CÍMLAP
|
ELŐSZÓ |
A nemzeti átalános mivelődés csak azóta halad biztos pályán előre,
mióta az abstract tudományok sikeres megérthetésére, az oktatás ujabb s
helyesebb elvei szerint, a tanuló ismerete körét saját vizsgálódása utján,
az őt legközelebb környező s igy bizonyosan leginkább is érdeklő természeti
tárgyak szemlélgetésén kezdi és az igy szerzett tapasztalati ismeretek
lépcsőjén, mint egyedüli és biztos fokozatokon törekszik felemelkedni az
eszme világába.
Ezen önerőn való vizsgálódásra a természet nagy könyve állandóul nyitva áll
ugyan; de mivel benne az egyszerű, egyszersmind a szép és magasztos, oly
sokféleségben tűnik fel, hogy e miatt egészben nagyszerűvé válik; e
nagyszerűség a kezdő vizsgálódó előtt az egyszerűt gyakran mintegy
elleplezni látszik s haladásában nem ritkán meg-megállítja. Ugyanazért,
hogy a természet által a növényalakokra ruházott sokféleségből a kezdő
vizsgáló az egyszerűt könnyen kikereshesse, im itt nyujtom hozzá a biztos
vezérfonalat.
Az egyszerű feltalálhatására a vizsgálódót a fejtegető módszer (methodus
analytica) vezethetvén legbiztosabban el; vezérfonalomat a Lamarck-Cürié-féle
fejtegető két-két águ módszer (dichotomethodus) szerint készítettem. -
Mivel azonban az egyes ismeretek csak ugy válhatnak egyetemes s tudományos
ismeretté, ha azokat bizonyos rendszerben birjuk felfogni s áttekinteni:
munkám szerkesztésében nem téveszthettem szemem elől, hogy a vizsgálódó
a gyakorlati úton is észrevétlenül juthasson a Linné mesterséges és az
Endlicher természetes rendszere ismeretéhez s végül a megismert növényeket
mindkét rendszerben áttekinthesse.
Továbbá mivel olyan füvészetkedvelő is ohajthat művem segítségével a
növények ismergetésében előhaladni, ki iskolailag nem szerezhette meg az
ehhez megkívántató előismereteket; az ilyenek kedveért kettős segédeszközt
kívántam nyújtani: egyiket a bevezetésben olvasható lehető legrövidebb
s népszerű növényi alaktant (Morphologia), másikat a könyv végén levő
növénytani rövid műszótárt. A növények rövid alaktanát azért írtam, hogy
az önerején vizsgálódó, a növény lényeges részeit egymás mellett rendben
láthassa; a növénytani műszótárt pedig azért, hogy a könyv szövegében
előforduló minden egyes műszó jelentését szükség szerint felkereshesse.
A növénytani műnyelvet (terminológia) illetőleg, még az 1852-ben megjelent
növénytani munkámban kifejtett nézetemhez híven a Diószeghi Fazekas Magyar
füvészkönyve műszavaihoz tartottam magamat, csupán ott kivántam ettől
eltérni, a hol a tudomány és az izlés, vagy a szükség kényszerítettek.
Vajha a magyar füvészek ezen elvet követve, a műnyelvre nézve egységre
juthatnának!
A tudomány fejlődésével ez év száz eleje óta a növények elnevezése
(Nomenclatura) változott is, gyarapodott is; ehhez képpest a Diószeghi
Fazekas magyar elnevezéseihez, hogy a nagyszerűen megkezdett magyar
elnevezés során csorba ne maradjon, pótlékul ujakat kellett készítenem s
az 1852-ben készítettekhez most ismét készítettem ujakat, ezek mellett
felhasználtam a Brassai Sámuel és Kovács Gyula tudós füvészek által
készítetteket; ezenkívül a növényfajok leírásához lehetőleg hozzácsatoltam
a növények népies neveit is.
A növények rendei és nemei sorozatában szorosan követtem Endlichert, a nemek
és fajok jellemzésére és leirására nézve magokon a természetes növényeken
kívül, Cürie ,Anleitung stb. Pflanzen zu bestimmen'; Maly ,Flora v.
Deutschland'; Koch ,Deutschlands Florá'-t és Sadler ,Flora Comítatus
Pestiensis'-t (1840) használtam. Ott, hol nem látszott szükségesnek, a
lehető legrövidebben írtam le a növények legfőbb jellemeit; ott pedig,
hol hittem, hogy a kezdő füvész tévútra könnyen juthatna, a részletesebb
leírást tartottam szemem előtt.
Jelen műben csupán a Pestmegyében és tájékán vadon termő s néhány mivelés
alatti átalánosabban elterjedt közhasznú növény van leírva, nem csak azért,
mivel 15 éven át e vidéken folytatott kirándulásaim alatt ezeken tettem
legközelebbi észleleteimet, hanem főleg azért, mivel a budapesti és e
megyében létező számos közép és felsőbb tanintézetek növendékei egy
ilyen segédkönyvet nem nélkülözhetnek; és hogy a kezdő füvész az ilyen
segédkönyvek használata mellett nyerhet, e gyakorlati úton megszerezhető
tantárgyhoz teljes kedvet, kirándulásai alkalmával nem levén kénytelen,
olyan növények tömkelegében tévedezni és e miatt elkedvetlenedni, melyek e
vidéken nem is találhatók.
Vajha ezen művem minél több barátot szerezne a növénytannak s általában a
tudománynak!
Irtam Pesten, 1861. martius havában.
A szerző