Előszó

Könyvem egyetlen célja: Petőfi lyrai jellemének a meghatározása, mindazon változásokon keresztül, melyeket fejlődése menete fölmutat. Nem életrajzot írok tehát s nem esztétikai méltatást; de "monográfiát" sem, mely Petőfire vonatkozó összes ismeret-anyagunkat rendszerezve közlené. Könyvem, tartalma szerint, fejlődésrajz, vagy egy régi szót elevenítve föl, pályakép. Felhasznál életrajzi adalékokat s esztétikai szempontokra is figyel, de csak céljától megszabott szükségletei arányában.

Petőfi sem született kész költői egyéniségnek: fejlődése világosan fölismerhető izületeken halad keresztül, s heves válságon esik át, mielőtt kibonthatja eredetiségét. A kész Petőfi csak 1846 közepe táján áll előttünk érett mivoltában. E körülmény természetszerűleg befolyásolja tárgyalásom jellegét; a jelzett időpont előtt a fejlődés általános menetét figyelem, s egyes költeményeknél csak kivételes okból időzöm hosszasan; a célhoz ért nagy költő művei ellenben már egyenként is megkövetelik az elmélyedést. Figyelmem egyedüli tárgya azonban e részlet-jelenségeknél is ugyanaz marad, mi a fejlődés összes folyamatára nézve volt: lyraiságuk mibenléte és jelleme, a műalkotásnak az ihletett lélekhez való közvetlen viszonya, létrejöttének lélektani folyamata. Ez állandó közelség a nagy és nemes emberi lélekhez megilletődéssel tölt el, tiszteletre hív, de elfogultságra föl nem jogosít. Méltó tiszteletadás csak a józanság kiváltsága lehet.

Nem vonszolom magammal, jegyzet-kölöncként minden mondaton, az egész nagy Petőfi-irodalmat. Magam számára feldolgoztam azt, szemmel is tartom, de az olvasó figyelmét nem terhelem vele. Mondanom sem kell, mily nagy segítségemre voltak Havas jegyzetei, Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza, az Endrődi-féle Petőfi napjai s mennyire megszívleltem Gyulai Pál és Salamon Ferenc némely változhatatlannak tetsző ítéletét. Nem mellőztem a többieket sem. Ha mástól veszek valamit, utalok reá, de Petőfi-encyklopédiává széttördelőzni nem volt szándékomban. Hogy azonban az eddigi Petőfi-irodalmat túlságosan is szemmel tartom, azt művem némely belső aránytalanságaiból is észrevehetni: fontos, de töviről-hegyire átvizsgált művekkel röviden, saját szempontomat csupán jelezve végzek, míg eddig kevésbbé megvilágított költeményeknél hosszan vesztegelek. Többszörösen kimutatott hatásokat elég csak rövid célzással beillesztenem a maguk szerkezeti helyén, míg más, eddig föl nem derített, vagy csak fogyatékosan jellemzett hatások kérdése huzamosan leköt.

Ennyiből is sejthető, hogy könyvem, bármint hazudtolná ezt terjedelme, csak essay, mely a maga egyetlen szempontjából a Petőfi-irodalom kiegészítésére törekszik. Jelzett aránytalanságai ellenére is, céljához képest magában megérthető, folyamatos egység. Hiányai bizonyára vannak s azok egyrésze előttem is tudatos. Értem főkép a hatások kérdését. E tekintetben, azt hiszem, épen tanulmányom fog bizonyos feladatok sürgős voltára rámutatni. Nem hogy idegen, de még magyar költő-elődeihez való viszonya sincs annak rendje és módja szerint földerítve. Csokonain, Horatiuson, Béranger-n, Lenau-n s részben Heinén kivül olvasmány-ihletei nincsenek megnyugtató szakszerűséggel kijelölve. Holott Petőfi sokat s az erős gondolat olvasztó tüzével olvasott. Mily szép volna ismerni ihleteinek, az életrajzin kívül, szellemi történetét is, betekinteni a gondolat-képzés titkaiba, s szemmel látni az egyéni erőt, mely új és saját gondolatot teremt az idegenből. De amit e részben eddigelé tudunk, azt inkább szerencsés véletleneknek, mintsem rendszeres utánajárásnak köszönhetjük. Egy ember ily nagy munkára képtelen, sokat kell fáradnia, míg bizonyosságra akad. Főkép a német és francia költőkhöz való viszonya vár még teljesebb megvilágításra s politikai gondolatának a fejlődése kíván tüzetesebb vizsgálatot. Ami tőlem telt, megtettem, s kivált az egykorú folyóiratokból, kisebbrendű kortársakból, de nagy magyar (Kölcsey, Vörösmarty) és külföldi költőkből is (Shakespeare, Byron, Shelley) jelentékeny anyagot hordtam össze, mit részint tárgyalásomban értékesítettem, részint jegyzet-szerűleg elkülönítve, függelékként adok át a szakembereknek.

...