Előszó

Európa államalkotó nemzetei közül a magyar az egyetlen, amely himnuszában bűnhődéséről énekel, balsorsáról panaszkodik. Európa népei között egy sincs, amely az utóbbi két nagy háború során - abszolút is meg relatíve is - annyit veszített volna, mint a magyar.

Önkéntelenül adódik a kérdés: ki és miért büntet bennünket? Vagy csak önnön hibáink áldozatai vagyunk?

Ismerjük-e eléggé önmagunkat? Közülünk ki és mennyire ismeri közeli és távolabbi múltunkat? Azt a múltat, amely tudvalevőleg jövőnket hordozza méhében.

Tiszteljük-e múltunkat, tiszteljük-e őseinket? A mai fiatalok érdeklődnek-e nemzeti múltunk eseményei, kis és nagy szereplői iránt? Kívánják-e őseink példáját követni, vagy elvetik azt? A mai idősebbek megtettek-e mindent azért, hogy valósághű történelemírásunk legyen, amely nemzetünket neveli és lelkünket erősíti? Mert a neveletlen és lelketlen nemzet már nem nemzet, hanem csak egy halom emberformájú lény. Nem szükséges, hogy mások veszejtsék - elveszejti önmagát. Ha pedig egy nép ismeri és bátran vállalja önmagát, tudatosan tiszteli múltját, imádkozik őseihez, azt ősei nem hagyják elveszni.

Tisztítsuk meg múltunk forrását, és merítsünk mindannyian erőt belőle a ma és a holnap küzdelméhez. Magyar, neked oly szép múltad van, hogy bármely nép boldog lenne, ha magáénak vallhatná! Magyar, hajolj múltad felé, emeld fel magadhoz, és tisztítsd meg a szennytől, amit idegenekkel versengve magad is rákentél! Magyar, ne hidd, hogy van nemzet, amely különb tenálad! Csak ismerd meg önmagad! Szánjad és bánjad bűneidet, és ne kövesd el újra, ami hibás volt! Emeld magasra önmagad értékeit, és becsüld is meg, hiszen önmagadat véded általa!

Ne feledd, magyar: a múltat a jövővel a jelen összefűzi - de el is választhatja. Ismerd meg a múltad, hogy tudjad, milyen jogaidért kell harcolj a jövődben!

A könyv, amelyet most a kezedben tartasz, önismereted felé vezet.

Zürich-Turicum, 1989. ígéret hava
Csihák György
a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Elnöke