonló indíttatású ós érdemű kutatóknak. Ők fogják aztán majd érdemben elterjeszteni, a közösség kovászaként, a történelemből kiküzdött útmutatást. Erre a formára épül a szervezők szándékai szerint a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület minden nyáron megrendezett történelmi iskolája, melyek sorában a Második Történelmi Iskolának örvendetesen Tab városa ad otthont. A résztvevő oktatóknak és hallgatóknak sok sikert és gazdagodó figyelmet kíván az Iskolavezetőség nevében:

dr. Darai Lajos egyetemi adjunktus
a ZMTE alelnöke
az Iskolavezetőség elnöke