HONNAN JÖTTÜNK - MIK VAGYUNK - HOVÁ KERÜLÜNK

Magdalena HODONYI-ICKLER

	Ezek után, ha felteszem a kérdést, hogy mik vagyunk, akkor tudom, hogy már egy szóval meg tudjuk válaszolni; – lélekszolgáltatók – ezen kívül semmi más célja nincsen az emberiségnek. HOVÁ KERÜLÜNK    Ezzel elérkeztem a legősibb, és leggyakrabban felvetett kérdésünkhöz, amire szintén hétezer generáció óta próbálunk választ találni. Eddig erre is sajnos eredménytelenül. Ezért legszívesebben abbahagynám az írást, mert ezek olyan dimenziójú gondolatok, amit eddig ilyen formában nem tudtunk elképzelni. Mégsem tudom megtenni. Annak ellenére sem, hogy az előző két kérdésre is csak úgy adhattam választ, hogy mindegyikbe beleszőttem, hogy hová fogunk kerülni, mert a három kérdés elválaszthatatlan egymástól.    Ha azzal kezdem, hogy a halál valóságát a hétköznapi életünk folyamán legszívesebben elhessentenénk értelmünk elől, tudom, ezzel nem mondok újat. Mégis, anélkül, hogy felfognánk, életünk minden pillanatában csak erre gondolunk. Ezért keressük a Teremtés óta olyan lázasan erre a választ. Hiszen, amikor életünk különböző állomásán egy nyitott sírgödör előtt állunk, amibe olyan valaki került, aki számunkra fontos volt, akit nagyon szerettünk, csak akkor gondolkodunk el és érzünk meg a felfoghatatlan titkokból valamit. Pedig már az ősember is megérezte, hogy a test elmúlásával nem szűnik meg semmi. Csak azután valósul meg az, amiért meg kellett születni. Az évezredek áramlataiban ezért állítottunk fel olyan sok változó teóriát erről, mert különbözőképpen képzeltük el a halál utáni dimenziót. Már a legkorábbi kultúrák is megpróbálták, hogy földi természeti törvényekhez hasonlítsák. Nem csak azért, mert a fejlődés még tündércipőben járt, hanem mert egyedüli vigaszunk ez volt, és az, hogy van feltámadás. De hiszen erre az írre még ma is szükségünk van. Mégis van egy olyan érzésem, hogy akik elolvasták, amit írtam, már tudják, hogy abban az értelemben, ahogyan eddig gondoltuk, nem lehetséges semmi. Csak azért, mert a halállal lelkünk energiája kikerül az Univerzumból, bele vagy az örök megújulás dimenzióiba, vagy fennakad  a Sátán energiahálójába, hogy a második halálba kerüljön. Mert a cél egyedül		az, hová kerül lelkünk az élet után, amit tetteinkkel mi magunk határozunk meg. Hiszen születésünktől kezdve, bármit gondoljunk ki, és azok tettekké váltak, egyedül rajtunk múlik. Istennek azért nincsen semmi köze tetteinkhez, mert ettől függ az, hogy az élet után hová kerülünk.    A mai felvilágosult ember már tudja, hogy amikor a lélek elhagyja a test hüvelyét és kikerül az Univerzumból, akkor kiszakad az idő, az anyag törvényéből, és már az Univerzumban létező semmiféle formának nincsen hatalma rajta. Az anyagi test pedig azért oszlik szét, mert nem zárja magába a lelket. Így a lélek nemcsak Isten és a Sátán, hanem legelőször is az ember éltető eleme. Lélek nélkül nem létezhetünk. Ezzel lett elválaszthatatlan a felfogható a felfoghatatlantól, mivel egyik a másikban létezhet csak. S ha ez mégis megtörténik, akkor azonnal az a másmilyen dimenzió lesz valóságos, amit még mindig nem értünk. Ezért fontos, hogy az idők folyamán eljussunk a fejlődéssel odáig, hogy a testből kilépő lelket érzékelhetővé tudjuk tenni. Hiszen csak ekkor fog évezredek tudományok nélküli teóriájára fény derülni. Sőt még arra is, ha életünk idején értelmünk az Anion töltésű energiák hatásába kerül, akkor lelkünk a „második halálba” jut. Ha Isten hatalmába, akkor az „örök megújulás” dimenzióiba, vagyis a mennyországba. Ezek a folyamatok azonban nem hasonlíthatóak semmiféle földi természeti törvényhez. Akik ismerik a Bibliát, vagy a Vallási Iratokat, azoknak a „második halál” értelme nem ismeretlen. De amikor valósággá válik, akkor olyan folyamat szerint fog lezajlani, amit ember nem tud elképzelni. Ennek ellenére minden vallás egyöntetűen megérezte, hogy az a legrettenetesebb, ha a lélek semmisül meg. Hiszen, ha energia energiát semmisít meg, az mindent felülmúl. Ezért ábrázoltuk eddig a pokol energiáit tűzzel, mert a tüzet már a legkorábbi Korok embere is ismerte, és a Földön a tűz mindent megsemmisít. A kémiai szerek és a nukleáris energiák birtokában azonban már tudjuk, hogy még borzalmasabb megsemmisülés is lehetséges. A vallásoknak ezért kell egyöntetűen a jövő fejlődésének törvényei szerint újjá alakulniuk, mert csak a tudományokkal tárulhat fel minden eddigi titok. Sőt még a jó irányú humánus ellentétek nélküli együttélés is csak a felvilágosultsággal valósulhat meg. Mindez nemcsak a Biblia Újszövetség    soraiban    Jézus    által,    hanem    a    Jelenések    Könyvében    is    a
	24		25

«első            ‹előző            24-25   26-27   28-29           következő›            utolsó»