CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Néhány mondat a 2008-as közzététel elé
Előszó
Első hét: A levél háttere
Második hét: Testvéri kötelékek
Harmadik hét: Boldog odaadás
Negyedik hét: Jó gazda szolgálatában
Ötödik hét: Vesszők egy nyalábban
Hatodik hét: Titkok fényes ködében
Hetedik hét: A lélek műhelye
Nyolcadik hét: Szépség a hétköznapi életben
Kilencedik hét: Vagy - vagy
Tizedik hét: Kétféle példaadás
Tizenegyedik hét: Vonzó vonások
Tizenkettedik hét: A pénzről
Bevezetés
Victor Jánosnak ez a könyve 1933-ban jelent meg, azóta nem adták ki. Ma
2009-et írunk. A Magyar Elektronikus Könyvtár létezése és működése lehetővé
teszi, hogy ez a régi könyv is - több mással együtt - újra elérhetővé
váljon szélesebb olvasóközönség számára is a világhálón, amerre csak magyar
nyelven értenek és olvasnak.
A könyv megjelenésének idején még éreztette hatását a "nagy gazdasági
világválság". Victor Jánost ezekben az években több súlyos megpróbáltatás
is érte. 1929-ben meghalt egyetlen kislányuk, nyolc évesen torokgyík vitte
el. (E kislányon kívül 5 fiúk született még.) Súlyos elvi jellegű támadások
érték teológiai tanártársa, Sebestyén Jenő részéről, amely támadások éveken
át tartottak. 1929-ben "nyílt levél"-ben volt kénytelen egy hollandiai
professzornál a becsületét ért támadásokra magyarázatot kérni, amely
támadások magyarországi ellenfelei vádjainak nyomán a holland professzor
lapjában név szerinti megjelöléssel megjelentek.
Ez előző okok, valamint a gazdasági válság hatása miatt 1932-ben meg
kellett válnia teológiai tanári katedrájától. 1932-ben a "Református
Figyelő" c. lapot is, amelynek egyik fő szerkesztője volt, meg kellett
szüntetni, szintén a fenti problémák miatt. Mindezek közben mégis megírta a
"Boldog rabság" c. könyvét, amelynek tartalmát csak el kell olvasnunk, és
rögtön tisztába jövünk azzal a kiegyensúlyozott, derűs lelki állapottal,
amellyel Victor János minden nehézsége közepette is rendelkezett.
Hogy mennyien olvasták el azóta ezt a könyvet, nem tudjuk. Hogy hány
olvasójának jelentett valódi lelki segítséget - még annyira sem. Mindez
majd csak az örökkévalóságban lesz nyilvánvalóvá. Egyet azonban tudunk, és
ezt szeretnénk megosztani a mai és a jövendő olvasókkal: Szilágyi Sándor,
erdélyi református lelkipásztort - több társával együtt - 1958-ban koholt
vádak alapján letartóztatták és elítélték. A nemzetközi tiltakozások
hatására azonban - a többiekkel együtt, természetesen - néhány év múlva
szabadon bocsátották. E néhány éves rabságáról Szilágyi Sándor írásban
számolt be, amelyet könyv alakban, második kiadásban magyarul 1986-ban,
Münchenben, a Novum Verlag jelentetett meg. Szilágyi Sándor "Boldog
rabságom" címmel, 1976. május 12-i dátummal előszót írt e történetéhez,
amelyben így emlékezik meg Victor Jánosról és az ő itt közzétett könyvéről:
"Akik minket Krisztusban szültek, azokat mintegy atyánknak kell tekintenünk
- tanítja Kálvin. Az ő szavai alapján vallom én atyámnak Victor Jánost,
akinek írásain keresztül Krisztust úgy ismertem meg, mint akire szükségük
van az embereknek. Ő ki tudja elégíteni szükségeiket. (I. Kor. 3: 9-17.)
Tőle olvastam évekkel ezelőtt a Filippi levél magyarázatát, melynek ezt a
címet adta: Boldog rabság. Mély nyomot hagyott a lelkemben, hogy mire képes
Krisztus!? Boldoggá tenni egy rab életét. Pedig én mindig úgy gondoltam a
rabokra, mint akik rettenetes helyzetben vannak, de íme Krisztus azt is
boldogságra változtatta Pál apostol életében! Így mutatta fel Őt Victor
János...... De jó volt nekem, a gyáva szívűnek, ezt és hasonlókat olvasni,
s elindulva az apostolok és a gályarabok nyomdokán és megtapasztalni az ige
valódiságát. Ennek az időnek emlékét akarom megörökíteni Isten dicsőségére,
amint a Szent Lélek emlékeztet arra. Kérem az áldást olvasóimra, hogy
szívük Krisztus boldog rabjává legyen, mint ahogy én is az vagyok, az Ő
egyre boldogabb foglya."
Láthatjuk tehát, hogy egy valakinek biztos, hogy nagyon sokat jelentett
ennek a Victor-könyvnek olvasása. És remélhetjük, hogy ez alkalommal való
közzététele sem lesz lelki haszon nélküli vállalkozás. Illesse köszönet a
Magyar Elektronikus Könyvtár munkatársi gárdáját is, fáradozásukért.
H. J.