CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Első rész.
Nyelvemlékeinkről általában.
I. fejezet A nyelvemlékek fontossága a nyelvbúvárlatra nézve. Teendőink tanulmányozásuk terén
II. fejezet Nyelvemlékeink olvasása
III. fejezet Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig
a) Nyelvemlékeink kereszténységünk első két századából
b) Nyelvemlékeink a XIII. és XIV. századból
c) XV. századi nyelvemlékek
d) XVI. századi irott nyelvemlékek a könyvnyomtatás elterjedéséig
Nyelvemlék-kiadások
Repertorium
Második rész.
Szemelvények régi nyelvemlékeinkből.
I. fejezet. Legrégibb nyelvemlékünk. A Halotti Beszéd
II. fejezet. Legrégibb verses maradványunk. A Königsbergi Töredék
III. fejezet. Szótárirodalmunk legelső zsengéi:
1. A Beszterczei Szójegyzék
2. A Schlägli Szójegyzék
IV. fejezet. A legrégibb magyar könyv. Az Ehrenfeld-Codex
V. fejezet. A legrégibb magyar biblia maradványai. A Bécsi, Müncheni és Apor-Codex
VI. fejezet. A Németújvári Glosszák
VII. fejezet A Birk-Codex
VIII. fejezet Szabács Viadala
IX. fejezet Legrégibb ráolvasásaink. A Bagonyai Ráolvasások
X. fejezet A legrégibb magyar nyugtatvány. Vér András menedéklevele
XI. fejezet. A Guary-Codex
XII. fejezet. Vásárhelyi András éneke a Szűz Máriához és a Peer-Codex
XIII. fejezet A Nádor-Codex
XIV. fejezet A Döbrentei-Codex
XV. fejezet. A Margit-Legenda
XVI. fejezet. Dóczy Ferencz kötelezvénye 1511-ből
XVII. fejezet A Czech-Codex
XVIII. fejezet Drágffy Mária kelengye-lajstroma, 1516-ból
XIX. fejezet. A Jordánszky-Codex és töredékei
XX. fejezet. A Mátyás király halálára való emlékdal és a Gyöngyösi Codex
XXI. fejezet. Kesserő Mihály és Krisztina békelevele 1523-ból
XXII. fejezet. A Weszprémi-Codex
XXIII. fejezet. A Vitkovics-Codex
XXIV. fejezet. Thurzó Elek szerelmes levele 1525-ből
XXV. fejezet. Az Érdy-Codex
XXVI. fejezet. Drágffy János végrendelete. 1526-ból
XXVII. fejezet. A Kazinczy-Codex
XXVIII. fejezet. A verses Katalin-Legenda és az Érsekújvári Codex
Szójegyzék
Nyelvtani mutató
Nyelvemlékek lajstroma
Előszó
A Magyar Tudományos Akadémia, 1892. deczember 19-iki összes ülésén, a Nyelvtudományi Bizottság előterjesztésére, elhatározta, hogy a régi magyar nyelvnek a mohácsi vész előtti korból fönmaradt fontosabb emlékeit teljesen hű photographiai hasonmásokkal, mutatványokkal, nyelvi és történeti magyarázatokkal közrebocsátja. Alkalmat ad ezzel arra, hogy a nagyobb közönség is megismerkedhessék nyelvünk régi állapotával: miként beszéltek és írtak eleink az Árpádi és vegyes házakbeli királyok korában; s másfelől módot nyújt, hogy az iskolák és tanulók az eredetivel teljesen megegyező hasonmásokat a magyar nyelv és irodalom tanításában és tanulásában fölhasználhassák.
Előfizetési felhívásunkban (Akadémiai Értesítő IV. évf. 48. l.) mintegy húsz régi nyelvemlék fölvételét ígértük; de a teljesség és a nyelvemlékek változatosságára való tekintet is szükségessé tette az eredetileg elgondolt terjedelem megnagyobbítását. Csakis a kitűzött czélt tartván szem előtt, huszonhat nyelvemlékről készíttettünk fényképi hasonmásokat, ú. m. a következőkről:
- Halotti Beszéd (a XIII. száz. harmadik tizedéből).
- Königsbergi Töredék (a XIV. századból).
- Beszterczei Szójegyzék (a XV. sz. első negyedéből).
- Schlägli Szójegyzék (a XV. sz. első negyedéből).
- Ehrenfeld Codex (a XV. sz. második negyedéből).
- Bécsi Codex (a XV. sz. második feléből).
- Müncheni Codex (1466-ból).
- Németújvári Glosszák (1470-ből).
- Szabács Viadala {1476-ból).
- Vér András menedéklevele (1493-ból).
- Guary-Codex (a XVI. sz. elejéről).
- Peer-Codex (a XVI. sz. elejéről).
- Nádor-Codex (1508-ból).
- Margit Legenda (1510-ből).
- Dóczy Ferencz kötelezvénye (1511-ből).
- Czech-Codex {1513-ból).
- Drágffy Mária kelengye-lajstroma (1516-ból).
- Jordánszky-Codex (1516-19-ből).
- Emlékdal Mátyás király halálára (a XVI. sz. első negyedéből).
- Kesserő Mihály békelevele (1523-ból).
- Vitkovics-Codex (1525-ből).
- Thurzó Elek szerelmes levele (1525-ből).
- Érdy-Codex (1526-27-ből).
- Drágfy János testamentoma (1526-ból).
- Kazinczy-Codex (1526-27-ből).
- Érsekújvári Codex (1529-1531-ből).
Mindegyiknek nemcsak palaeographiai, hanem a régi kiejtés szerinti olvasása is közölve van, s a fordításoknál, a mennyiben az eredeti ismeretes, a latin szöveg is mellékelve, s mindenik fölvilágosítva számos nyelvi és történeti megjegyzéssel.
Az ú. n. Sajószentpéteri Végzést e gyűjteményből ki kellett hagynunk; mert az állítólagos eredeti szöveg, a melyről 1837-ben Jászay Pál a Régi Magyar Nyelvemlékek II. kötetében közölt hasonmást készíttette, minden bizonynyal XVII. századi átirat.
E munka szerkesztésére s a bevezető fejezetek, valamint a kisérő jegyzetek megírására a Nyelvtudományi Bizottság Zolnai Gyula tanár urat, a kiadás gondozására pedig a főtitkári hivatalt kérte föl.
Budapest 1894. november 15-én.
Szily Kálmán,
főtitkár.