CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó.
Bevezetés. Az Adriának és különösen a dalmata tengerpartnak földrajzi és történeti jelentősége.
A magyar pusztai nép volt. A honfoglalás után is szárazföldi hatalom marad.
Nem terjeszkedik a tenger felé. Összeköttetés az Urseolo családdal.
I. Fejezet. Dalmáczia állapota a magyar hódítás előtt.
Közjogi viszonyok. A szláv bevándorlás. A városok és a szlávok küzdelme.
Közeledés. A városok adót fizetnek a szlávoknak. A kereszténység hatása. A
horvát uralom. Az Urseolók. Velencze hódítása. A városok autonómiája. Belső
viszonyaik. Vallásos élet. A városok leírása. Ellentét a szlávokkal. A
horvát-dalmata királyság és Róma. Zvonimir meghódol a pápának. Magyarország
és a pápa. A szláv liturgia.
II. Fejezet. A magyar hódítás Horvátországban
László király beavatkozása. Idegenek támadása, németek, normannok.
Magyarország belső állapota. Horvátország meghódítása. Hatása Dalmácziára.
Régibb érintkezések. A normannok és görögök harcza. Magyarország politikája.
III. Fejezet. Dalmáczia elfoglalása.
Kálmán fellépése. Kálmán szerződése Velenczével. Egyházi politikája.
Házassága. Mint törvényhozó. Tengeri hatalomra való törekvése. A városok
meghódolása. Zára, Traù, Spalato. Önkéntes csatlakozás. A pápaság
befolyása. A municipalis szabadság. A városok hűsége.
IV. Fejezet. Dalmáczia megbékítése.
Kálmán megerősíti a városok szabadságát. Német igények. Az andechsi grófok.
A német támadás visszaverése. Traù szabadságlevele. Királyi jövedelem.
Összehasonlítás más akkori szabadságlevelekkel. Francziaországban,
Németországban, Angliában, Olaszországban. A szabadság feltétele. Hadi
szolgálat a tengeren. A szigetek meghódolása. Arbe. Magyarország belép a
tengeri hatalmak sorába. Az Adria jelentősége. Küzdelem Velenczével. A
magyar tengeri hatalom nem fejlődhetik.
V. Fejezet. Az Árpádok birodalmi politikája
A dynastikus hatalom. Trónviszályok. A magyar király és az egyház. Felségi
jogok. A nemzet egysége. Központosítás. Királyi udvar jelentősége. A nemzet
és király viszonya. Ellenállás példái. A birodalom eszméje. Idegen
jövevények. Beolvadások. Izmaeliták. Az arany bulla. A közigazgatás
egysége. A törvényhozás egysége. 1092. törvény. 1100. törvény.
VI. Fejezet. Hódító politika.
Összehasonlítás más nemzetekkel. Normannok. Németek. A magyarok eljárása
Szlavóniában. Zágrábi püspökség alapítása. Adományok. Horvátországban.
Királyi felsőség. A régi állapotok fennmaradása. A horvátok gyűlölete
Velencze és a németek ellen. Adó. Katonai szolgálat. Igazgatás. A báni
méltóság. Érintkezés. A trónörökös része. A byzanczi birodalom bomlása.
A szerbek. A szlavóniai herczegség. II. Endre. Hűbéres birtokok. A magyar
politikai szervezet bomlása. Vallásos ellentét. A császári méltóság
varázsa.
VII. Fejezet. A magyar birodalom és Dalmáczia a tatárjárás korában.
A városok hűsége. Bizalom a jövőben. Zára városa. A hűbériség terjedése.
A magyar hódoltság terjedése. Hűbéres fejedelmek. Szerbia. Bolgárország,
a mácsói bánság. A városok kedvező helyzete. Zára Velencze uralma alatt.
Spalato és Traù viszálya. IV. Béla és Spalato. Jablanicz. Új városok.
A commune. A podesta. A patriciusok s a köznép. Az utolsó Árpádok. Belső
zavarok. A Subich-ok. Harczaik Traù ellen. A királyi hatalom gyöngülése.
Velencze beavatkozása. Újabb szláv uralom. Traù velenczei podestát
választ. A Subichok hatalmának terjedése. III. Endre. Mladen és a városok.
Az Árpádház kihalása.
Végszó.
Előszó
A különböző nemzetiségi és politikai hagyományok versengése igen
bizonytalanná, kuszálttá teszi Dalmáczia régibb történeteit. Midőn
az Árpádok történetével foglalkoztam, lépten-nyomon találkoztam
ellentmondással: hogy ugy mondjam, ingatagnak látszott az egész alap,
melyen építenem kellett. Kötelességemnek tartottam, legalább a főpontokat
illetőleg, lehetőleg tisztázni a fenforgó kérdéseket. Utazásom, mely ezen
sajátságos, nagy multú és tán nagy jövőjű országon végig vezetett, nemcsak
levéltári anyagomat egészítette ki, hanem megadta azt is, mit misem
pótolhat: a földnek és népeinek szemléletét.
Ezen értekezésemnek czélja, legalább a legrégibb időkre nézve, melyekben
a magyar nemzet a tengerparti latin műveltségű városokkal érintkezett, a
kútfőkön alapuló, egységes, igazságos felfogásnak törni útját.
Azon viszonyok tárgyalása, melyek a magyar korona és az autonóm községek
között fejlődtek, szükségessé tette általánosabb szempontoknak bevonását
művembe. A magyar birodalmi politikának igyekeztem vázát adni, amint az
Árpádok korában a hódoltsági területeken működött és érvényesült. Különös
varázsa az ilynemű kutatásnak az államok és társadalmak első szervezetébe
való mélyedés. A nemzetek egyszerű életérdekei, ösztönei, létöknek
feltételei, nagyságuknak alapjai közvetlenül szinte naiv nagyszerűségben
tárulnak fel lelki szemeink előtt. Érzem, hogy felfogásom sokban eltér
attól. melyet a különböző táborok jelszavak gyanánt hangoztatnak: de
tényeken alapúl. Elfogulatlan, tudós férfiak ítélete döntse el: sikerült-e
úgy belemélyednem a letűnt kornak és embereinek szellemébe, mint azt
óhajtottam.
Mert bár munkám, mint természetes, oly kérdéseket is érint, melyeket
történeti folytonosság sző a jelenhez, sohasem tértem el igazi
feladatomtól. Bár azok az elvek, melyektől az országok boldogulása vagy
hanyatlása függ, szinte állandóak és változatlanok: alkalmazásuk, a
fejlődés, a haladás örök törvényének van alávetve. Nem politikus az, ki
egészen azt az eljárást követeli, mely a multban bevált: más kor más
eszközöket követel. De még rosszabb historikus, a kit a jelennek
szenvedélyei és küzdelmei eltérítenek a multnak nyugodt átértésétől.
Budapest, 1897. okt. 18-án.