Előszó

A vonós hangszerekkel kapcsolatban igen sok szakíró, többé-kevésbé értékes írásokban, közzétette ismereteit. A hegedűépítő-művészet itáliai mestereinek és hangszereik karakterisztikáját illetően azonban kívánatos és hasznos lenne tájékozottabbnak lenni.

Amikor e mű megírásához kezdtem, feladatul tűztem ki, hogy a bel- és külföldi, régi és új irodalomból, a klasszikus mesterekről és hangszereikről a lehető legnagyobb pontossággal és teljességgel szerezzek adatokat, és minden egyes művet megtárgyaljak. Nem foglalkoztam azokkal a húros hangszerekkel, amelyekből a hegedű kifejlődhetett, de magával a hegedű felépítésével sem, mert ezt az anyagot előttem már többen, alaposan feldolgozták. Munkám célja, hogy - amennyire lehetséges - megismertessem és megtanítsam az olvasót az itáliai hangszerek eredetiségének és értékének megítélésére.

Bár igen sok hangszer ment keresztül a kezemen, mégsem merném kijelenteni, hogy minden ismertetésre kerülő hangszert láttam, vagy foglalkoztam volna vele. Minden esetre különösen nagy örömmel gondolok a "The Violin; its famous makers and their imitators, by George Hart, London 1875." c. kiváló műre (Georg Hart: A hegedű; kiváló készítői és másolói. London 1875), melyből igen sokat tanultam és munkámhoz is felhasználtam. Ezt bátran és nagy bizalommal tehettem, mert Hart urat személyesen ismertem és elsőrangú szakembernek tartom.

E műben számos itáliai mestert nem tudok teljes pontossággal megemlíteni. Hart úr a bolonyai Gaspard Duiffopruggar mestert is csak a lantok, mélyhegedűk és nagybőgők híres építőjét és nem úttörő minőségben, mint a hegedű feltalálójaként ismerteti. Találjon e mű az itáliai hangszerek műértőinél szíves fogadtatásra.

Aachen, 1977.
Berr