Utószó

Zágorec-Csuka Judit ismételten jelentős művet tett le szűkebb kibocsátó közössége: a muravidéki nemzettársaink és az egyetemes magyarság asztalára. Több magyar- és szlovénnyelvű verseskönyv, Zrínyi-tanulmány, képzőművészeti életmű-kötet, a Muravidék és a Rábavidék kortárs szlovén irodalmából egy vaskos kötet anyanyelvére való átültetése, az általa alapított és társszerkesztett, kétnyelvű Lindua c. folyóirat, továbbá egy Budapesten megvédett könyvtártudományi doktori disszertáció fűződik már a nevéhez. Ezúttal a (sajnos már csak emlékezetünkben létező) Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyanyelvi pályázatán díjnyertes pályamű szerkesztett változatát nyújtja át az olvasóközönségnek.

A göntérházi nagyapjának, Csuka Józsefnek ajánlott tanulmánykötet egyfelől valóban áttekinti a családja - az előző két nemzedék, ő maga, testvére és gyermekei - anyanyelvének a jellegzetességeit, a nyelvtudomány szakapparátusának magabiztos kezelésével. Másfelől viszont megragadja az alkalmat, hogy ennek kapcsán elénk tárja szülőföldje tájnyelvének a megkülönböztető jegyeit, a saját költészetéről közreadott elemzéseket, fiai nyelvelsajátításának és nyelvhasználatuk fejlődésének a folyamatát, jelezvén az azt befolyásoló környezeti tényezőket is. Egyik erőssége, hogy ez utóbbi során az anya személyességével képes szólni egy kétségtelenül szaktudományosan megragadott kérdésről.

A családi kommunikáció változásának mélyreható és hiteles bemutatása után délnyugati néprészünk történeti, politikai és szociológiai folyamatait ismerhetjük meg vázlatosan, döntően a kisebbségben töltött, közel kilenc évtized vonatkozásában, de számos utalással a dualizmus polgári fellendülésére is. A két világháború között, a visszacsatolás négy éve alatt, majd a titói Jugoszlávia idején a kisebbség életét, értékrendszerét, nyelvhasználatát, iskolai szisztémáját befolyásoló tényezők sokoldalú számbavétele során kiderül, miként s miért távolodott el ez a közösség az anyanemzetétől s annak országától, vált fontosabbá számára a többséghez való igazodás.

A Jugoszlávia más tájainak magyarságához képest 1975 óta nagyobb mozgástér ellenére, egy tudatában, nyelvében megroggyant népcsoport érte meg a Mura mentén az 1991. évi rendszerváltozást, az önálló Szlovénia kikiáltását. A kétségkívül megnövekedett szabadsággal csak részben volt képes élni ez a Trianon óta harmadára csökkent lélekszámú néptöredék. Önálló - tájékoztatási, művelődési és tudományos - intézményei, civil szervezetei, orgánumai alakulhattak, felépült végre a Makovecz Imre tervezte, alsólendvai művelődési otthon, az 1959 óta létező kétnyelvű iskolákban megerősítették az anyanyelv oktatását. Ugyanakkor az általános és középfokú képzés szaknyelvi oldala továbbra is eltolódik a többségi nyelvhasználat felé, hasonlóképpen a gazdaság és a közélet gyakorlatához.

A globalizáció, az információs és tudásalapú társadalom posztmodern kihívásaira nemigen sikerült stratégiát kialakítania a muravidéki magyarságnak. Az idősebbek behúzódnak a falusi lét belterjes fészekmelegébe, néhány tucat értelmiségi figyelemre méltó anyanyelvű teljesítményeket mutat fel, a nagy többség viszont elindult a nyelvcsere útján, a vegyes házasságok évtizedek óta gyakoribbak, mint a magyarként megmaradást elősegítő, homogén párválasztások.

Zágorec-Csuka Judit kritikusan viszonyul a kétnyelvű oktatásnak a Muravidéken fél évszázada meghonosodott modelljéhez, elismerve egyidejűleg annak az együttélés értékeit jótékonyan befolyásoló voltát. Az Európai Unió viszonyai között, a szlovén-magyar-osztrák hármashatár periférikus fekvéséből előnyt kovácsolva, közös, háromnyelvű felsőoktatási intézmény létrehozásában, a multikulturális valóság tudatosításában látja az egyik lehetséges kitörési pontot. A lokális identitást regionálissá fejlesztené, amely - az interetnikus-interkulturális viszonyok figyelembe vételével - új minőségű megmaradást tehetne lehetővé.

A Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat c. könyvét többször idéző szerző munkáját a népéért érzett felelősség, a gyermekei nemzedéke önazonosságának megőrzése iránti aggodalom hatja át. Egyike azon kevés helyi értelmiségieknek, akik küldetésnek tekintik magyarságukat, folyamatos szakmai önképzéssel, szép- és szakirodalmi, publicisztikai munkásságuk egészével, közéleti szerepvállalásukkal igyekeznek gátat vetni a többségi tengerbe való beolvadásnak - mindezt nem a szlovén nemzettől való elkülönüléssel, hanem a kisebbség hídépítő szerepében való tevékeny részvétellel is.

Zágorec-Csuka Judit a nyelvszociológia, a pszicholingvisztika, a filozófia és más szaktudományok korszerű fogalmait biztos kézzel kezeli, ismételten bizonyítván ezzel sokoldalú felkészültségét. Könyvét - épp magas színvonala miatt - elsősorban a szakma, tágabban véve a középeurópai kisebbségek iránt érdeklődő értelmiség forgathatja haszonnal.

Bizonyosak lehetünk benne, hogy a Lendva-vidéken élő, könyvtáros szerző még hallat magáról, mindannyiunk: a határ két oldalán élők erkölcsi-szellemi épülésére.

Székely András Bertalan