A délelőtt többi részét Marih azzal töltötte, hogy felfedező útra indult az épületben. Az újságosnál volt mindenféle képes újság, lottó is. Csak úgy heccből kitöltött egyet. A számok kéretlenül buktak fel benne, mert minden Hiramhoz kötődött, a vele kapcsolatos emlékeihez. Belesajdult ebbe a szíve. A nap többi részét hol fekve, hol fent töltötte. Este, amikor végre lefeküdt, érezte, hogy jóleső fáradság uralkodik el rajta. Majd egészséges, mély álomba merült.
*
HIRAM
Hiram maga sem tudta, hogy miért, igen gonoszul bánt a nőkkel, gyakran váltogatta őket. Pedig azok szépek és kívánatosak voltak. Amúgy ideális szerető lett volna, mivel nagyon értett a nyelvükön, de megbízhatatlan volt, mert még őket is megcsalta. Marih volt az egyetlen, aki mellett úgy-ahogy kitartott, mivel gyönyörű volt. Bárhol is jelent meg vele, férfibüszkesége csak úgy dagadozott, majd szétrepesztette a ruhát a mellén, mert a többi férfi csak úgy falta a szemével és irigyelték tőle. Mivel őt a munkája állandó utazásra kényszerítette, így évente csak pár hónapot tölthetett Marihval. Ezért találkozásukat mindig friss új lázzal öltöztette fel a távollét. Nem tudott ráunni, sőt már azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy felhagy ezzel az élettel és feleségül veszi. A közbejött repülőgép-szerencsétlenség, ami majdnem az életébe került, ezt a gondolatot csak még jobban erősítette benne. Ám valami történt Marihval, mert teljesen megváltozott. Olyannyira megcsúnyult, hogy szinte irtózat fogta el, ha a közelébe került. Mivel Hiram csapodár volt és még a csinos nőket is hamar megunta, ezért eszébe sem jutott, hogy most kellene igazán Marih mellé állni. Inkább elfogadott egy több évre szóló szerződést külföldre, csak hogy távol kerüljön tőle. Igaz, utolsó látogatásakor, amikor búcsút vett Marihtól, meglepetéssel észlelte, mintha a gyógyulás útjára lépett volna, mert már nem volt olyan csúnya. Ez azonban már nem változtatta meg elhatározását, hogy elhagyja örökre.
A repülőtérről Hiram taxival indult új állomáshelyén a kijelölt szállodába. Egy nő volt vele, akit nemrég szedett fel az egyik éjszakai mulatóban, s maga sem tudta, miért vitte magával. Az úton odáig, amíg a szállodáig nem értek, a taxi ablakán át figyelte ennek a nagyvárosnak ezerszínű lüktető életét. Az ide-oda hullámzó embertömeget, a kerékpárok áradatát, a néhol hármas sorokban veszteglő járműveket. A taxi ablakán beszűrődött nemcsak a távolban aszfaltot törő légkalapács zaja, hanem a folyékony kátrány bűze is. Óriási volt a forgalom, ezért
