Bevezetés

Az eddigi történetírás nem sok figyelmet fordított a visszafoglaló háborúk kezdetén Konstantinápolyban székelő francia követre, Pierre de Girardinre. Tevékenységéről mindössze három rövid munkát ismerünk. Az első 1687-ben, a követ életében jelent meg, akkor, amikor még állomáshelyén tartózkodott. Főleg a szultáni és nagyvezíri audiencia ceremoniális részeire helyezi a hangsúlyt. A második, egy rövid cikk, amely csak Girardin Franciaországon belüli útját és touloni hajóra szállását vizsgálja. A harmadik Bóka Éva tollából látott napvilágot és Girardin 1686-ban játszott szerepét igyekszik megvizsgálni. A korszakról szóló régebbi összefoglaló munkák ugyan tartalmaznak adatokat a követ tevékenységéről, munkásságát azonban nem dolgozzák fel. Az újabb szakirodalom tekintetében Pierre Duparc és Jean-Louis Bacqué-Grammont szentel néhány sort Girardin életének tárgyalására, az első követi instrukcióját is közzé teszi. Lucien Bély XIV. Lajos francia király követeiről szóló hosszú, és az európai hatalmaknál működő külképviseletek tekintetében alapos munkája egyetlen sort sem tartalmaz a francia király konstantinápolyi követségéről. Munkám elsődleges célja tehát, hogy a történetírás figyelmét Pierre de Girardin követségére irányítsa.

Miért érdemli meg Girardin, hogy a XVII. század végi Európa és az Oszmán Birodalom iránt érdeklődők felfigyeljenek rá? A követ fiatal korában hosszú utazást tett a Közel-Keleten, eljutott az Oszmán Birodalomba is. Megismerte annak katonai szervezetét, központi adminisztrációját, valamint a legfőbb állami tisztségviselőket. Követségi ideje alatt írt Feljegyzéseiben a kor viszonyai között igen pontos és részletes leírást ad az állami funkciókról, az azokat betöltő személyekről, az adónemekről, a hadseregről és annak alakulatairól, ezek ellátásáról és az állami ellenőrzésről az élet minden terén. Girardin minden bizonnyal nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett az oszmán vezető körökhöz, mert memoárja és jelentései egyaránt pontosak és naprakészek. Nyelvismerete lehetővé tette számára, hogy az oszmán politikai és udvari élet olyan képviselőivel is érintkezzen, akikkel a többi európai követnek nem sikerült kontaktust teremtenie. Azáltal pedig, hogy az arab írást is ismerte, hozzájuthatott olyan államiratokhoz és néhány történeti munkához is, amelyekből a mai történetírás szempontjából fontos információkat meríthetett.