 |
Másnap elkezdődött Hiram kivizsgálása. Küldték ide, küldték oda, de leleteire az orvosok csak csóválták a fejüket. Nem tetszett nekik, hogy Hiram, egy ereje teljében lévő, még fiatalnak mondható férfi a vizsgálatok szerint mintha egy aggastyán szívét hordaná magában. Orvosai tudták, ha kapna egy infarktust, akkor az végezne is vele és még Marih lottónyereménye sem segíthet rajta többé. Aztán bekövetkezett, amitől a professzor és az orvosok rettegtek. Hiram szíve megállt. Azonnal operálni kellett, a mellkasát meg kellett nyitni. A csupasz szívére adták az áramütést. Nagy harc árán úgy-ahogy vissza tudták rángatni a halálból, a földi létbe. Azonban annyira gyenge volt, hogy még azt sem fogta fel, hogy él, mert máris újra elveszítette az eszméletét. Orvosai akkor már lemondtak róla. Hiram mindebből nem fogott fel semmit, mert újra a kicsike Szelídség lényével repült, egyre feljebb és feljebb, még túl a Múzsák és Tudományok lényeinek birodalmán is, egészen a négy átlátszó lény birodalmáig, akik közvetlen a Teremtő alá tartoztak. A kicsike Szelídség angyala nagy megilletődéssel adta Hiram tudtára, hogy csak nagyon kivételes engedéllyel engedtetett meg neki, hogy egészen idáig kísérje őt, mivel az emberi erényeket megtestesítő lényeknek ide egyáltalán nincs bejárásuk, de Hiram ne féljen, mert ott már várják őt. Alighogy mindezeket elmondta, egy energiahullám, ami a szivárvány minden színében tündökölt, Hiram energiapontocskája köré tekeredett, és teljesen elborította. Erre éles fájdalom szaladt végig energiapontocskáján, mert máris a legbelsőbb energiák között találta magát. A négy átlátszó lény előtt, akik egyenként is többmilliárd omegavillám erejétől tündököltek, s szeplőtelen tisztaságú lelkekből-szemekből álltak, s nagyságukkal kitöltöttek mindent. Amint Hiram energiapontocskája kezdett megnyugodni, kezdte azt is érzékelni, hogy átlátszóságuk ellenére ezek a lények mégis formáznak valamit. Az első oroszlánt, a második tulkot, a harmadik sast, a negyedik embert. Közben minden óriási erővel morajlott, zúgott, kavarogott, mert a négy lény közül az, amelyik az embert formázta, egy belőle kisugárzó határtalan erősségű energiacsóvával kiemelt az előttük lebegő Univerzumból egy furcsa bolygót. Az mint egy óriási, átlátszó buborék kezdett emelkedni, és máris ott tündökölt. Hiram visszahőkölt tőle. Közben érezte azt is, hogy egy smaragdszínű kicsinyke lángnyelvecske védőn hozzácsapódik, energiapontocskáját teljesen beborítja, s eggyé válik vele, hogy feltelítődjön ő is ezekkel a hatalmas energiákkal. Most már mindent sokkal jobban tudott érzékelni. Azt is,
|
 |
hogy az a smaragdszínű lángnyelvecske nem volt más, mint egy kicsinyke lény, aki gyengéden rárepült vele arra a bolyóra. Hiram energiapontocskája előtt egy merőben új világ tárult fel. Még a legélénkebb képzelőerejével sem tudta volna elképzelni azt a fejlettséget, ami azon uralkodott. Felismerte, hogy azokat az emberszerű lényeket látja ott, akiket egyszer már megfigyelt, amikor arra az ismeretlen bolygóra űrhajójukkal leszálltak, és az ott levő növényekből, állatszerű lényekből néhányat magukkal vittek, majd később átalakítva visszavitték őket. Most fogta fel Hiram, hogy mennyire fejlettek, mert az energiát játszva át tudták alakítani anyaggá, s az anyagot energiává. A saját molekulastruktúrájukat is annyira kontroll alatt tudták tartani, hogy olyan formává alakulhattak, amilyenné akartak. Valami primitívebb életforma még Isteneknek is nézhetné őket. Fájdalom nyilallt energiapontocskájába azért, mert az ember még évmilliók múlva sem fog a nyomukba érni. Még akkor sem, ha olyan ütemű lesz a fejlődés menete, mint eddig. Itt azért volt annyira más, mert energia uralt mindent. Energiasugárral közlekedtek, és ha akartak, láthatatlanná tudtak válni. Uralták az időjárást is, mert megváltoztatták, ha akarták. A világűrben tetszés szerint, új bolygókat tudtak gázokból és ismeretlen energiákból s anyagokból alkotni. Aztán a kicsinyke smaragdszínű lángnyelvecske, akár a kicsike Szelídség is tette, arra hívta fel a figyelmét, hogy bármennyire fejlettek legyenek is ezek a lények ők is, a Teremtőtől függnek, mint MINDEN! Ezeket a fejlett lényeket is a Négy átlátszó lény vigyázza, akikkel még kommunikálni is tudnak. De csakis az engedélyükkel járhatják keresztül-kasul az egész univerzumot, és ha akarják, új bolygókat, csillagokat is alkothatnak, vagy a már meglévőket birtokba vehetik és átalakíthatják tetszésük szerint. Most is valami ilyenben mesterkednek. A lángnyelvecske megérezte Hiram tépelődését, ezért azt ajánlotta, hogy elviszi arra a bolygóra, amelyet egyszer már megfigyelt, hogy megérthesse, ami az ember számára „még” felfoghatatlan. Erre egy mindent betöltő energiacsóva magába tekerte őket, és a gondolat sebességével repítette el arra a bolygóra. Amikor megérkeztek és kikerültek az energiacsóvából, meglepődtek, mert füstben, lángban állt ott minden. Egy Hiram előtt ismeretlen energiájú fegyverrel háborúztak egymással azok a fejlett lények. A smaragdszínű lángnyelvecske készségesen felvilágosította, hogy a háború a saját képmásukra
|
 |
