
CÍMLAP
Ballagi Aladár
A magyar nyomdászat történelmi fejlődése
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. Az eszme megtestesűl. A nyomdát a közszükséglet hozta létre. A kéziratok
kereslete. Az emberiség második megváltója. Hivatása. A közvélemény
megalkotása. Kapcsolata a többi fölfedezésekhez. Mikor találták fel?
Jehova négy betűje s a mozgatható betűk.
II. A budai nyomda. A renaissancenak köszönhetjük. Behozatalában megelőztük
a félvilágot. Magyar nyomdászok külföldön. Budai kiadó-könyvárúsok. Az első
magyar könyv. A krakkói magyar nyomda. Kereskedelem és művelődés egy úton
jár. Luther. A sajtót a reformatió, a reformatiót a sajtó segíti diadalra.
Erdélyi prot. nyomdakisérletek. A hazai első papirmalmok.
III. A hazai első magyar műhelyet Nádasdy pártfogása mellett Abádi állítja
fel. Célja a felvilágosultság s a prot. hit eszmék terjesztése. Lengyel
befolyás Abádi helyesírására. Heltai és Hoffgreff műhelyével nyomdászatunk
a fejlődés magasabb fokára lép. Hangjegy-nyomás. Magyar anabaptista könyv.
Polgári nyomdászaink miért maradtak idegenek saját hazájukban? Erdélyben a
három prot. felekezet külön műhelyeket állít fel.
IV. Nyomdászaink súlyos helyzete. Magyar prot. nyomdász - ezermester a
javából. A kóbor nyomdászok. Bornemissza pátronust fogdos. Üldözéstől
tartva, hamis dátumot nyomat műve címlapjára. A török hódoltság területén
sohasem volt nyomda. Sajtóhibák okai. Mind a 28 műhely prot. kézben.
V. A katholicismus a bukás szélén. Az ecclesia militans szervezkedik.
Telegdi nagyprépost, Nagyszombatban nyomdát állít. Egyidejűleg behozatik
az előleges censura. A XVII. században mindössze 4 kath. nyomda működik.
Apróbb prot. műhelyek. Menyhárt deák szerződése a debreczeni tanáccsal. A
debreczeni főbíró mint censor. Németalföldi befolyás. Könyvkötő műhelyek.
Német vandalismus Debreczenben.
VI. A fejedelmi nyomdák. Ő Nagyságok buzgalma. A szószéket a nyomda kezdi
pótolni. A fejedelemasszony munkáját nevetségessé akarják tenni. A
"fogadatlan prókátor". A fejedelem erélyes föllépése. Vallási pasquillusok:
a szent háromság mint Cerberus. Öreg Rákóczi kitépeti. A jezsuiták
taktikáját eltanulják s ellenök fordítják a protestánsok. Az öreg Graduál.
Fejedelmi bőkezűség a nyomda körűl.
VII. Felvidéki műhelyek. Mért nem keletkeztek korábban, s miért váltak
állandókká? A Breuer család. Papírgyáraink a lengyel határon támadnak.
Nyomdászatunk műszaki sülyedése. Szenczi Kertész Ábrahám kiválik társai
közül. A magyar Elzevír. Mért nem kelendő Tótfalusi remek bibliája?
Fáradozásai; részvétlenség és üldözés a bére. Vele bezárul a tudós és
lelkesült nyomdászok sora.
VIII. Az álmos kor. Az "imprimatu". Főbenjáró sajtóvétség. III. Károly
ukáza. A Komáromi-Csipkés-féle bibliára rendezett hajsz. Elő- és
utócensura. A privilégiumok aranykora. Nyomdász-királyok. A Landerer-család
Budán és Pozsonyban. A Royer és Paczkó család. Az egyetemi nyomda.
IX. II. József emeli sajtóügyünket. Kik terjesztették el nálunk a
szabadkőművesség eszméjét? A nagyszebeni sz. András. A türelmi parancs
hatása. Kezdetleges könyvkereskedés. A ponyva fénykora. Csempészett
könyvek. Magyar nyomdák 1787-ben. A Trattner család. Az egyetemi nyomda
első szerepre emelkedik.
X. Nyomdáink állapota 1817-ben. Miért nem virágozhatott akkoriban
nyomdászatunk? A censura rendezetlensége, kihágásai. Inquisitor,
szellemhóhér, homoeopathiai áldozat Törlésy gyógyásznak. Privilegiumszerzés
bajjal jár. A nyárspolgár életmódja. "A legelső hazafias könyvnyomtató."
A magyar akadémiától nyert lendület. De azért a komáromi kalendáriom a
legelterjedtebb magyar könyv. A vas-, majd Trattner-Károlyinál a
gyorssajtó is alkalmazást nyer. Landerer és Heckenast.
XI. 1818. A szabadsajtó. Jótékony hatása. Nyomdász-árszabály. Szines
nyomás. Bankjegy-nyomda. Itthon készült vas-sajtó. Kliegl betűszedő-gépe.
A komáromi nyomda égése. Hamvaiból csakhamar kikél. Komáromi pénz.
XII. A zsandár-politika befolyása nyomdászatunk hanyatlására. A nyomdász
elveszti jobbágyait. Censura, rendőri felügyelet név alatt. Virágnyelv a
sorok közt. A párizsi államcsínyt egy pesti lap, mint távírói sürgönyt,
másnap közli. Szent-Erzsébet legendája a színnyomás haladását mutatja.
Hangjegynyomás. Budapesten Röck gyártja az első gyorssajtót. Az alkotmány
ósdi, majd az alkotmány hatása.
XIII. A nyomdászok társadalmi egyesülése. Mi az iparszabadság eredménye?
A nyomdászok önképzője. Egészségügy. Ünnepélyek. Nyomdász-szaklapok. A
szédelgés s az izgatók létrehozzák a strikeot. Izgalmas jelenetek, harc és
háború. Menenius Agrippa meséje igazat mondott. Idült baj az ármozgalom.
Újítások a nyomdai személyzetben: gyakornokok, nők, siketnémák. A szedők
keresete.
XIV. Úri könyv-iszony. A hírlapirodalom buján tenyészik. Budapesten jelenleg
annyi a nyomda mint Lipcsében. Vidéki nyomdáink. Miről nevezetes Békés,
Czegléd, Nagy-Kőrös? Emich érdemei. Márk krónikája. A Franklin-társulat.
Találmányok behozatala. Kőnyomda és egyéb sokszorozó iparágak.
Papirgyártásunk. Az új ipar-társulatok sikertelensége. A szédelgés
visszahatást szült az iparszabadság ellen.
XV. Kelet népe Keleten. Georgia s Örményország első nyomdáit Tótfalusi
szereli föl. II. Rákóczi Ferenc magyar ügyvivője állítja föl az első török
nyomdát. A mufti fetfája, a szultán rendelete. Ibrahimnál, Konstantinápolyban
megjelent művek. Boszniába egy zimonyi iparos viszi be a nyomdászatot. A
szerb államnyomda. A landorfejérvári könyvnyomdász-egylet a budapesti
mintájára alakúlt.
XVI. A reformatió, nemzeti fejedelmeink pártfogása mellett, megteremti az
oláh irodalmat. Hazánkban nyomatják a legelső oláh könyveket. A vallásos
eszmék korában, dőreség magyarizálásról szólani. Öreg Rákóczi, az oláh
irodalom pátrónusa. Geleji Katona terve, az oláhok civilizálásáról.
1630-ban állítják fel az első nyomdát Havasalföldön. A jezsuiták Buccowval,
s a "két kalugyer". Pozsonyban nyomatják az első oláh könyvet latin betűkkel.
Magyarország missiója Keleten.
Előszó (részlet)
[...]
Vajjon lehetséges-e még most egyetemes magyar művelődéstörténelmet írni,
mely cég a hajdani összes tevékenység, a belélet, az egész régi világrend
felölelésére van hivatva? Szalayval együtt, nem hisszük, hogy már elérkezett
volna az idő, mely ezen eszménynek megfelelő művel gazdagíthassa irodalmunkat.
A történetírás minden ágában a kutatás gazdagsága az alapvető tényező. Míg
művelődéstörténelműnk egyes ágait külön rajzokban nem bírjuk: nem lehet
reményünk arra, hogy az összeomlott régi világnak csak megközelítő hű rajzát
is, óriási képbe foglalva szemlélhessük.
Mi ez irodalomtörténeti tanúlságot figyelembe vettük. Ismerni
véltük erőnket is, s úgy fogtunk e munka kidolgozásához, melyben
művelődéstörténelmünk összes múltjából csak egyetlen egy tényezőt
támasztottunk föl. Mert éreztük, hogy fölvett tárgyunk régibb vonatkozásai,
századunk egészen elütő szelleme miatt, csak a részletezés által válnak
érthetővé, érdekessé és igazolttá.
A részletek megvilágítására, háttérül, olykor nem szorosan ide tartozó
dolgokra is kiterjeszkedtünk. Úgy gondoljuk, hogy ahol egy társadalom
összes szervezetéről van szó: nagy egyoldalúság ottan egyetlen tudományág
szempontjából szólani. Juttattunk is hozzámért osztályrészt a többinek is
belőle.
Egy porszem művelődéstörténetünk nagy épületéhez akarna tehát lenni e
munkánk, melyen oly figyelemmel, annyi gonddal, s oly szeretettel
dolgozánk. Úgy beleéltük magunkat e műipar történelmébe, hogy munkásainak
örömét-bánatát a magunkévá tettük. Érzéseinket összefontuk az ő
érzéseikkel, gondolataink nyomon követték az ő gondolkodásmódjukat,
képzelmünkkel odatapadtunk az ő élményeik közé, s melléjök sorakoztunk
valamennyi ellenségeikkel szemben.
Felöleltük a magyar nyomdászat egész történelmét, sőt többet annál. Nemcsak
ami körül az emlékezet nimbusa fénylik, a mely élet körülöttünk hullámzik,
hanem azt is vizsgálódásaink körébe vontuk, amit a jóhiszemű remény mintegy
tündér-álomban szemlél, vagy legalább látni vél.
Igyekeztünk mindezt a szó igaz értelmében feldolgozni.
Ennélfogva kútfő-tanulmányon alapúlt jelen értekezésünk feladata: művelődés-
és irodalomtörténetünk egyik rég érzett hiányának kipótlása. Ideje, hogy
végre megismerjük nyomdászatunk történetét; mert mindaz, ami eddigelé e
tárgyban íratott, e műiparunknak vagy csak rövid időszakra menő multját
vette fel, vagy épen csak egy nyomdáét.
Az adatok colossalis tömege, melyre támaszkodánk, nem szorított arra
bennünket, hogy csak esetleg kezünk ügyébe eső bogokkal kötögessük össze a
történelmi fejlődés különböző ágait. De kényszerített arra, hogy elhagyjuk
a felhasznált kútfőknek lépten-nyomon idézését; mert különben e munka
vázának minden porcikájához más-más forrást kellett volna kijelölnünk.
Ez egyfelől értekezésünket szerfölött megnagyobbította volna, másfelől a
nyomdászat történelméhez méltó szép kiállítás harmoniáját tarkázta volna
egész az ízléstelenségig.
Szakértők bizonyára annyi újat fognak találni e munkában, hogy haszonnal
olvashatják. Örvendenénk, ha kidolgozása is megütné a mértéket.
Kis értekezésünket, jóakaratunk mellett, vegye a közönség egy nagyobb munka
zálogául, melynek a mostani csak vázlatát képezi.