Előszó

Ez az életrajz a Kisfaludy-Társaság 1888-ra hirdetett következő jutalom-tételére készült: Széher Árpád jutalom: Kivántatik Petőfi Sándor életrajza, fő tekintettel nem annyira a feladatnak aesthetikai oldalára, mint inkább a biographiai anyagnak teljes, pontos, részletes és kritikai összeállítására. (Évlapok. XXII. 25-ik lap.)

Az 1888 okt. 31-diki határidőre szerző egyedül adott be e nyilt pályázatra tervrajzot, melyet Beöthy Zsolt, Gyulai Pál és Vadnai Károly tagok bíráltak meg. A bírálat elismerte a tervről, hogy szerzőben "sem a kellő előtanulmányok, sem a tárgy lelkes szeretete, sem a szorgalom nem hiányzanak arra, hogy feladatát sikerrel oldhassa meg"; másrészről azonban a tervhez mellékelt kidolgozott részletet nem tartotta elégnek arra, hogy a végleges megbízásról már most tehessen javaslatot; ennélfogva a társaság elfogadta azt az indítványt, hogy szerző szólíttassék fel a Petőfi életrajzának és költői működésének valamely szervesebb és jelentékenyebb szakasza feldolgozására és benyújtására.

Erre szerző benyujtotta a mű egész I. kötetét, melyre a bírálók 1890 jun. 18-dikán tett egyértelmű jelentésére a társaság megbízta őt az egész mű megirásával.

Szerző a bírálat észrevételeinek felhasználásával az I. kötetet újra kidolgozva, 1892 május 14-dikén, a hasonló módszerrel megirt II-III. kötetet 1893 október 7-dikén benyújtván: a bírálati vélemény alapján a társaság a kitűzött jutalmat odaítélte s a művet fölvette kiadványai közé is.

Ez a mű rövid története, melyet azért kellett itt röviden megemlíteni, mert a pályatétel tartalma s a hozzácsatolt magyarázat egyszersmind megszabta azt az irányt, melyhez szerző általában ragaszkodott; valamint szeme előtt tartotta saját eredeti tervét, melynek elveit a bírálat egészben és részleteiben helyeselte. Ezeknek ismétlése itt azonban felesleges; mert a műből kell kitünniök. E mellett szerző egyik főczélja a teljesség volt s ezért noha nem kivánt nagyon rövid lenni, a túlságos részletességet is kerülte, a mi adatai bősége mellett nagyon is ajánlkozott. A teljesség érdekében elkövette a lehetőt. Egyrészről igyekezett a költő élete második szakának rajzában az egész kornak is irodalmi képét adni; másrészről nemcsak az ismert Petőfi-irodalmat használta fel; hanem ismereteit kiegészítette azzal, hogy pár kivételével bejárta azon összes helyeket, hol a költő hosszabban időzött s helyszíni tanulmányain kívül fölkereste a költő életének még élő tanúit vagy személyesen vagy leveleivel, kiknek közléseikért csak azért nem fejezi ki itt is külön köszönetét, mert hivatkozik rájok a szövegben.

Fogadják azonban köszönetét első sorban bírálói, kiknek megjegyzései e mű javításában útmutatásul szolgáltak, s különösen Gyulai Pál úr, kinek részletes észrevételei alkalmat adtak rá, hogy a mű 1895 nyarán még egy javításon menjen át s a Kisfaludy-Társaság ily javított alakban bocsáthassa a közönség elé.

Kolozsvár, 1896. márcz. hó.
Szerző.