Az 1894-ben keletkezett mű alapkonfliktusát a világ ellentmondásából fakadó ellentét adja; a költői érzelem és fantázia, valamint a durva realitás egymásnak feszülése. A kisregény cselekménye három motívumot fog össze; a tanító hivatástudatát, a hazáért érzett felelősségét, tönkrement házasságának, majd új társra találásának történetét. A talpig tisztességes főhős, Kovács Ágoston néptanító ötven esztendeig tartó szolgálata alatt minden erejével azért harcol, hogy annak a kicsiny közösségnek, amelyet a sors a gondjaira bízott, lámpása legyen, vagy legalábbis megpróbálja ezeket az embereket a maga szerény fénykörébe vonni. A regény üzenete az, hogy tanítónak, "lámpásnak" lenni küldetést jelent, nemcsak emberi, de nemzeti értelemben is. Már csak ennek az üzenetnek az okán is érdemes lenne minden pedagógusnak és oktatásügyi szakembernek elolvasni ezt a könyvet.

Legeza Ilona könyvismertetője
https://legeza.oszk.hu