Tétel adatlapja

CÍMLAP

Ballagi Aladár

A magyar nyomdászat történelmi fejlődése

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

I. Az eszme megtestesűl. A nyomdát a közszükséglet hozta létre. A kéziratok kereslete. Az emberiség második megváltója. Hivatása. A közvélemény megalkotása. Kapcsolata a többi fölfedezésekhez. Mikor találták fel? Jehova négy betűje s a mozgatható betűk.

II. A budai nyomda. A renaissancenak köszönhetjük. Behozatalában megelőztük a félvilágot. Magyar nyomdászok külföldön. Budai kiadó-könyvárúsok. Az első magyar könyv. A krakkói magyar nyomda. Kereskedelem és művelődés egy úton jár. Luther. A sajtót a reformatió, a reformatiót a sajtó segíti diadalra. Erdélyi prot. nyomdakisérletek. A hazai első papirmalmok.

III. A hazai első magyar műhelyet Nádasdy pártfogása mellett Abádi állítja fel. Célja a felvilágosultság s a prot. hit eszmék terjesztése. Lengyel befolyás Abádi helyesírására. Heltai és Hoffgreff műhelyével nyomdászatunk a fejlődés magasabb fokára lép. Hangjegy-nyomás. Magyar anabaptista könyv. Polgári nyomdászaink miért maradtak idegenek saját hazájukban? Erdélyben a három prot. felekezet külön műhelyeket állít fel.

IV. Nyomdászaink súlyos helyzete. Magyar prot. nyomdász - ezermester a javából. A kóbor nyomdászok. Bornemissza pátronust fogdos. Üldözéstől tartva, hamis dátumot nyomat műve címlapjára. A török hódoltság területén sohasem volt nyomda. Sajtóhibák okai. Mind a 28 műhely prot. kézben.

V. A katholicismus a bukás szélén. Az ecclesia militans szervezkedik. Telegdi nagyprépost, Nagyszombatban nyomdát állít. Egyidejűleg behozatik az előleges censura. A XVII. században mindössze 4 kath. nyomda működik. Apróbb prot. műhelyek. Menyhárt deák szerződése a debreczeni tanáccsal. A debreczeni főbíró mint censor. Németalföldi befolyás. Könyvkötő műhelyek. Német vandalismus Debreczenben.

VI. A fejedelmi nyomdák. Ő Nagyságok buzgalma. A szószéket a nyomda kezdi pótolni. A fejedelemasszony munkáját nevetségessé akarják tenni. A "fogadatlan prókátor". A fejedelem erélyes föllépése. Vallási pasquillusok: a szent háromság mint Cerberus. Öreg Rákóczi kitépeti. A jezsuiták taktikáját eltanulják s ellenök fordítják a protestánsok. Az öreg Graduál. Fejedelmi bőkezűség a nyomda körűl.

VII. Felvidéki műhelyek. Mért nem keletkeztek korábban, s miért váltak állandókká? A Breuer család. Papírgyáraink a lengyel határon támadnak. Nyomdászatunk műszaki sülyedése. Szenczi Kertész Ábrahám kiválik társai közül. A magyar Elzevír. Mért nem kelendő Tótfalusi remek bibliája? Fáradozásai; részvétlenség és üldözés a bére. Vele bezárul a tudós és lelkesült nyomdászok sora.

VIII. Az álmos kor. Az "imprimatu". Főbenjáró sajtóvétség. III. Károly ukáza. A Komáromi-Csipkés-féle bibliára rendezett hajsz. Elő- és utócensura. A privilégiumok aranykora. Nyomdász-királyok. A Landerer-család Budán és Pozsonyban. A Royer és Paczkó család. Az egyetemi nyomda.

IX. II. József emeli sajtóügyünket. Kik terjesztették el nálunk a szabadkőművesség eszméjét? A nagyszebeni sz. András. A türelmi parancs hatása. Kezdetleges könyvkereskedés. A ponyva fénykora. Csempészett könyvek. Magyar nyomdák 1787-ben. A Trattner család. Az egyetemi nyomda első szerepre emelkedik.

X. Nyomdáink állapota 1817-ben. Miért nem virágozhatott akkoriban nyomdászatunk? A censura rendezetlensége, kihágásai. Inquisitor, szellemhóhér, homoeopathiai áldozat Törlésy gyógyásznak. Privilegiumszerzés bajjal jár. A nyárspolgár életmódja. "A legelső hazafias könyvnyomtató." A magyar akadémiától nyert lendület. De azért a komáromi kalendáriom a legelterjedtebb magyar könyv. A vas-, majd Trattner-Károlyinál a gyorssajtó is alkalmazást nyer. Landerer és Heckenast.

XI. 1818. A szabadsajtó. Jótékony hatása. Nyomdász-árszabály. Szines nyomás. Bankjegy-nyomda. Itthon készült vas-sajtó. Kliegl betűszedő-gépe. A komáromi nyomda égése. Hamvaiból csakhamar kikél. Komáromi pénz.

XII. A zsandár-politika befolyása nyomdászatunk hanyatlására. A nyomdász elveszti jobbágyait. Censura, rendőri felügyelet név alatt. Virágnyelv a sorok közt. A párizsi államcsínyt egy pesti lap, mint távírói sürgönyt, másnap közli. Szent-Erzsébet legendája a színnyomás haladását mutatja. Hangjegynyomás. Budapesten Röck gyártja az első gyorssajtót. Az alkotmány ósdi, majd az alkotmány hatása.

XIII. A nyomdászok társadalmi egyesülése. Mi az iparszabadság eredménye? A nyomdászok önképzője. Egészségügy. Ünnepélyek. Nyomdász-szaklapok. A szédelgés s az izgatók létrehozzák a strikeot. Izgalmas jelenetek, harc és háború. Menenius Agrippa meséje igazat mondott. Idült baj az ármozgalom. Újítások a nyomdai személyzetben: gyakornokok, nők, siketnémák. A szedők keresete.

XIV. Úri könyv-iszony. A hírlapirodalom buján tenyészik. Budapesten jelenleg annyi a nyomda mint Lipcsében. Vidéki nyomdáink. Miről nevezetes Békés, Czegléd, Nagy-Kőrös? Emich érdemei. Márk krónikája. A Franklin-társulat. Találmányok behozatala. Kőnyomda és egyéb sokszorozó iparágak. Papirgyártásunk. Az új ipar-társulatok sikertelensége. A szédelgés visszahatást szült az iparszabadság ellen.

XV. Kelet népe Keleten. Georgia s Örményország első nyomdáit Tótfalusi szereli föl. II. Rákóczi Ferenc magyar ügyvivője állítja föl az első török nyomdát. A mufti fetfája, a szultán rendelete. Ibrahimnál, Konstantinápolyban megjelent művek. Boszniába egy zimonyi iparos viszi be a nyomdászatot. A szerb államnyomda. A landorfejérvári könyvnyomdász-egylet a budapesti mintájára alakúlt.

XVI. A reformatió, nemzeti fejedelmeink pártfogása mellett, megteremti az oláh irodalmat. Hazánkban nyomatják a legelső oláh könyveket. A vallásos eszmék korában, dőreség magyarizálásról szólani. Öreg Rákóczi, az oláh irodalom pátrónusa. Geleji Katona terve, az oláhok civilizálásáról. 1630-ban állítják fel az első nyomdát Havasalföldön. A jezsuiták Buccowval, s a "két kalugyer". Pozsonyban nyomatják az első oláh könyvet latin betűkkel. Magyarország missiója Keleten.


Előszó (részlet)

[...]

Vajjon lehetséges-e még most egyetemes magyar művelődéstörténelmet írni, mely cég a hajdani összes tevékenység, a belélet, az egész régi világrend felölelésére van hivatva? Szalayval együtt, nem hisszük, hogy már elérkezett volna az idő, mely ezen eszménynek megfelelő művel gazdagíthassa irodalmunkat.

A történetírás minden ágában a kutatás gazdagsága az alapvető tényező. Míg művelődéstörténelműnk egyes ágait külön rajzokban nem bírjuk: nem lehet reményünk arra, hogy az összeomlott régi világnak csak megközelítő hű rajzát is, óriási képbe foglalva szemlélhessük.

Mi ez irodalomtörténeti tanúlságot figyelembe vettük. Ismerni véltük erőnket is, s úgy fogtunk e munka kidolgozásához, melyben művelődéstörténelmünk összes múltjából csak egyetlen egy tényezőt támasztottunk föl. Mert éreztük, hogy fölvett tárgyunk régibb vonatkozásai, századunk egészen elütő szelleme miatt, csak a részletezés által válnak érthetővé, érdekessé és igazolttá.

A részletek megvilágítására, háttérül, olykor nem szorosan ide tartozó dolgokra is kiterjeszkedtünk. Úgy gondoljuk, hogy ahol egy társadalom összes szervezetéről van szó: nagy egyoldalúság ottan egyetlen tudományág szempontjából szólani. Juttattunk is hozzámért osztályrészt a többinek is belőle.

Egy porszem művelődéstörténetünk nagy épületéhez akarna tehát lenni e munkánk, melyen oly figyelemmel, annyi gonddal, s oly szeretettel dolgozánk. Úgy beleéltük magunkat e műipar történelmébe, hogy munkásainak örömét-bánatát a magunkévá tettük. Érzéseinket összefontuk az ő érzéseikkel, gondolataink nyomon követték az ő gondolkodásmódjukat, képzelmünkkel odatapadtunk az ő élményeik közé, s melléjök sorakoztunk valamennyi ellenségeikkel szemben.

Felöleltük a magyar nyomdászat egész történelmét, sőt többet annál. Nemcsak ami körül az emlékezet nimbusa fénylik, a mely élet körülöttünk hullámzik, hanem azt is vizsgálódásaink körébe vontuk, amit a jóhiszemű remény mintegy tündér-álomban szemlél, vagy legalább látni vél.

Igyekeztünk mindezt a szó igaz értelmében feldolgozni.

Ennélfogva kútfő-tanulmányon alapúlt jelen értekezésünk feladata: művelődés- és irodalomtörténetünk egyik rég érzett hiányának kipótlása. Ideje, hogy végre megismerjük nyomdászatunk történetét; mert mindaz, ami eddigelé e tárgyban íratott, e műiparunknak vagy csak rövid időszakra menő multját vette fel, vagy épen csak egy nyomdáét.

Az adatok colossalis tömege, melyre támaszkodánk, nem szorított arra bennünket, hogy csak esetleg kezünk ügyébe eső bogokkal kötögessük össze a történelmi fejlődés különböző ágait. De kényszerített arra, hogy elhagyjuk a felhasznált kútfőknek lépten-nyomon idézését; mert különben e munka vázának minden porcikájához más-más forrást kellett volna kijelölnünk. Ez egyfelől értekezésünket szerfölött megnagyobbította volna, másfelől a nyomdászat történelméhez méltó szép kiállítás harmoniáját tarkázta volna egész az ízléstelenségig.

Szakértők bizonyára annyi újat fognak találni e munkában, hogy haszonnal olvashatják. Örvendenénk, ha kidolgozása is megütné a mértéket.

Kis értekezésünket, jóakaratunk mellett, vegye a közönség egy nagyobb munka zálogául, melynek a mostani csak vázlatát képezi.


×