Társulatunk évezredes kiadványai sorában már a múlt 1900-adik évre "A szepesi bányavárosok története" következett volna, de ennek írója - sajnos - "erejénél többet mert." Tartózkodás nélkül mondhatom ezt, mert magam vagyok az, a ki tájékozatlanul a források és megelőző munkák nagy tömege felől, s nem számítva hívatalos elfoglaltságomnak igen terjedelmessé kifejlődésére, kissé túlságos önbizalommal vállalkoztam arra a munkára, melyet legjobb szándékom mellett is csak a jövő év elején bocsáthatok közre. Nem mentségül, csak igazolásul említem meg, hogy mint kir. tanfelügyelő igen sok és sokféle belső és külső szolgálatra vagyok kötelezve, s ezért időm és munkaerőm sokkal inkább szétforgácsolódik, semhogy valamely terjedelmesebb művet a részemről is óhajtott egymásutánban és a kitűzött időre írhatnék meg.

Ez az akadályozó körülmény kényszerített újabb időhalasztást kérnem társulatunk igazgató választmányától, idézett munkám befejezésére. S ez az oka annak is, hogy a helyett Sváby Frigyes tagtársunknak "A Szepesség lakosságának sociologiai viszonyai a XVIII és XIX. században " czímű füzetét nyújtja most választmányunk társulatunk tagjainak 1900-adik évi illetményűl.

A csere igen szerencsés, mert ez a mű teljesekké egészíti ki társulatunknak eddig megjelent évezredes kiadványait, de a nélkül, hogy bányavárosaink történetéből sokat előlegezne. Vármegyénk tősgyökeres és csak okleveles, meg úri rendű és vagyontalan nemességének, városi polgárságának, jobbágyságának, s napszámos és cseléd lakosságának a XVIII-adik és XIX-edik században folyt mindennapi életéről mesteri rajzot adván ez a füzet, eleven alakokkal népesíti be azt a földet, a melynek csak politikai, vallási és műtörténeti változásairól számoltak be korábbi kiadványaink. De mégis elég mondanivalót hagy a bányavárosok történetének az ott kifejlődött különös életviszonyokról.

E mű egyébként is teljesen méltó arra, hogy helyet foglaljon társulatunk évezredes kiadványainak sorában. Szerzőjének tárgya iránt érzett meleg szeretete, igen nagy elméleti és gyakorlati tudása, rendkívűl gazdag tapasztalása és erős ítélete nagybecsű korrajzot alkotott e munkában, írója mint vármegyénk levéltárosa, a leghitelesebb adatok nyomán mondja el a régibb időkről szóló elbeszéléseit, s másfelől, szavai szerint: "az átalakulások mesgyéjén élve", minden kútfőnél igazibb forrásból; saját vizsgálódásaiból merítette az újabb időkre vonatkozó meggyőződéseit. E két kedvező körülménynek összehatása következtén előadása a klasszikus történetírás erejével hat az olvasóra. Még írásmódja is szinte ősatyai zamatú. Egybevetéseiből itt-ott sötétlátást olvas ki talán némelyik "újkori" olvasója, de ez is emlékezzék a költő igéjére: "Avita canere avos decet" (Öregekhez illő a régmúlt dícsérése).

Mindezek nyomán bizton remélem, hogy vármegyénk történetének barátai szívesen fogadják e művet, melynek nem utolsó érdekessége köznépünk erkölcsi és anyagi javainak erős védése, a mi egészen új irány történetírásunkban.

Lőcsén, 1901. évi július hó 15. napján.
Dr. Hajnóci R. József,
e. i. titkár.