Időszaki sajtónk kronológiája még eddig nem volt egybeállítva. Első fejezetével, az 1850 előtti korszak anyagával elkészülve, közzétettem azt a Magyar Könyvszemle 1914. évi 2. füzetében; ennek lenyomata teszi a jelen mű első részét, azonban tetemesen bővítve: egyrészt a M. N. Múzeum újabb szerzeményeivel, másrészt néhány oly régibb hirlap és folyóirat címével, melyek még eddig nincsenek az Országos Széchényi-Könyvtár birtokában, de felsorolásuknak megvan az az érdeme, hogy immár teljessé teszi a magyar, s illetőleg a magyarországi, időszaki sajtó címjegyzékét. Kétségkívül legelsőrendű szükség minden kutató számára ily teljes katalogus; és mert sürgős, régóta sürgős szükség, azért siettem a kronológiát nem az óhajtott, de igen sok időbe kerülő bibliografiával, hanem csak katalogussal kiegészíteni.

Eleddig az ilyen katalogus gyanánt használhatott egyetlen mű Szalády Antal könyve: "A magyar hirlapirodalom statisztikája 1780-1880-ig", korántsem teljes, nem szólván arról, hogy a fontos és gazdag nem-magyarnyelvű sajtót egyáltalán mellőzi. Meg kell jegyeznem, hogy a könyv cégére hamis, illetőleg címe túlszerény, mert 4 oldalnyi statisztikája voltaképen csak függelék 26 ívnyi bibliografiához. Előnye a Szinnyei-féle bibliografia felett az, hogy száz esztendő anyagát könyv alakjában, egyetlen betűrendben nyújtja. De aki - mint a kutatók legnagyobb része - csak bizonyos évekre terjedő korszakot tanulmányoz, annak végtelen fáradság átböngészni az egész anyagot, mely különben, mint említettem, nem is teljes.

Viszont id. Szinnyei József, akinek eszméje volt és - nagy elégtételéül! - alkotása lett (1884-ben) az az országot jellegű hirlaptár, mely a jelen időrendi összeállításnak és katalogusnak alapjául szolgál - Szinnyei nagyszerűen kiépítette időszaki sajtónknak nemcsak bibliografiáját, hanem történetét is, amelyeknek alapjait Bitnitz Lajos, a M. Tud. Akadémia tagja, rakta le ("Az ujságlevelek és tudományos folyóiratok eredetéről"; Tud. Gyüjt. 1831; XII.); Szinnyei az embereket, a korszakokat, a lapok irányát jellemzi, valóságos történetiró, s bibliograf irányánál fogva nem szorítkozik a nagy vonásokra, mint Ferenczy József akadémiai pályadíjjal jutalmazott könyve: "A magyar hirlapirodalom története 1780-tól 1867-ig" (megjelent 1887-ben). Kár, hogy Szinnyei, helyzeténél s akkori irodalmi viszonyainknál fogva, csak elaprózva adhatta közre bámulatos szorgalmának eredményeit: ahelyett, hogy természetes korszakokat ölelt volna fel, külön jelent meg tollából, a "Vasárnapi Ujság" 1862-66. évi folyamaiban, először "Hirlapirodalmunk a 18. században", azután "Hirlapirodalmunk a 19. században" oly módon, hogy egyhuzamban az 1801-től 1830-ig terjedő sajtót tárgyalja, másik évfolyamban az 1831-től 1840-ig, majd az 1841-től 1847-ig terjedő hirlap- és folyóiratanyagot öleli fel, mig az 1848-49. esztendőkét ismét külön. (Emez, bővítve, megjelent az 1877. évi Magyar Könyvszemlében, s különlenyomat gyanánt is.) A kutatónak tehát több évfolyam több számát kell nagy figyelemmel végignéznie, mig a magának valót megtalálja, s akárhány lapnak vagy folyóiratnak pályafutását három-négy helyről kell összehordania, föltéve, hogy lakóhelyén hozzájut a Vasárn. Ujs. illető évfolyamaihoz.

Azóta félszázad telt el, ebből maga Szinnyei jó húsz évet mint gyűjtő, másik huszonegy esztendőt mint az ő egyik nagy művének, az országos jellegű és teljességre törekvő hirlaptárnak a M. Nemz. Múzeumban, vezetője, töltött páratlan buzgalomban; majdnem kezdettől fogva (1884 okt.) az ő oldalán dolgoztam s 1905 április óta az ő világító példájára vezetem a hirlaptárat - természetes dolog tehát, hogy hirlaptárunk olyan gazdag lett, hogy a jelen kronológia és illetőleg katalogus, sok száz adattal gazdagabb és helyesebb, mint a régi, úttörő bibliografia. Ezért sem volna igazságos dolog, a blbliografiával szembeállítani s lekicsinyelni a katalogust. Különben pedig a M. Nemzeti Múzeum hirlap- és könyvtárának cédulakatalogusa - az óhajtott nyomtatott bibliografiának eredetije - a kutatóknak rendelkezésére áll.

...