Bevezetés

A hatodik év

2006-ban a World Internet Project (WIP) magyarországi kutatássorozatának immár hatodik adatfelvételére került sor, így az olvasó most a hatodik gyorsjelentést tartja kezében. Ezalatt a hat év alatt nyomon követhettük, hogy milyen mintázatok, jellegzetes trendek szerint alakul Magyarországon az átmenet az információs vagy hálózati társadalomba. Ezzel párhuzamosan figyelemmel kísérhettük a nemzetközi fejleményeket mind a társadalmi átalakulás, mind pedig a tudományos vizsgálati súlypontok, az elemzési módszerek változásának szempontjaiból.

Hat év idősoros adatai már kellő alapot adnak arra, hogy tendenciákról, hosszú távú folyamatokról, vagy éppen nagy ívű változásokról beszélhessünk. E rövid bevezetőben ezek közül most csak a legfontosabbak felvázolására teszünk kísérletet. Bemutatjuk az elmúlt évek trendjeit, kiemelve a legfontosabb és legérdekesebb változásokat, illetve szólunk arról is, hogy mindezek milyen újításokat jelenthetnek a jövőben a WIP-kutatás számára.

Kezdjük talán az internetkutatások egyik legnépszerűbb témájával, a penetrációs számok alakulásával. Magyarországon a vizsgált hat év alatt az internetpenetráció, vagyis az internethasználók aránya viszonylag egyenletes mértékben nőtt, évente kb. 4 százalékkal. Ennek eredményeképpen 2006-ban a 14 éves és annál idősebb magyar állampolgároknak már 36 százaléka használta az internetet. Rögtön hozzá kell tennünk azonban, hogy ez a szám nemzetközi összehasonlításban továbbra is igen alacsony, és nem csak az új technológiák társadalmi adoptálásában élen járó Egyesült Államok és Észak-Európa országainak diffúziós számait figyelembe véve beszélhetünk elmaradásról. Ezekben az országokban a használók aránya már elérte, és esetenként meghaladta a 70 százalékot, de az átlagos penetráció már az Unió huszonöt tagállamát tekintve is 50% körül jár. Ha szűkebb "pátriánkat", a poszt-szocialista országokat vesszük szemügyre, akkor szintén több olyan országot találunk, ahol a hazainál jóval magasabbak a számok (például Csehország esetében 54%). Természetesen nincsen értelme egy olyan - csupán a statisztikával foglalkozók számára izgalmas - játékba belemennünk, ahol néhány százalékos különbségeket túlságosan is messzire vezető, elméleti okfejtésekkel kívánunk megmagyarázni, az azonban bizonyos, hogy Magyarország továbbra is az európai mezőny utolsó harmadában található, a változások dinamikája pedig azt vetíti előre, hogy egyelőre nincsen reális esély a jelentősebb elmozdulásra.

Anélkül, hogy belebonyolódnánk abba a vitába, amely a "jó" vagy a "kívánatos" internethasználati arányról szól, csupán a jelenség okának megismeréséréhez fűződő tudományos kíváncsiságunktól vezérelve fel kell tennünk azt a kérdést: mi az oka ennek a különbségnek? Miért van az, hogy Magyarország a hozzá hasonló gazdasági fejlettségű országokkal összehasonlítva is veszíteni látszik pozíciójából?

A magyarázat lehetősége akkor válik igazán érdekessé, ha megvizsgáljuk, mivel okolják az internet nem használói ezt a választásukat. Kutatásunk során eddig minden évben vizsgáltuk ezt a kérdést, és ez az a terület, ahol az egyik legnyilvánvalóbb trend bontakozott ki az eltelt időszak alatt. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az alacsony penetráció hazánkban elsősorban a magas távközlési, illetve szolgáltatási díjaknak köszönhető. Aki figyelemmel kísérte az utóbbi idők piaci változásait, könnyen beláthatja, hogy ez a magyarázat az elmúlt két-három évben már csak kevésbé tartható. Az internetszolgáltatás díjai az elmúlt években radikálisan csökkentek (egy átlagos szélessávú hozzáférés havi díja több mint 10000 Ft-ról 3000-6000 Ft-ra csökkent. Sőt a különböző állami programoknak (például Sulinet Expressz, e-Magyarország pontok) köszönhetően a hozzáféréshez szükséges eszközök is könnyebben elérhetőkké váltak. Az internethasználók körének bővülésében ennek ellenére sem beszélhettünk jelentősebb megugrásról, tehát sejthető, hogy az a magyarázat, ami kizárólagosan az internetezés magas költségeit tette bűnbakká, már korábban sem volt kellően megalapozott, napjainkra pedig szerepe - talán nem túlzás kijelenteni - jelentősen visszaszorult.

A financiális érveket, a "kemény korlátok" súlyának csökkenését évről évre nyomon követhettük a kutatásunkban. 2001-ben és 2002-ben még egyértelműen a leghangsúlyosabb indokok közé tartozott, hogy valakinek nincs számítógépe, vagy éppen drágának tartja az internetezést. Az általunk materiális érveknek nevezett dimenziónak a szerepe azonban 2003-tól egyértelműen elvesztette vezető jellegét. Ekkor kerültek előtérbe az úgynevezett kognitív szempontok. Egyre többen mondták, hogy azért nem interneteznek, mert nem találják érdekesnek, hasznosnak, azaz úgy vélték, hogy semmi szükségük nincsen rá. Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva a kérdést azt találjuk, hogy Magyarországon kiugróan nagy ezen érvek jelentősége.

Akár magas, akár alacsonyabb penetrációs számokkal jellemezhető országokat nézünk, sehol nem találkozunk a motivációs akadályok ekkora dominanciájával. Magyarországon tehát, a WIP-kutatásban résztvevő országok körében szinte egyedülálló módon, együtt van jelen az alacsony elterjedtség és az elsődlegesen kognitív indokokra visszavezethető motiváció hiánya. Az e mögött meghúzódó okok megfejtése - amellett, hogy komoly intellektuális kihívásnak tekinthető - az ország hosszú távú jövője szempontjából sem mellékes. Az idei kutatásban ezért némiképpen módosítottuk a kérdőívet, nagyobb hangsúlyt helyezve a kognitív gátak mögött meghúzódó társadalmi-kulturális értékdimenziók feltérképezésére. Véleményünk szerint ezek mélyreható tanulmányozása, az alapvető gondolkodásbéli sémák feltárása lehet az az út, amely elvezethet bennünket a probléma megértéséhez. Sőt úgy gondoljuk, hogy az itt megfigyelt ok-okozati összefüggések az internet és a különböző technológiai újdonságok szűken értelmezett világából kilépve is fontos eredményekkel szolgálhatnak.

Az internettel és annak társadalmi hatásaival foglalkozó szakirodalom másik közkedvelt, az előzővel némileg összefüggő témája a digitális szakadék alakulása. Magyarországon az általános penetráció alacsony, ezért nem meglepő, hogy a digitális szakadék jelensége meghatározó a magyar internetező közösségben. Mint azt a tanulmány a következőkben bemutatja, a kor, az iskolai végzettség, a lakóhely, a gazdasági aktivitás és a jövedelem, mind erősen befolyásolja azt, hogy valaki használja-e az internetet vagy sem. Ezen a téren azonban, idén először örömteli fejleményekről számolhatunk be. Adataink mind a számítógép- és internet-hozzáféréssel, mind ezek használatával kapcsolatban azt mutatják, hogy a leszakadó csoportok megkezdték felzárkózásukat: körükben a penetráció a legtöbb esetben az átlagosnál dinamikusabban bővült. A digitális szakadék tehát, ha lassan is, de szűkülni kezdett.

További fontos (és örvendetes) jellegzetessége a hazai internetvilág fejlődésének a szélessávú hozzáférések arányának folyamatos növekedése. 2006-ban az otthoni internetelérések már több mint háromnegyede valamilyen szélessávú technológián alapul. Mivel a szélessávú internet-hozzáférés az alkalmazások jóval szélesebb körét teszi elérhetővé, valamint egy egészen másfajta internethasználati kultúrát jelez, számíthatunk rá, hogy a különféle, eddig talán kevésbé használt online alkalmazások (telefon, multimédia stb.) is egyre népszerűbbek lesznek. Ez azonban annak veszélyét is magában hordozza, hogy a használók és nem használók közötti szakadék, ha számszerűen nem is, de a "puhább" értékdimenziók, kulturális attitűdök mentén esetleg tovább nőhet, megnehezítve a bekapcsolódást.

Úgy véljük, hogy a közeljövő még számos izgalmas kérdést tartogat. Tovább kell vizsgálnunk az internet és általában az új technológiák társadalmi diffúzióját, a használati szokásokat. Csak egy példa: ismeretes, hogy a magyarországi vállalkozásoknak 2007-től elektronikus úton kell benyújtaniuk adóbevallásukat. A magyar vállalati struktúrát ismerve könnyen belátható, hogy sok tízezer olyan honfitársunk van, akinél ez a kognitív gátak kényszerű "áttörését" fogja eredményezni. Nagy kérdés azonban, hogy ez a felülről induló "kényszer" beindít-e egy olyan organikus folyamatot, amely - akár már rövid távon is - jóval túlmutat az elektronikus ügyintézésnek ezen az egyszerű megvalósulásán. Az elmúlt hat év tapasztalatai azt mutatják, hogy az információs társadalommal kapcsolatos tudományos magyarországi kutatások körében a WIP vált az egyik legfontosabb, legjelentősebb kutatássá és adatforrássá.

A WIP fő elvei - a társadalmi hatások vizsgálata, a használókra és nem használókra helyezett azonos hangsúly - segítenek egy olyan folyamat alapos nyomon követésében, amely meghatározó jelentőségű jelenkori társadalmunkban. Ezért minden bizonnyal akár sok év távlatából is érdekes és izgalmas lesz visszanyúlni a WIP adatbázisaihoz és különböző elemzéseihez.