CÍMLAP
|
TARTALOM, AJÁNLÁS |
Tartalom
AJÁNLÁS
A KUTATÁS TERÜLETEI
3. KÖZÉPKOR ÉS A MEGÚJULÁS KEZDETE
ALEXANDRIAI KELEMEN (KB. 145-215)
TERTULLIANUS (KB. 155-225)
ÓRIGENÉSZ ADAMANTIOSZ (KB. 185-254)
NÜSSZAI SZENT GERGELY (KB. 335-394)
SZENT ÁGOSTON, (354-430)
BOETHIUS (480-525)
MACROBIUS (I.U. 400 KÖRÜL)
SEVILLAI SZENT IZIDOR (KB. 560-636)
ALKUIN ALBINUS (KB. 735-804)
SZENT GELLÉRT (980-1046)
JOHANNES SCOTUS ERIGENA (KB. 810-877)
GUILLAUME DE CONCHES (KB. 1080-1150)
LEONARDO PISANO, FIBONACCI (1170-1250)
ROBERT GROSSETESTE (1175-1253)
GUILLAUME D' AUVERGNE (KB. 1180-1249)
ALEXANDER HALENSIS (1186-1245)
ALBERTUS MAGNUS (KB. 1193-1280)
JOHANNES SACROBOSCO (1195-1256)
ROGER BACON (KB. 1210-1292)
SZENT BONAVENTURA (1221-1274)
AQUINÓI TAMÁS (1225-1274)
PIETRO D'ABANO (1250-1316)
WILLIAM OCKHAM (KB. 1285-1348)
CAMPANA JÁNOS (XIII. SZÁZAD)
JOHANNES BURIDANUS (KB. 1300-1358)
ALBERTUS DE SAXONIA (KB. 1316-1390)
NICOLAUS DE ULRICURIA (KB. 1300-1350)
ORESME-I NICOLAUS (1325-1382)
PIERRE D'AILLY (1350-1420)
DANTE ALIGHIERI (1265-1321)
NICOLAUS CUSANUS (1401-1464)
PEUERBACH (XV. SZÁZAD)
REGIOMONTANUS (1436-1476)
MARTIN BEHAIM (1459-1507)
MARSILIUS FICINUS (1433-1499)
LUCA PACIOLI (1445-1514)
LEONARDO DA VINCI (1452-1519)
ALBRECHT DÜRER (1471-1528)
PICO DELLA MIRANDOLA (1463-1494)
PARACELSUS (1493-1541)
NIKOLAUSZ KOPERNIKUSZ (1473-1543)
MARCELLUS PALINGENIUS (KB. 1500-1540)
LUTHER MÁRTON (1483-1546)
TYCHO BRAHE (1546-1601)
JOHANNES KEPLER (1571-1630)
GIORDANO BRUNO (1548-1600)
GALILEO GALILEI (1564-1642)
SIR FRANCIS BACON (1561-1626)
RENÉ DESCARTES (1596-1650)
CRISTOPHORUS CLAVIUST (KB. 1537-1612)
GIOVANNI BATTISTA RICCIOLI (1598-1671)
ATHANASIUS KIRCHER (1602-1680)
SZENTIVÁNYI MÁRTON (1633-1703)
HELL MIKSA (1720-1792)
II. KÖTET KIVONAT
A SZERKESZTÉS ALATT ÁLLÓ III. KÖTET KIVONATA
FORRÁSMUNKÁK
Ajánlás
"A világ alaptörvényének kutatása az őskortól napjainkig" című tanulmányban
közel tíz éves kutatómunkám eredményét tárom most az olvasó elé.
Célom az volt, hogy felkeltsem az érdeklődést az iskolai tananyagból
kevésbé ismert természettudományi kutatási területek iránt is, filozófusok,
teológusok, matematikusok, biológusok, fizikusok, csillagászok, művészek
észrevételeinek, hipotéziseinek, és a tudományos közösség által már
elfogadott tudományos elméletekeinek, teóriáinak feltárásával.
A kronologikus áttekintéssel, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy
a tudományos gondolkodásban milyen fontos az új - a korszak tudományos
ismeretein túlszárnyaló - gondolatok kifejtése, vitára bocsátása, mert
talán így juthatunk el a minket körül vevővilág természeti törvényeinek
minél pontosabb megismeréséhez.
Az új természettudományos ismeretek vezethetnek új technológiák
születéséhez, melyek a találmányok illetve a találmányokra épülő innováció
révén megjelenhetnek a mindennapi életünkben és a civilizáció fejlődését
szolgálhatják.
Írásomban a már elfogadott, alkalmazott elméleteknek természettudomány
kultúrtörténetéből ismert rögös útjára szeretném emlékeztetni az olvasót,
mielőtt a figyelmét egy új tudományágban, a fraktálgeometriában rejlő
lehetőségekre irányítanám.
Igyekeztem a hatalmas tudományos anyag olymértékű összefoglalására, hogy ne
bonyolódjak olyan részletekbe, amelyek elirányítanák az olvasó figyelmét a
mondanivalóm lényegéről, és amelyek elérhetők a szakirodalomban szereplő
művekben, a témát mélyebben megismerni vágyók számára.
Remélem sikerült olyan kedvező arányt teremtenem a tudásanyag és a rövid
ismertetők között, amely felkelti az olvasó figyelmét.
dr. Lukács Manuéla