CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
I. (1865. april 16. - 1866. okt.) A húsvéti cikk. - Schmerling bukása. -
A trónbeszéd. - Az első felirat. - A 67-es bizottság kiküldése. - A márciusi
leirat. - Második felirat. - A 15-ös albizottság munkálata. - A 66-iki
háború. - Eredményei. - A conservativek harca a 48-iki törvények ellen. -
A conservativek s a kiegyezés
II. (1866. aug. - 1867. febr. 17.) Andrásy s Lónyay Bécsben. - B. Beust.
- Novemberi leirat. - A conservativek bukása. - Nézetkülönbség a közös
ügyekben. - A baloldal elválása. - A közös ügyek kérdése. - A baloldal
első különvéleménye. - A 67-es bizottmány. - Hadkiegészítési pátens. -
Az alkotmány helyreállítása. - A ministerium
III. (1867. febr. - 1867. jul.) A kormány első teendői. - A sajtó
felszabadulása. - Megyék helyreállítása. - A közösügyi javaslatok. - A
pártok államjogi politikája. - Közösügyi viták. - Az 1867. XII. tvcikk. -
Koronázás. - Amnestia. - A királyi pár adománya a honvédeknek. - Kossuth
levele Deákhoz. - Tisza honvédsegélyzési indítványa. - A baloldal eljárása.
- A szélsőbal. - Nemzetiségek. - Megyei reakció. - Az ülésszak vége
IV. (1867. jul. - 1867. dec.) Megyei mozgalom. - Kossuth manifestumai. -
Váci levele. - A hevesi ügy. - A honvéd-egyletek. - Az új ülésszak. -
Vasúti kölcsön. - Böszörményi pöre. - A hányadtörvény. - Államadóssági
törvény. - Kereskedelmi s vámszövetség Austriával. - Az ellenzék hatása.
- Sajtója. - A közös kormány kineveztetése. - A száműzöttek hazatérése
V. (1868. jan. - 1868. aug.) Szakadás a baloldalban. - Hon és Hazánk. -
Az első delegátiók. - Veres könyv. - Költségvetés 1868-ra. - Védelmi
törvények. - Izgatás a honvédség ellen. - A baloldal eljárása. - A
szélsőbal lázításai. - Spekuláció Kossuth nevével. - Az izgatás jelszavai.
- A félegyházi eset. - Nemzetiségi izgatások. - Demokratakörök. - A
baloldal magatartása. - Percei fellépése Kossuth ellen. - A közvélemény
visszahatása. - Mária Valéria főhgnő születése
VI. (1868. aug. - 1868. dec.) Úrbéri váltság. - Uzsoratörvények eltörlése.
- Erdélyi unio. - Törvénykezési rendtartás. - Nemzetiségi törvény. -
Népoktatási törvény. - Horvát kiegyezés. - A fiumei kérdés. - József főhg
kineveztetése. - A 69-iki budget. - Az új törvények hiányai. - A baloldal
veszélyes hatása. - Vezérei. - A delegátióba menés kérdése. - A baloldal
ötödik programmja. - Rablások. - Hevesi határozat - A 68-iki pénzügyi
kezelés eredményei. - Az országgyűlés befejezése.
VII. (1869. jan. - apr.) A kiegyezés jelentősége. - Oppositio a
kiegyenlítés ellen. - Pártviszonyok. - Deákpárti programmok. - Az ellenzék
egyesülése. - Az izgatás jelszavai. - Kihágások. - A pesti központi
bizottság. - A választások eredményei
VIII. (1869. apr. - dec.) A trónbeszéd. - Az országgyűlés feladatai. -
Felirati javaslatok. - Az ellenzék s a reformok. - Igazságügyi reform. -
Az Irányi-botrány. - A baloldal eljárása. - A hevesi ügy. - A baloldal
helyzete. - Tisza Kálmán. - Az Ellenőr. - A delegátiók. - Határőrvidéki
ügy. - Fiumei ügy. - A kiegyezés gyümölcsei. - A pesti honvéd-tanosztály.
- Honvédzászló-szentelések
IX. (1870. jan. - aug.) Költségvetés 1870-re. - Hollán Ernő. -
Államszámvevőszék. - Lónyay Bécsbe menetele. - Sorsjegykölcsön. -
Megyereform. - Határőrvidék. - A honvédség fejlődése. - Önkénytes
honvédsegélyzés. - Az ellenzék eljárása. - A baloldal belviszonyai. -
Fiumei provisorium
X. (1870. jul. - dec.) A francia-porosz háború. - Az országgyűlés
nyilatkozatai. - Andrásy működése. - A pontusi kérdés. - Londoni
conferencia. - A delegátiók. - Az ellenzék magatartása
XI. (1870. dec. - 1871. jun.) Az 1871.iki budget. - Községi törvény. -
Honvédelmi ügyek. - Nyáry Pál halála. - Eötvös halála. - Az új ministerek.
- Horvát Boldizsár lemondása. - Gorove István. - Bírósági székhelyek. - Az
ellenzék magatartása
XII. (1871. jun. - nov.) A Határőrvidék polgárosítása. - Megyeszervezés.
- A delegátiók. - Gastein és Salzburg. - A gödi csata. - A cseh kérdés
Austriában. - Andrásy és a cseh ügy. - A cseh kérdés és az ellenzék. - A
baloldal szlávbarát politikája. - Munkásmozgalom. - Az úrbéri törvények a
felsőházban. - A főpapság oppositiója. - Beust elbocsáttatása. - Andrásy
külügyminister lesz
XIII. (1871. nov. - 1872. febr. 17.) Lónyay kineveztetése. - Budget 1872-re.
- A baloldal szervezkedési kísérletei. - A nógrádi eset. - A szélsőbal
országos értekezlete. - A baloldal bomlása. - 1872. febr. 17. - Öt év
eredményei
XIV. (1872. márc. - apr.) A választási törvény hiányai. - A kormány
választási törvényjavaslata. - A parlamenti botrány. - A baloldal a
szélsőbalhoz csatlakozik. - A baloldal országos értekezlete. - A botrány
folytatása. - Eredményei. - A pártok a választások előtt - A nemzetiségi
ellenzék. - A magyar ellenzék. - Reformpárt. - Deákpárt
Bevezetés
Midőn öt évvel ezelőtt a magyar alkotmány helyreállíttatott, a törvényhozás
újra megnyílt mezején a nemzet egy nagy forradalom félbenszakadt
rombolásaival s befejezetlen alkotásaival állt szemben. Az adott viszonyok
és nem ignorálható tények, a kor fejlődése és két évtized mulasztásai azon
feladatot tűzték Magyarország elé: a forradalom művét úgy a rombolásban,
mint az alkotásban befejezni. A magyar országgyűlés 1867. februártól
kezdve, nem névleg, de tényleg, alkotmányozó gyűlés volt. Az elmult öt év
törvényhozásának alig volt fontos ténye, mely ne a multból ránk maradt
viszályok kiegyenlítésében, régi visszaélések beszüntetésében, százados
szükségek kielégítésében vagy oly alkotásokban állt volna, melyek számára
előbb a tért a mult rombadőlt hagyományaitól meg kellett tisztítani.
Szerencsére a monarchia békéje meg volt őrizhető, s a nemzet ez öt évet
kizárólag az uj szervezkedésre, egy uj existentia alapjainak lerakására
fordíthatta. Végtelen tanulságos látnunk: mikép foglalja el egy nép a
tevékenység mezejét, melyről évtizedek erőszaka leszorítá, miként működik
teljes, felszabadult erejével saját újjáteremtésén, miként használja fel
kitartása s bátorsága diadalát, miként tud szakítani a mult balságos
maradványaival s felhasználni annak életképes hagyományait, miként bírja
a jelent összekötő kapocscsá tenni az egymástól annyira különböző mult és
jövő között. Mert ha nincs ugrás a természetben, nincs a politikában sem; s
ami itt annak látszik, nem más, mint az események rohamos haladása bizonyos
irányban, melyek csak azáltal lettek erőszakossá, mert sokáig erőszak által
gátoltattak a fokozatos haladásban.
S miután a feladat 1867-ben az volt: kibontakozva azon zavarból,
melyben egy lehetetlenné vált mult hagyományai, a nem ignorálható jelen
követelményei, egy forradalom félbenszakadt műve s két évtized halomra
gyűlt tényei valóságos chaoszszá keveredtek össze, - államintézményeinket
oly alapokra rakni le, melyek öszhangzásban a kor tényeivel és igényeivel,
Magyarország állami létét biztosítsák s szabadságának és fejlődésének
szabad tért nyissanak, - ma azon kérdés áll előttünk: valjon sikerült-e ez,
és mennyire? miként használtuk fel ez öt évet intézményeink újjáteremtésére?
Mindnyájan láttuk, sokan közölünk szerepeltek azon eseményekben, melyek e
kérdésre a feleletet megadják. Nincs Magyarországban valamirevaló polgár,
ki ha egyébbel nem, reményeivel s aggodalmaival részt ne vett volna a lefolyt
évek ama nagy küzdelmében, melyben állami létünket és szabadságunkat a
biztosság garantiáival ellátott intézményekre törekszünk alapítani.
Valjon nem felesleges munka, nem oktalan kisérlet-e ily viszonyok közt
"históriát" írni azon nemzedék számára, mely azt megalkotá?
Háborúban a harcosok legnagyobb része nincs azon helyzetben, hogy itéletet
mondhasson az egész hadviselés felett, mert annak csak azon részleteit
ismerheti kellőkép, melyekben közvetlenül részt vett. A vezérek viszont,
kik oly positiót foglalnak el, melyről a műveletek minden részleteit
áttekinthetik, képtelenek reá, mert nem bírnak a szükséges
elfogulatlansággal oly események megitélésére, melyekben saját
tevékenységök nyilatkozik.
Igy a politikában is.
Ezért hiszem, hogy egy részrehajlatlan szemlélő, ki a lefolyt küzdelmeket
nem valamely párt szempontjából, hanem az ország érdekeinek objektív
álláspontjáról tekinti, nem cselekszik felesleges dolgot, midőn megkísérti
vázlatát adni a felszabadult Magyarország első félévtizedének. Elismerem,
merész vállalkozás ily közel fekvő időről történetet írni. Teljesen az
nem is sikerülhet. De ha sikerült az események tárgyilagos elbeszélése, a
szereplők részrehajlatlan megítélése által oly képet adnom a lemult évek
történetéről, melyből némi hasznos tanúságokat vonhatunk le a jövőre, úgy
elértem célomat.
És ha egyátaljában jogosult e kísérlet, úgy legjogosultabb kétségkívül ma,
midőn az 1869-72-diki országgyűlés már befejeztetett. Tartsunk tehát rövid
pihenőt, s mielőtt a jövőben követendő politikánk felett határoznánk,
idézzük vissza emlékezetünkbe a lefolyt öt év eseményeit, hogy lássuk,
valjon helyes volt-e a politika, melyet a multban követtünk? s hogy, a
mennyiben nem lett volna helyes, miként lehet a jövőben az elkövetett
hibákat jóvátenni, a mulasztásokat helyrepótolni?
1872. april 20-kán.