Mint midőn a család köréből váratlanul elköltöző drága rokon, tán atya szekrényében a bus hátrahagyottak iratokra akadnak, hol feljegyezve van sok üdvös gondolat és óhajtás, mit a kedves távozó élő szóval többé el nem mondhatott; s mint egy nemes indulatú, s boldogitni törekvő végrendelet, melyet a hálás utódok véletlenül felfedeznek; - oly édes megrendülést okozhatott minden kegyeletes hazafiúi kebelben a hir, hogy a magyar nemzet egyik legnagyobb jóltevőjének, felejthetetlen Széchenyinknek, irói tevékenysége korából nevezetes csomó kiadatlan kézirata maradt fenn, mely számtalan legkülönfélébb feliratokkal ellátott jegyzetet, eszmetöredéket, munkatervezetet s nagybecsü anyag-gyüjteményt foglal magában, mik között a "Hunnia" és "Budapesti por és sár" czimü dolgozat is találtatott.

Ez utóbbi két rendbeli kéziratot a méltóságos grófi Család kegyes vala nekem átengedni.

A kitüntetést, melyre ez által csekély személyem méltatva lőn, nem tekinthetem s nem is tekintem egyébnek, mint ama rendületlen hüség és tisztelet kegyes elismerésének, melylyel a legtisztább jellemü hazafi, s a legnagyobb Magyarnak az érdekek loyális kiegyenlitésére törekvő bölcs politikájához, és sikerre fektetett, munkás, praktikus irányához, bár mint legutolsó napszámos, mindvégiglen ragaszkodtam.

Polgári bünt követnék el azonban, ha nem sietnék a nagyszivü ajándok birtokát hazámmal mielőbb megosztani s a nemzet kezébe juttatni mielőbb azt, mi egykor számára készült.

Mert ámbár a "Hunnia", mely 1835 körül és a "Budapesti por és sár" mely néhány évvel később iratott, az egykorú időnek s egészen más viszonyoknak voltak szánva, s még több helyek és indokoló tájékozások kihagyása után is némiek azokban, (kivált az elsőbbikben) már-már elavultaknak tekinthetők; s ámbár azok, mint észre vehetni, sem egészen befejezve, sem sajtó alá teljesen elkészitve még nem valának, hanem a nagy hazafinak mind az irói pályán egyéb közleményeivel, mind a gyakorlati és cselekvési téren volt nagy elfoglaltsága mellett bevégzetlenül maradtak: mindazonáltal a forró hálában, melyet itt a méltóságos grófi Családnak e kéziratok kegyes átengedéseért nyilván kijelenteni hazafiúi kötelességemnek tartok, kétségkivül az összes magyar közönség teljes szivből fog velem osztani, s e töredékek közrebocsátását meleg részvéttel fogadandja, nemcsak azért, mert azokban a nemzet javáért küzdő legnagyobb lélek dicső ereklyéjét birandja, hanem mivel amaz eszmetöredékek közlése még ma is sok tekintetben nagy érdekü, sőt üdvös a magyar közönségre nézve, és az elavultak, a mostani időkre nem illők mellett bennök még mindig elég el-nem-avult és örök időkre szóló van; - s e kéziratok is szintúgy, mint a nemes grófnak egyéb kinyomatott munkái - ép oly érdekes, mint tanulságos eredetiséggel, igazsággal s lelkességgel sat. egyiránt bővelkednek, s - mig a jövő kötetben megjelenendő "Budapesti por és sár" még sokáig korszerü oktatást és tanácsot osztogat az élet és cultura egyik legfontosb elemének megismertetése s megszerezhetése végett, az alatt a másik, "Hunnia" ugy szólván a nemzet "becsületét" menti meg.

Nyolcz század lefolyása alatt ugyanis e kézirat az első, mely tüzetesen kimondja és megmutatja, hogy a magyar nemzet és nemzetiség létét s életgyökerét mindenek felett a holt diák nyelv hivatalos volta döntötte sorvadásba.

...