Bevezetés

Ma száz éve lépte át a horizont a magyar égbolt egyik elsőrendű csillaga. Sokáig, a rendesnél tovább is homályban maradt, de mikor három évtized múlva a páraöv felett, téli kelet felé, ragyogva kigyúlt, mindjárt megéreztük, hogy áldást hozott és álló csillagunk lesz. Most már száz év adataiból ismerve pályája elemeit, tudjuk, hogy újabb száz évek múlva is dísze marad egünknek. Tiszta, nyugodt fényéből vigasztaló és emelő hatással sugárzik ránk a költői és emberi nagyság varázsa, fajunk nagyrahivatottságának eszméje, a magyar erény és a magyar szép. S mi földönjáró nemzedék csodálattal és szeretettel emeljük fel szemünket erre a magasan tündöklő csillagra, melyen semmi pára, semmi felhő, mely fajunk büszkesége marad, s neve így zeng, míg magyar lesz: "Arany János dicsősége!"

A nagy magyar századnak, a XIX-iknek küzdelme és dicsősége sok név között oszlik meg, de a nagyok közt legnagyobbakul hatot választott ki a közvélemény, a kiknek személyéhez a század nagyszerű eredményeit hozzáfűzi, a kikben a nép őstermészetének és történetileg fejlődött jellemének, a magyarság erkölcsének, szellemének, ízlésének, gyakorlati és művészi alkotó erejének eszményi képviselőit ismerte fel, szereti és bálványozza. E hat név az új Magyarország szimbóluma, s ha a XIX. század művét új honfoglalásnak mondjuk: e hat vezérszellem az új honalapítás hat vezére. Köztük három államférfi: Széchenyi, Kossuth és Deák, s három költő: Vörösmarty, Petőfi és Arany. A kultusz e párhuzamosságában pedig nemcsak a nemzet hálája nyilvánul meg irodalmunk iránt, mely száz év alatt kétszer váltotta meg nemzetiségünket, hanem annak a jellemző ténynek a felismerése is, hogy az új honalapítás elsősorban belső munka volt, s ép úgy állott a magyar lélek sajátos erőinek kifejtésében, kiművelésében és megnyilatkoztatásában, mint Magyarország hatalmi helyzetének biztosításában, állami és társadalmi reformjában és anyagi kultúrájának emelésében. Az új magyar nemzetet nemcsak a jobbágyságnak a nemzeti kötelékbe való felvételével alkotta meg az a nagy nemzedék, hanem a fejlődő magyar művelődésbe való bevonásával is, s a nemzet szellemi életének a magyar néplélek széles és mély alapjára helyezésével. Ez a szerves belső fejlődés felszínre hozta a nemzet lelkéből, a társadalom minden rétegéből az értékeket és e javak képviselőit. A hat vezéralak közül egyet az arisztokráczia szolgáltatott, hármat a nemesség, kettőt már a nép.

Aranyt is a nép küldte, s ő a magyar néplélekkel újra összeforrott nemzeti szellemnek legjellemzőbb képviselője. A hat vezérszellem közt megjelenésében a legmagyarabb, de egyúttal mind a három nagy költőnk közt kultúrájára nézve legeurópaibb. Nemzeti tulajdonságaink legihlettebb ábrázolója, nyelvünknek legnagyobb művésze.

Most az Arany éve van. Jer magyar ifjú, hősök ivadéka, hősök testvére, a ki ép szíveddel szomjazod a költészetet, szereted a szép magyar szót, rajongani tudsz a dicsőségért: töltsd meg lelkedet Arany költészetének tiszta és melegítő fényével, ismerd meg az ő szép szavából a magyar dicsőséget. Jer, tiszteld meg az ő dicsőségét!