 |
lény szállt mellé, s a belőle kisugárzó fénnyel beborította, majd megkérdezte, hogy mit keres itt, ahol ember még nem járt. Marih maga is elcsodálkozott azon, hogy megérti a kicsinyke lény kérdését, de nem volt ideje ezen sokat töprengeni, mert máris megszámlálhatatlanul sok lény fogta körül őket. Aztán érezte, hogy ő is repül velük, olyan régiókba, ahol leválik a lélekről minden földi. Közben az egyik lény suttogva mondta, hogy nekik az a feladatuk, hogy az ember gondolatainak termékét, amik tettekké váltak betakarítsák, amit ezekben a buborékokban szállítanak. A tartalmuk mint az ujjlenyomat, magán viseli azt akitől származik. Azért ilyen nagy a sürgés-forgás, mert viszik a megtelt buborékokat, és hozzák az üreseket, amit újra az értelembe helyeznek, hogy legyen megint hová összegyűjteni a jó, vagy a zavarosan bűnös gondolatokat, amik tettekké váltak. Marih érzékelte, hogy némely buborék annyira megtelt, hogy már-már kiöntéssel fenyegetett, de a lények időben kicserélték azokat. Volt olyan lény is, aki igen szomorúnak látszott, mert a magával vitt buborékban nem gyűlt össze semmi jónak mondható, mert csak sűrű-iszapos egyveleg volt benne. Azonban akadt olyan lény is, aki a boldogságtól repesve több buborékot is cipelt egyszerre, amelyek mint szemek a szőlőfürtön, úgy össze voltak tapadva, és mint a kristály tündököltek, mert annyi jó gondolatból vált tett halmozódott fel benne. De az ilyenek nagyon kevesen voltak. A sok csodálkozástól Marih felriadt, s hirtelen fel sem fogta hol van. Aztán felismerte a szobát a beteggel, aki változatlanul magáról mit sem tudva feküdt, mint egy élőhalott, s csak az ágya mellé helyezett műszerek jelezték, hogy még él. Alig, hogy ezt Marih felfogta, megint elsötétült előtte minden, elájult. Most azonban nem a fény birodalmába, a sugárözöntől átlátszóvá vált lények közé került, hanem egy sötét, szmogszerű ködbe, amiből kicsinyke rút lények bukkantak elő, majd tűntek el. Minden fojtó és bűzös volt, és őt is teljesen elborította ez a rondaság. Hirtelen egy rút kis lény bukkant ki a ködből, és melléje úszott. Marih érezte, ahogy beléje nyúl, és kiemel belőle egy kicsinyke fényes energiapontot. Éles fájdalmat érzett, mintha a szívét vágták volna ki. Aztán a lény magához vonta, mint mágnes a vasat, s már teste nélkül száguldtak tovább anélkül, hogy valamibe is beleütköztek volna. Csak később fedezte fel azt, hogy a lénynek farka is van, és a farka a karjával együtt tartja az ő lelkének energiapontocskáját, hogy el ne veszítse. Aztán egy másik ronda kis lény csapódott melléjük, és Marih felfogta, hogy annál is pislákol egy energiapontocska, de olyan
|
 |
halványan, mintha minden pillanatban ki akarna aludni. A lény hozzáhajolva súgta: – sietnünk kell, mert ez Hiram energiapontocskája, s látod alig pislákol. – Aztán vitték őt lázálmának útvesztőjén keresztül, az alvilág mélyére, a jó határán túlra.
Nem is olyan sokára kezdett tisztulni, felszakadozni a ködfátyol, s Marih látta, hogy egy kékesvörös fény lángtengerként fog körbe egy kupolás termet. Aminek középen három trónus állott tiszta aranyból, s abban három óriásárny parázslott. A lények suttogva tájékoztatták, hogy megérkeztek az alvilág tornácára, a Hármasárnyak Birodalmába, és már csak rajta múlik, hogy a beteg meggyógyul e vagy sem, mert azok hallották abbeli fogadkozását, hogy mindenét odaadja, csak Hiram meggyógyuljon. Ez lehetséges, de ennek ára van. Sőt még arra is lehetőséget kap, hogy a jövőt a jelenbe vetülve láthassa. Majd hirtelen Marih a terem közepén álló hármastrónus, az óriásárnyak előtt találta magát. A középső trónuson ülő egyik óriásárny előrenyújtotta jobbját tenyerét felfelé fordítva, mire Hiram energiapontocskája azonnal belesuhant. Eközben alulról kezdett felfelé emelkedni egy áttetsző nagy földgömb, aminek tetején egy kristálybuborék tündökölt. Az árny Hiram energiapontocskáját beleirányította a buborékba, majd a földgömb azonnal visszasüllyedt és eltűnt. Ezután hozzáfordulva megkérdezte tőle az óriásárny, hogy milyen komolyan gondolja előbbi fohászát? Valóban az életét felajánlja azért, hogy Hiram meggyógyulhasson. Majd a jobboldali árny fordult hozzá, s azzal kezdte, hogyha egyezséget akar kötni velük, akkor,... de nem folytathatta tovább, mert a baloldali árny belevágott a szavába, hogy csakis akkor jöhet létre az egyezség, ha minden körülmények között állja a szavát, mert a tét óriási, éspedig Marih szépsége és fiatalsága. Ha erről le tud mondani, akkor élni fog Hiram. – Azt is tudnia kell folytatták tovább már kórusban a lények, hogy ha fogadkozását megpecsételi lelkének energiapontocskájával, akkor azt már nem vonhatja vissza. Mert a tapasztalatuk sajnos az, hogy minden időben az ember Ígéreteit aszerint teljesíti, ahogy az érdekeik diktálják. Ezért gondold át még egyszer, alaposan, mert ha Hiram meggyógyul utána minden szépség, gyönyör az övé lesz, mindent megkap, amit csak akar, de téged majd nem akar, mert te elfogod veszíteni önmagadat! – Akkor is akarod majd? – kérdezte suttogva az a kis lény is, aki korábban Hiram
|
 |
