HALHATATLANSÁG KÖNYVE   Magdalena HODONYI-ICKLER   
nem az időre értendő. Azért, mert Univerzumunk egy Örökké Létező Folyamat csöppnyi terméke. S ha bevégeztetett, amiért megvalósult, utána újra vissza fog kerülni oda. Tehát az örökkévalóság az a Mindig Létező Folyamat, amit már a legkorábbi Mítoszok, az összes Vallási Irat is kinyilvánít azzal, – hogy Isten egy napja ezer év a földön.
   A halhatatlanságot pedig, annak ellenére, hogy hétezer generáció óta vigasztaljuk magunkat egy téves elképzeléssel, arra kell érteni, hogy amikor az Univerzum sorsa beteljesedik és visszakerül helyére, az Örök Végtelen Folyamatba, az emberiség át tudja menteni magát a Földdel együtt egy másik Űrbe, az új ég és új föld dimenziójába. A vég utáni létezés valóságába. S amikor annak az Űrnek is bevégeztetett a sorsa, akkor a TEREMTŐ engedélyével egy újabb végutáni létezésbe. És így tovább. Ami éppen olyan valóságos lesz, ahogyan az univerzumunk is, amiknek semmi köze a halál utáni dimenzióhoz, amit még mindig nem értünk. Mert amikor Világegyetemünk leválasztódott az Örök Végtelen Folyamatról, utána belekerült az összes űrök régióiba azért, hogy egy legyen közülük. Ezt a csillagos égbolthoz hasonlíthatjuk. Azonban a csillagok helyett ott minden fénylő pontocska egy-egy különböző összetételű Űr. S közöttük olyan védőenergiák cikáznak, amelyek megóvják, nehogy az egyik a másikba olvadjon. S amikor az Univerzum sorsa bevégeztetett, akkor egy még ismeretlen sötét energia magába szívja. A Föld azonban át fog gördülni a megsemmisülő Univerzumunkból egy másik szomszédos űrbe. Ez hasonló, mintha a Naprendszerünk egyik bolygójáról energiáktól védve, a másikra gördülne valami. Ez ma még elképzelhetetlen történés. Ezért van úgy, hogy a vallás és a hit nem születik az emberrel, ahogyan a fejünk, szívünk, kezünk, lábunk, hogy a vallást az előttünk élő generációktól tanulhassuk meg. Csak akkor fejlődhetünk generációról generációra odáig, ameddig engedélyezett. Ezzel azonban mindenki a saját módján hizlalja meg magát, a saját leöletéséhez. De ha ilyen és ehhez hasonló közmondások alapján kerestük volna a választ az örökkévalóságra és a halhatatlanságra, akkor így soha nem találtunk volna rá, mert ezek egyedül az anyag földi múlandóságára utalnak. Az Univerzumon túli Erők pedig olyan energiák, amelyek nemcsak láthatatlanok, akár a földi energiák, hanem ilyen energiaformák Űrünkben nem léteznek. A halállal is azért múlik el mindaz, ami értéket jelent a földön, mert nem az Univerzumon túli energiák összetételéből áll, hanem anyagi formából. Ezért nem lehet a Kozmoszon túli dolgokat beleszorítani földi természettudományi törvényeink közé. Akár
a pillanat sokrétű különbözőségét sem, annak ellenére, hogy az földi jellegű valóság, mert erre sem találtunk még megfelelő választ. Itt újra meg kell ismételjem, amit előző könyveimben kifejtettem, hogy nemcsak a természet és az állatok lényege a pillanat földi valósága, hanem az emberé is. Mivel az ember is csupán egy lényi forma a pillanat valóságában. Azonban ezeket a pillanatnyi változásokat szemmel nem érzékelhetjük, csak a végeredményt, ahogyan egy újszülöttből aggastyán lesz. Azért, hogy rájöhessünk, teljesen mindegy, hogy párnapos csecsemő hal meg, vagy egy százéves aggastyán. A kettő ugyanazt jelenti a Világegyetemünkön túli Erők szempontjából. Már régen tudnunk kellene azt is, hogy lelkünkön az időnek azért nincs hatalma, nem öregszik, nem fárad el és nem lesz életunt, hogy életünk idején változatlan és hozzáférhetetlen maradjon. Így egy embrió lelke is elég lenne azon felfoghatatlan Erőknek. De mivel egy embrió még nem ivarképes, meg kell születnünk, hogy ivaréretté váljunk, és teljesítsük azt, amiért megvalósultunk, a szaporodást. A jövő ezt a folyamatot úgy fogja elvégezni, ahogyan ma még elképzelhetetlen. De akkorra úgyis teljesen más testi összetétellé fogunk válni. Addig is azonban felhívást teszek a világ összes népe felé, hogy az egész FÖLDET védelem alá kell helyezni, nehogy idő előtt elpusztuljunk. Hiszen az első atomreaktor megvalósulásával szerepünk megváltozott. Minden könyvemben kifejtettem, hogy miért nem lehet egyetlen ország sem külön atomnagyhatalom. Azért, mert a kémiai fegyverek és a nukleáris energiák legkisebb megmozdulásáról a világ összes országának közösen kell döntenie. Éppen így, a föld mélyében rejlő nyersanyagokról is. Teljesen mindegy, hogy a föld melyik részén, és melyik országban található. (Gondoljunk a gyémánt, az arany, a gáz és az olajmezőkre, stb.) A föld összes országa között békés úton, egyenlően kell szétosztani, amit a mély rejt magába. Ha nem így teszünk, felfoghatatlan katasztrófa elé nézünk, aminek nem szabad megtörténnie.

   Az emberiségnek el kell érni odáig, ha az Univerzum VÉGE bekövetkezik, a Vég utáni létezésbe – a halhatatlanságba – menthessék át magukat. De ez csak akkor lehetséges, ha már most türelmesek vagyunk kísérleteinkkel, és meg tudunk maradni a   jó   irányában.   Tudom   ez   nehéz.  Mert  nem  csak  az  egész  Űrre  érvényes  az
4
5
  «első            ‹előző            4-5   6-7   8-10   10-11   12-13   14-15            következő›            utolsó»