Bevezető

Az ezredfordulón, az ezredforduló után megjelent művészettörténeti összefoglalások meg sem említik Mészáros Dezső szobrászművész nevét: a XX. század második felének öt évtizedét átfogó munkásságot a teoretikusok visszamenőleg nagyvonalúan kiiktatták a magyar művészet legújabb kori krónikájából. Ez a hiány azért különösen fájó, mert noha Mészáros Dezső korszakos jelentőségű életművet teremtett, különös szépségű alkotásokat hagyományozott ránk, a szobrászata által megtestesített értékek mégis elszigetelten, a művészeti-esztétikai összefüggéseiktől megfosztottan, mintegy légüres térben lebegnek. Szerencsére az anyaggal - és a gátló tényezőkkel terhes körülményekkel - vívott heroikus küzdelemben megszületett érett művei az ezerkilencszázhatvanas évek óta jelen voltak és közösségi terekben napjainkban is jelen lehetnek, s fenséges nyugalommal és izzó szenvedéllyel sűrítik magukba és közvetítik a pillanatnyiságokat lepergető, a korszak kisszerűségein felülemelkedő autonóm mondandóikat, szellemiségüket.

...