CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Gubcsi Attila: Nem szent az eszköz, fiam
Babits Mihály: Húsvét előtt
2004. június 30. A fölény gyáva szolgája
2004. július 13. Mert magyarok voltak, azért kellett meghalniuk...
2004. július 21. Kiért szól a harang?
2004. július 24. Populista pisták pilácsai pislákolnak a baloldalon
2004. július 30. A nemzet lelke és hite
2004. július 31. Lehet-e szövetség a Dávid Ibolya-Boross Péter tandemmel?
2004. augusztus 5. Hogy az élet ne menjen cigányútra...
2004. augusztus 13. Medgyessy Péter a (kormányrúd) végét járja
2004. augusztus 15. Csak igazat, valódit!
2004. augusztus 16. Latolgathatunk, vakon
2004. augusztus 21. Keselyűk és sakálok bálja a balon
2004. augusztus 25. Puccsisták párbaja
2004. augusztus 26. A Gyurcsánycsínyről
2004. augusztus 27. Tévedtem
2004. szeptember 1. Töredékek
2004. szeptember 2. A FIDESZ tévészerepléseihez
2004. szeptember 13. A kettős állampolgárságról
2004. szeptember 15. Száműzni a hízelgést...
2004. szeptember 21. A fojtogatás, mint új sport
2004. szeptember 22. Nomen est omen
2004. szeptember 28. Elég
2004. október 6. Arad napján
2004. október 8. Az SZDSZ "korrupciómentesítéséről"
2004. október 9. - Vereség után - most éppen a svédek ruháztak el
2004. október 13. "Hja, a politikusok! - Gazemberek!"?
2004. október 18. A privatizáció ellen - elvileg
2004. október 23. A populizmusról
2004. november 3. A tévéről és a tévésekről
2004. november 4. Magamnak, a tükör előtt
2004. november 4. A tőke baksisa
2004. november 9. Még mindig a kettős állampolgárságról
2004. november 16. A lakitelkiekről, a decemberi szavazásról
2004. november 17. Csak tisztán
2004. november 21. 2004. december 5.: ...és jön a Mikulás Bácsink?
2004. november 25. Kikkel?
2004. december 6. Gyurcsány becsapta a Mikulást
2004. december 7. A nemzeti humanizmusról
2005 január 31. Az adósságspirálról
2005. április 13. 13 vértanú Szárazajtán
2005. június 7. Rasszizmus - ki beszél itt?
2005. június 23. Lehet-e győzni?
2005. július 11. Vitázni vele?
2006. március 15. Ha már vitázni kell mégis...
2006. április 11. Lemondani?
2006. május 8. Megjegyzések
2006. július 17. Forróságban hidegen
2007. április 2. Csak a gazdaság?
2007. május 15. Fiatal arcokat, szellemet
2007. július 30. Az olaj, és Gyurcsány - és gáz!
Tisztelt Gubcsi Úr!
2007. szeptember 7. Vissza az iskolákat!
2007. szeptember 26. Hamisak hamisítanak
2007. szeptember 28. Viszik nagymama ezüstjét!"
2007. október 1. Két évtizedre
2007. október 23. STAGFLÁCIÓ a láthatáron!
2007. november 1. Ethos a Halottak napján és november 4-én
2007. november 6. Zárt levél
2008. április 11. Stagfláció - sőt, már a válság jön!
2008. április 22. Jó neki a kisebbségi kormányzás - és rossz a mi orosz-politikánk
2008. június 25. Jó ez így a tévében?
2008. július 4. A selymes beszéd
2008. október 7. Nyílt levél Orbán Viktornak - az egri várvédőkről!
Nyílt levél Barátaimnak! 2008. október 13.!!!
2008. október 17. Egyharmad?
2008. november 4. 52 évvel utána
2008. november 12. Koherensen béna állapot
2008. november 17. Magyar kultúra, művészet, alázattal és megalázva
Gubcsi Lajos: Bujdosó szó
Utószó
Utóirat:
2009. február 3. Privát ügynökök hatalma
2009. február 9. Ez nem jobboldaliság kérdése
2009. február 17. F.a.? Magyarország Rt. - Gazdálkodó garázdálkodók
Gubcsi Lajos: Ismét Vereckénél - ballada dalban
Gubcsi Lajos: 1 szó a hazugságról
Magyar szellem
Előszó
1988-89-et követő, másfél évtizedes önkéntes hallgatásom után tartoztam
magamnak azzal, hogy e hosszú pihenő utáni helyzetben világosan
megfogalmazzam közéleti alapjaimat. Ennek az írás a leghűségesebb formája,
sok az üres szószátyárkodás.
2004-ben döntöttem úgy, hogy verseim és novelláim mellett közéleti naplóba
jegyzem azt, ami bánt vagy éppen ösztönöz. Ma, közel 5 évvel később, kezet
fogok a sorssal, hogy erre ösztökélt: közösségibb lettem ez által. A
monológok megszületésével párhuzamosan Orbán Viktornak is megcímeztem
valamennyi megjegyzésemet a levél, mint műfaj követelményei szerint
alakítva-átírva azokat. Ezen eredeti levelek egy csekély részét közöltem
2008 tavaszán az Ajánlott című kiadásban.
E mostani könyvben is lesz sok olyan gondolat, amelyet levél-formájában
közlök, úgy, ahogyan elküldtem. Elsősorban olyan írások ezek, amelyekben a
mondandót kifejezetten Orbán Viktornak szántam, erősen személyes jellegű
észrevételként, és utólag nem lenne szerencsés megfosztani őket azok
közvetlen hangvételétől, eredeti céljától. Más írásokat a kiinduló
változatban, az eredeti monológ műfajában közlök. Ezeket együttesen apámnak
ajánlom halálának 25. évfordulóján. A társadalomról, a nemzeti becsületről
és általában az igaz szóról mélyen bennem rögződött alapeszméléseket tőle
vagy mellette tanultam, anélkül, hogy tudta vagy akarta volna. A kézfogás
becsületét, az adott szó erejét. Ma ez nem számít...
Tapasztalatból, ezernyi személyes megbeszélésemből tudom, sokan egyet
értenek velem a levelekben illetve a monológokban leírtakban. 2002 óta
megannyi ember hozott magával "legalább még egy embert". Tudom azt is, hogy
egyesek sértve érzik majd magukat, bizonyára visszavágnak, remélem, csak
levélben, csak írásban.
Miért éppen 2004-ben? Mert ez a cserbenhagyásos, kettős gázolás éve. Jött
a Gyurcsány-csíny, és az általa teremtett elmebeteg, aberrált csúfság a
kettős állampolgársággal: jött a nemzet Mohács- és Trianon-erejű szétverése.
Nem lehetett tovább hallgatni. Apám ezt mondta volna, ezt mondja most is,
halála után 25 évvel: szabad levegőt, fiam.
Elég elég. Elég, akinek nincs.