A M. Tud. Akadémia archeologiai bizottsága 1881-ben elhatározta volt, hogy Magyarország érmészetét egy összegező nagy munkában - Corpus Nummorum Hungariae - mely a magyar pénzverés és pénzforgalom teljes anyagát úgy leíró és történeti, mint pénztudományi szempontból adja elő: iratja meg.

Tekintve, hogy Rupp Jakab érdemes munkája (Magyarország ekkorig ismeretes pénzei, I-II. Buda, 1841-46.), mely Magyarország érmeit a királyság megalakulásától a Habsburg-ház trónraléptéig írja le, az azóta ismertté lett éremanyag nagy arányaival s a belőlük vont kritikai következtetésekkel szemben szinte csak mint becses kezdeményezés tekintendő s a mennyiben Weszerle József érmészeti táblái, melyek a m. n. múzeum kiadásában (1873.) jelentek meg, a szöveg hiánya s az anyag hézagossága miatt, szintén nem elégíti ki többé a szaktudomány igényeit: szükséggé vált egy modern alapon megírandó munka, mely ismereteink mai terjedelmének feleljen meg.

A bizottság alulírottat bízta meg, hogy az anyaggyűjtést megkezdje s az árpádkori részt megírja. Ez időben történt, hogy Hess Adolf majna-frankfurti éremkereskedő, ki Montenuovo herczeg nagy éremgyűjteményét megvásárolta; e gyűjtemény magyar részének leírására a nemzeti múzeumból egy szakértőt kért s Pulszky Ferencz akkori igazgató és dr. Hampel József érem- és régiségtan őr engem küldöttek ki a munka végrehajtására.

E munkálattal, mely az árpád- és vegyesházi, úgyszintén a habsburg-házi királyok érmeire terjedt ki, a Corpus számára való anyaggyűjtést is megkezdtem.

Következő években az osztrák múzeumokban (Bécs, Linz, Prága, Innsbruck, Triest stb.) írtam le az árpádkori és vegyesházi anyagot, hasonló czélból felkerestem Németország nevezetesebb múzeumait (Berlin, Drezda, Lipcse, München, Gótha, Stuttgart, Carlsruhe, Nürnberg, Mainz, Boroszló, Posen, Stettin, Danzig), utat tettem Skandináviában s onnan is jelentékeny anyagot hoztam (Kopenhága, Christiania, Stockholm), hasonlóképen a párisi Bibliothèque National éremgyűjteményéből, a British Museumból s a milanói Brera-gyűjteményből.

E közben a hazai nyilvános és magángyűjtemények anyagát dolgoztam fel (Nemzeti Múzeum, kolozsvári Eszterházy-gyűjt., nagyszebeni Bruckenthal-múzeum, gyulafehérvári Batthyanaeum, pozsonyi Schimkó-gyűjt., zágrábi múzeum, keszthelyi gróf Festetich-gyűjt. stb.), különös súlyt fektetve az Árpádkorra, a mire eredeti megbízatásom szólt.

Az anyaggyűjtés és rendezés jelenleg olyan stádiumban van, hogy az árpádkori rész kiadását megkezdhetjük.

Az anyag, melyet másfél évtized alatt gyűjtöttem, oly terjedelmes, hogy az a Ruppnál ismert anyagot tízszer-tizenötször múlja felül, e körülmény s az, hogy az egyes korok betűkaraktereinek s a szerfelett nagyszámú bélyegváltozatoknak feltüntetése, melyeket különösen az érmek előlapján a köriratba vagy más helyen alkalmazott siglák (pénzverő-jegyek) jellemeznek, a mi csak grafikai eszközökkel oldható meg, előreláthatólag annyi technikai nehézségbe fog ütközni, hogy a Corpus Nummorum Hungariae, ha hivatásának meg akar felelni, több időt s több anyagi áldozatot fog igényelni, mint más kiadványok, melyek komplikáltabb nyomdászati eszközökre nem szorultak.

Budapest, 1898., deczember hó.
Réthy László,
l. tag.