Bevezetés

Könyvtárakban rendesen megszoktam nézni a legrongyosabb könyveket. A legrongyosabb könyvek: a legnépszerűbb írók művei. Ezt sarkigazságnak lehetne elfogadni. A kiadói reklám gyakran félrevezeti az embert; ez sohasem csal. Egy idő óta divatba jött rányomatni a könyvre: hányadik ezer? Ez még semmit sem jelent. Az íróknak is divatjuk van, akárcsak a ruhának. A sok ezer példányt megveszik, mikor az író divatban van; egy pár év múlva aztán senki sem olvassa, a por meglepi a könyvtárak polczain. De a népszerű író műve mindig forgalomban van; szüntelenül adják, veszik, kölcsönözik. Alig van nap, mikor megpihenhet.

A legrongyosabb könyv, melyre emlékezem: Vas Gereben egyik regénye volt. Egy ifjúsági könyvtárból kaptam olvasni. Zsirfolt, ujjnyom, bekörmölés, szamárfül százával volt rajta; sarka le volt rongyolódva; az ívek szét voltak válva; a tábla le volt kopva. Tíz év múlva újra kezembe került. Nem volt egy tiszta oldal benne; minden lapja rongy. A kötése más volt; de az is leszakadt. Mégis csak népszerű az az író, kinek könyvét így elrongyolják - gondoltam.

Azóta folyton nézem a könyvtárak legrongyosabb könyveit, hogy az írók népszerűségét meghatározhassam. Mindenütt nagyon rongyos volt Vas Gereben. Talán a legrongyosabb. Sokszor még czímlapja sem volt; szerencse, hogy az ív szélére oda szokták nyomni az író nevét s ez útbaigazított.

Végignéztem egyszer egy árverést. Tönkrejutott kereskedő házi butorait árverezték; eladták mindenét, az utolsó gombig. Csak egy könyv maradt meg. Senki sem akarta megvenni, olyan rongyos volt. Ki volt fordulva sarkából, lapjai össze voltak szakadozva s egy egész város lakosságának ujjnyomait viselték magukon. Az árvereltető sem tartott rá igényt; hóna alá vette hát a kereskedő és vitte magával. Kiváncsi voltam rá: ugyan miféle könyv lehet? Megnéztem: Vas Gereben egyik regénye volt.

Mégis csak jelent ez valamit. Miért van úgy összerongyolva, tépve, szaggatva ennek az írónak minden könyve? Miért olvassák annyian? Nem értettem; mert még nem ismertem eléggé. Azóta megismerkedtem minden sorával; most már nem csodálkozom.

Az idő múlt. A könyvtárak polczairól lekerültek a rongyos kötetek; helyüket díszes kötésű, arany metszésű könyvek foglalták el. Az új könyvek hamar elvástak. Négy-öt év nem telt bele, valamennyi megfakult, kifordult sarkából és kezd ócska számba menni. Vas Gereben tehát most sem pihen. Ezen sem csodálkozom.

De mégis csodálkozom valamin. Azon, hogy Vas Gerebenről senki nem beszél. Megnéztem minden irodalomtörténetet: hadd lám, mit írnak róla? Semmi, semmi. Mert az a valami: semmi számba jön. Kegyelemből odavetett sorok, melyből semmit sem tudunk meg. Épen semmit. Egy tizedrangú író is több figyelemben részesül.

Vas Gereben tehát népszerű; de a közönség nincs tisztában vele. Olvassa ösztönből; de nem mer véleményt alkotni, mert nem olvas róla semmit. Egy negyedszázad elmúlt halála óta és senki sem foglalkozott vele. Le nem törpítették, igaz; de nem is méltányolták. Halála óta elég idő múlt el, hogy higgadtan ítélhessünk felőle. Ezt a kérdést tisztába kell hozni. Lássuk csak: ki ő? Mit írt? Mi az értéke? Mi benne a maradandó? Hol a helye a magyar irodalomban?

Ez a czélja könyvemnek. Megvizsgálom minden írását, minden sorát, minden betűjét. Mérlegre teszem műveit és igazságos számvetés után megpróbálom kijelölni azt a helyet, mely őt irodalmunkban megilleti.