Előszó

Szörény vármegye és régebben a Szörényi bánság területe időnkint változó határokkal birván, kénytelen vagyok tájékozásul elmondani, hogy történetem alapjául azon területet vettem, mely ma, az ujra alakitott Szörény vármegye alatt értetődik. Tágasabb az általam történetileg leirt terület csak annyiban, mennyiben a Szörényi várat (mely ma országunk határán kivül esik) is bevettem, és természetszerűleg bevennem kellett is; tágasabb annyiban is, a mennyiben Kis-Oláhországról is szólok, a meddig a Szörényi bánság kiegészitő részét képezte. A 16. század közepe óta Krassó vármegye nagyobb része is kiegészitő részét képezte Szörény vármegyének, de azt munkám körébe annál kevesbbé akartam foglalni, mert ezt tevén, már most nem csak Szörény, de egyúttal Krassó megye történetének nagy részét is meg kellett volna irnom. Ezen szempontból kiindulván a hajdan szerepelt nyolcz oláh kerület csak azon részeit vettem fel jelen munkám tárgyául, melyek a mai Szörény vármegye határán belül esnek, és igy a komiáthi, lugosi, krassófői, borzafői, és ilyédi kerületeket egészen tekinteten kivül hagyván, a karánsebesi kerület azon részeit, melyek ma Krassó vármegye területére esnek vagy esnének, előadásom keretébe valóknak nem találtam, de igen is a karánsebesi kerület másik fontosabb részét, és az egész miháldi és halmosi kerületet.

A mi az oklevéltárt illeti, az kevés kivétellel kiadatlan oklevelekből áll. Ami eddig nyomtatásban már is megjelent, az szintén általam tétetett közzé nagyobbára. Ugyan is "A Szörény-vármegyei hajdani oláh kerületek" cimü értekezésemmel 22 oklevelet adtam ki, melyek közül csak egy volt eddigelé ismerve, az is csak hiányos szöveg szerint. A mi a Fejér Codexében (kinél Theiner sem közlött többet), a Teleki-féle Hunyadiak korában és más munkában Szörény vármegyére vonatkozólag megjelent, az - mint kiki meggyőződhetik, - vajmi igen kevés, de közöltem ezen már megjelent oklevelek legalább rövid kivonatát magyar nyelven, hivatkozással az illető munkára, melyben egész terjedelmükben közzé tétettek. Egy két esetben némely már kiadott oklevelet itt újra lenyomattam, minthogy a szöveg hibás volta azt szükségessé tette.

Az olvasó tehát a történeti leirás mellett itt együttesen birja az egész Szörényi diplomatariumot is, és meggyőződhetik, hogy az eddig ismert forrásokból lehetetlen lett volna a Szörényi bánság monographiáját az ujabb kor igényei szerint megirni. Ami azt leginkább lehetővé tette, azok az őrményesi báró Fiáth, a tinkovai Macskási, a nagysombori Sombory, az Ivuly családok levéltárai. Utánuk emlitendők a gyulafehérvári káptalan levéltára, a budai kamarai, a bécsi cs. titkos levéltár és ottani hadi levéltár, - egyet-mást adtak a gróf Csáky, a báró Jósika és Kállay levéltár is.

Oly oklevelekre nézve, melyek tartalma Szörény és Krassó megyét közösen illeti, nehéz volt az elhatározás. Ezeket szintoly joggal a Szörényi bánság történelmére vonatkozó munka, mint a krassómegyei monographia mellett lehet kiadni. Tekintetbe véve azonban a körülményeket, jobbnak gondoltam ezen oklevelek nagyobb részét az utóbbi monographia számára fentartani, tartalmukat, természetesen mára jelen munkában feldolgozván, a mennyiben ide tartozik.

Krassó vármegyének nagyérdemű közönsége, Szende Béla jelenlegi honvédelmi miniszter ur kezdeményezése folytán, már 1872. évben azon megbizással tisztelt meg, hogy ezen vármegye történetét megirjam, és ezen felhivás akkor ért, midőn a Krassóval annyi szállal összefűzött testvér vármegye, a Szörényi bánság multjára rám nézve eddig ismeretlen világ kezdett derengeni. Ha nagyobb monographiáim sorát nem Krassóval, vagy Temessel, hanem épen a Szörényi bánsággal kezdem, teszem azt azon vélekedésben, hogy a mikép a magyar nemzet sorsa úgy akarta, hogy hazájának egyes, tőle soká elszakadt, elvitázott részeit az alkotmány által visszafoglalja - a mikép ez Szörény vármegyével történt - a történettudományra hasonló hivatás vár, és ez az, hogy ezen tartományt történetileg is a nemzetnek visszaszerezze és kimutassa, hogy története a haza köztörténetének egy és pedig főérdekességű részét képezi, és avval legszorosabban összefügg.

Az e téren uralgott tájékozatlanság kivánatossá látszik tenni azt, hogy elsőbbség adassék a szörényi bánság ismertetésének, és történetirásunk ezen részének elismert elhagyatottsága, tán némi mentségére szolgál azon bátorságomnak, melylyel a rendelkezésemre álló adatokat a tisztelt közönségnek jelen kidolgozásban átadom, remélvén és óhajtván, hogy nálamnál hivatottabb férfiak azokat nemcsak pótolni hanem alkalmilag tetszősb alakban is bemutatni fogják.

Budapest, 1877. november 12-én.
A szerző.