Bevezetés

Hasznosak a' tudós vetekedések: mert ezek által hozatik világosságra a' kétséges homályban elrejtezett dolgoknak megbizonyúlt valóságok. Azért kívánják sokan, 's örömmel fogadják, a' Magyar Nyelvnek mostani felemelkedésében is, az illyen tsatákat. Érzik a' Jámbor Hazafiak, hogy igen megvesztegette az eredeti nyelvnek egyűgyű tiszta épségét ezen utóbbi időnek megszavarodott fertelmes szokása. Azt óhajtják tehát, 's várton várják, hogy tudós visgálásokkal a' jó szokás nyilván megkülömböztessék a' rosztól; hogy azután, a' kik bennek e' jeles szolgálattal bizodalmat gerjesztettek, azokhoz ragaszkodhassanak, 's általok szépen kigázolhassanak a' rosznak süllesztő iszapjából, a' jónak pedig bátorságos partjára egészen kikaphassanak. Diszes, és ditséretes dolog Hazánk Fiainak ebben kedveznünk, 's érettök, nem tsak a' tudós vetekedést, hanem még a' vele járó sokféle kellemetlenségeket is magunkra vállalnunk.

Ollyan valójában a' mí kikelésünk. Igen akarnók mí a' kérdésben forgó dolgoknak valóságokat, indulat mérsékléssel, tsendesen szólló egyenes okokkal támogatni; de az ellenkező félnek, Kedves Tanítónkra, és reánk hányatott, sértő motskolódásai, 's végtelen sok gúnyolásai, kimondatják velünk, ezen képtelenségekre felizgató okoknak lefedeztetésökkel, a' kellemetlen igazságot is, magunk, és űgyünk védelmére. Az ellenünk felhordatott okok úgy is tsak hitvány tsavargások. Erőt, és tekíntetet törekedett ő ezeknek adni nagy szájjal harsogó motskolódásival, 's féketlen sok gúnyolásival: mellyeket, hibás képzelődésében, a' kevély megáltalkodás, a' magát rágó írígykedés, minden megkéméllés nélkül, illetlenül szóratott, de mind híjában, tzéljától eleső megtsalatkozásával.

Fáj Verseginek, hogy Első Nyelvtanító Révai az Országban, hogy híven követik Tanítványai. Mind kettőjöket megtámadta tehát, futólag való, tsípős, és büszke motskolódásokkal. Kiváltképen pedig a' Tanításokat, mellyeket Révai ád, 's annak Tanítványai szép előmenettel hallgatnak, iparkodott teljes terjedésökben mind megútáltatni épen nem derék okokkal, hanem tsak azon egy hangon tsúfolódó gúnyolásokkal, kezdettől fogva végig, rútul megrakatott szerentsétlen munkájában. Azt gondolta , hogy ezekkel a' Közönség előtt kisebbítheti Révainak tekintetét, a' Tanítványokat is elidegenítheti Érdemes Tanítójoktól.

Nekünk is azonképen a' Közönség előtt kell szollanunk, valamint a' többi, úgy ezen részről felfogatott perünk dolgában, a' józan megítélés kedvéért. A' motskolódások, 's tsúfot űző gúnyolások, nem illenek sem Kedves Tanítónkra, 's annak Tanítására, sem reánk Hív Tanítványokra. Révaitól el nem állhatunk, hogy Versegit követnők: a' kinek majd minden tanítása nem igaz mondás, magával ellenkező tsátsogás, merő tudatlanság. Mind ezeket tsak egynéhány tetemesb állatásoknak meghányatásokból kiki ezennel nyilván megláthatja. Két Szakaszra oszlik ezen Vetekedésünk kettős Feltételünkre nézve: hogy megdorgáljuk, 's magunktól és tanúságunktól elhárítsuk a' motskolodásokat, 's féketlen gúnyolásokat; azután a' vétkes szándéknak is megmutassuk, felhozatott jelesebb okainkkal, tzéljától elesett megtsalatkozását.