CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Első kötet
Arany János
Arany János és a "népiesség" (Budapesti Hirlap, 1856)
Arany János kisebb költeményei (Budapesti Hirlap, 1856)
I. Katalin
II. Népmondák és népregék
Daliás idők (Ország Tükre, 1862)
Buda halála (Pesti Napló, 1864)
Petőfi Sándor
Petőfi Sándor újabb költeményei 1847-1849 (Budapesti Szemle, 1858)
Petőfi Sándor bemutatása a francziáknál (Budapesti Szemle, 1860)
Csokonai Dorottyája (Szépirodalmi Figyelő, 1860/1)
Zrínyi a költő (Koszorú, 1863)
Második kötet
Shakspere (Koszorú, 1864.)
Balzac (Budapesti Szemle, 1858.)
Világirodalom (Budapesti Hirlap, 1855.)
Könyvismertetések
Béla (Budapesti Hirlap, 1854.)
Fáncsy-album (Budapesti Hirlap, 1856.)
A magyar nép könyve (Budapesti Hirlap, 1856.)
A magyar társas élet (Budapesti Hirlap, 1856.)
Madarak pajtása (Budapesti Hirlap, 1856.)
A rom titkai (Budapesti Hirlap, 1856.)
Két új zsebkönyv (Pesti Napló, 1858.)
Beszélyek (Szépirodalmi Figyelő, 1860/1.)
Csokonai-Album (Szépirodalmi Figyelő 1860/1.)
A részvét könyve (Pesti Napló, 1863.)
Gondolatok (Pesti Napló, 1864.)
Családélet (Szépirodalmi Figyelő 1861/2.)
Alkalmi czikkek
Bajza József emlékezete (Necrolog) (Pesti Napló, 1858.)
Vachott Sándor (Necrolog) (Szépirodalmi Figyelő, 1860/1.)
A Kisfaludy-Társaságról (Pesti Napló, 1860.)
Vörösmarty Mihály (Necrolog) (Budapesti Hirlap, 1855.)
Berzsenyi eddig ismeretlen levelei (Szépirodalmi Figyelő, 1860.)
Báró Kemény Zsigmond emlékezete (Századok, 1876.)
Előszó (részlet)
[...]
Összeiratván szépirodalmi czikkeimet és tanulmányaimat, melyeket 1853-tól
1868-ig írtam, először is külön választottam a drámaiakat a nem drámai
birálatoktól és értekezésektől. Itt ezen két kötetben csak utóbbiakat veszi
az olvasó. Ezekből is ki van zárva sok, a mit a versekről s elbeszélő
költeményekről írtam, valamint minden polemikus czikkeim, melyek nagy
számot tesznek. Teljesebb gyűjteményt magam sem óhajtottam. Válogatni
kellett, s e megválogatásban nem csupán saját tetszésem vezérlett, hanem
két barátom jó tanácsa is kiknek, valamint a kiadó Kisfaludy-Társaságnak
is köszönet! Vajha az olvasó közönségnek mentűl kevesebb kifogása lenne
ellenünk.
Ha rég elmult idők emlékei is e dolgozatok, azt gondolom, soha sem
fog elmulni az az idő, hogy költészet és művészet ne legyen igen nagy
befolyással a nemzet művelődésére, erkölcseire és gondolkodására.
Tükre a jelennek, de előkészítője is némi részben a jövő politikának.
A lelkiismeretes kritika pedig, ha egymagában soha költőt és művészt nem
teremthet, de irányt adhat, ha az irónak nem is mindig, de az intelligens
közönség izlésének és fölfogásának. A mi ezelőtt harmincz évvel elfogadott
igazság volt, ma sem valótlanság, habár kevesebb figyelem tárgya, s
kevésbbé ápoljuk is.
Budapest, 1888. november 4.
Salamon Ferencz.