Előszó

A magyar orvosok és természetvizsgálók 1888-iki XXIV. vándorgyűlése alkalmából kiadandó "Emlékkönyv" szerkesztő bizottsága által 1887. évi junius 20-án. föl lettem szólítva, hogy az érintett "Emlékkönyv" számára Szepesvármegye stb. történetét a magyarok bejövetelétől a mohácsi vészig - a XIII. szepesi város elzálogosítási történetének kizárásával - vázlatosan megírjam.

Szepességnek a XVI. század előtti története csakis okmányok segélyével deríthető fel: miután a mohácsi vész előtti időből felette kevés összefüggő leírás maradt fenn az utókor számára.

A lőcsei krónika (Szepességet illetve kezdődik 1108. évvel s 1679-iki aug. 12-ikével végződik), a leibitzi (1241-1637. apr. 20.), lapis refugii (1241-1517.) és a Speervogel Konrad-féle (Anales contracti Scepusienses 1516-1537.) krónikák nem nyujtanak eléggé megbizható adatokat, hogy azok alapján Szepesség múltjáról a mai kritikának megfelelő történeti képet adhatnánk. Kénytelenek voltunk azért "Wagner "Analecta Scep." (I-IV), Bárdossy "Supplementa" (I. k. nyomtatott) és Schmauch (II. k. kézirat), továbbá "Századok" s más idevágó munkákhoz fordulni. Saját igazolásunk végett megjegyezzük itten, hogy értekezésünk folyamán sok eredeti okiratra hivatkozhattunk volna, idézve a számot is, mely alatt az illető okmány a szepeshelyi országos (Locus credibilis), vagy a szepeskáptalani levéltárban található; de ezen szándékunktól azért állottunk el, mivel ez által a szíves olvasót okmányokra utaltuk volna, a melyeket egész terjedelmükben csak akkor olvashatna, ha az említett levéltárakat személyesen felkeresni nem sajnálna, mi, tudvalevőleg, nem mindenkinek áll módjában, hogy megtehesse. Azért is, mint már említők, az "Analectá"-kat választottuk, hol az illető okmányok könnyen feltalálhatók. Csak itt-ott, elvétve, hivatkoztunk eredeti kéziratokra is.

Felhasználtuk továbbá a Magyar tört. társulat közlönyét a "Századok"-at és a "Magyar történelmi tár"-t is, mely utóbbi időszaki művet a magyar tört. társulat közvetítése mellett a magyar tud. akadémiának bizottsága ad ki. - Nevezett műveket figyelmen kívül hagyni, annyit jelentene, mint a történetirás terén tett legújabb felfedezéseket teljesen ignorálni.

Ezeken kívül még több új s idevágó munkát is használtunk fel, mely f. é. május végéig megjelent s tudomásunkra jutott.

Általánosan ismert eseményeknél az illető okmány idézését azért hagytuk el, mivel a szövegben gyakran előforduló számok az elmondottnak érthetőségét igen megnehezítik. Erre annál is inkább éreztük magunkat feljogosítva lenni, mivel a rendelkezésünkre bocsátott szűk tér egy minden irányba kiterjeszkedő kútfő összeállításához szerfelett kicsiny. Dolgozatunk épen csak értekezés.

Felhasználjuk ez alkalmat a szíves olvasót figyelmeztetni arra is, hogy az értekezésünkben felhasznált újabb kútfők közzététele által jelen munkánk egynémely hézagot, mely előbbi értekezéseinkben, mint: "A mongolok betörése Magyarországba és a Menedékkő", "Vándorlások a Szepességen" (L. A magyar Kárpátegylet II., X. és XI. évk.), továbbá "Marcelvár és Markusvár" és "Szepesmegye helységnevei" (L. Szepesmegyei tört. társ. I., II., III. évk.) jelenleg mutatkozik, ki fog pótolni. - Fentebbi czélból ezen külön lenyomatunkhoz egy toldalékot is csatoltunk, mely a "Szepm. tört. társ. 1888-iki évkönyvé"-ben nem fordul elő.

Értekezésünk olvasásánál kérjük szem elől nem téveszteni, hogy az főképen a mohácsi vész (1526. aug. 29.) előtti időszakban mozog. - Csak itt-ott, a hol okvetlenül szükségesnek látszott, léptük át az elénk szabott határt.

Következtetéseket szorgosan kerültünk, csupán egynehány helyen, melynek történeti eseménye még a: "lis sub iudice est" közmondás tárgyát képezi, szabadságot vettünk magunknak, szerény véleményünknek kifejezést adni.

Szintúgy óvakodtunk a helységek neveinek levezetésétől is, mert tévedésekre alkalmat adni nem akartunk. - Nézetünk szerint a történetirónak ez irányban határozott állításokkal csak akkor szabad fellépnie, ha ezeket megdönthetlen történeti tényekre alapíthatja.

Itéljen különben bár hogyan kedvezőtlenül is az olvasó jelen fejtegetésünk fölött, vigasztalásunkra fog szolgálni, hogy: "Omne initium durum" = minden kezdet nehéz, és: "Inventis est facile addere" = a már feltalált dolgot könnyű javitani.

Ha valaki oly szerencsés, hogy a fentjelzett tekintetben többet nyujthat, mint a mennyit nyujtani - fennforgó körülmények között - az alólirottnak megadatott, legyen szíves abbeli ismereteit, a tudomány általános javára s szűkebb hazánk érdekében, nyilvánosságra hozni.

Annak tudatában, hogy jelen értekezésünk tétele kimeritettnek nem tekinthető, s Szepesvármegye régibb történetét illetve - magától értetőleg - teljességre igényt nem tarthat, irtunk

Szepes-Váralján, 1888. évben, a mohácsi ütközet évforduló napján, aug. 29-én.

Hradszky József,
szepesegyházmegyei áldozár.